A zenei világban a példák követése sok szempontból evidens. A tribute bandák létezése nem újdonság, és a zenekarok többsége is kedvenceiket játssza először a szomszéd néni garázsában. De egy nevet feldolgozni már sokkal ritkább (bár nem példátlan, még ha a tribute bandákat nem is számítjuk). Chet Faker művésznevét egy Chet Baker nevű jazz énekestől kölcsönözte, aki nagyon nagy hatással volt rá. Eleinte saját nevén lépett fel, de a publikum mindig azt feltételezte, hogy az csupán művésznév. Így Nick Murphy úgy döntött, hogy felvesz egy művésznevet, így tiszteletet adva egyik példaképének. Chet többször is kifejtette, hogy mennyire rajong Baker énekstílusáért. Szintén nagy hatást gyakorolt rá Bob Dylan, és szüleinek kedvencei is.

Az ausztrál San Cisco 2009-es alakulása után első sikereit a debütáló EP-jükkel, a Golden Revolverrel érték el, majd 2012-ben robbantak be a szigetország köztudatába ‘Awkward’ című számukkal. A kislemez több helyi díjat is nyert, majd a banda az év vége felé kiadta első, self-titled albumát. A formáció hangzását főleg az MGMT, a The Flaming Lips és a Vampire Weekend inspirálták, a végeredméy pedig egy kellemes, tengerparti indie zene, lágyan dübörgő dobszólamokkal, mászkáló basszusokkal és tompán nyivákoló gitárhanggal, egy csöppnyi elektronikával megspékelve. Első hallásra nem ugrana be, de amint meghalljuk a dobos hölgyet is énekelni, egyből felsejlik egy elég erős The Clik Cliks utóérzés, de a San Cisco talán valamivel visszafogottabb és lazulósabb a korát jócskán megelőző brit formációnál.