Címke: asztrik
- Nézzétek vissza a The California Nightmares, a Godot Workshop, a Megtűrtek, a Doggos, a Ritual Glow, a Svájc2, a Carson Coma és Perrin koncertjeit is! Még egy db koncertfelvétel van hátra, 18-án pedig találkozunk a záróbulin. Előtte azonban vár rátok egy-két olyan produkció is, akik majdnem bekerültek a legjobb 12 közé – ma példéul a Shimával és a Triste Ensemble-lel ismerkedhettek meg az első Kikeltető Klubesten, a Toldiban!
Megjelent a debütlemeze az anno Kikeltetőn felfedezett Kovács Asztrik együttesének, a Grand Bleunek. A szólóprojektből zenekarrá alakult projekt felállását tekintve picit unortodox, hiszen bár teljesen akusztikusak, három különböző gitáron játszanak: egy klasszikus, egy akusztikus és egy basszusgitáron.
A zenekar a hangulatok élményszerű átadására törekszik. A szövegek személyes történeteket mesélnek el, sok képi elemmel, helyszínnel, egy-egy élményvilágot hivatottak megnyitni. A zenei stílus, a dallamvezetés és a dinamika ezt egészíti ki, tölti fel. Szövegvilágban törekszünk a következetességre, követhetőségre és tapasztalat-szerűségre főként Hemmingway, Jack Kerouac, Steinbeck, Dosztojevszkij, Kafka, Bereményi Géza, Dragomán György, vagy éppen William Carlos Williams, József Attila és Radnóti Miklós tűpontos leírásaiból inspirálódva. Zenében pedig elsősorban a sanzon hagyományokra építünk, ezeket színesítve az angolszász beat és popzenétől az angol balladán keresztül, a spanyol zarzuélán, vagy flamencon át a keringőig bármivel, ami csak szükséges ahhoz, hogy átélhetőek legyenek az elénekelt történetek.
mesélte az együttes
Képek: Komróczki Dia
A tavalyi Kikeltető énekes-dalszerzője, Asztrik új dallal rukkolt elő, ezúttal nem egyedül. Az Ao névre hallgató formáció első dala debütál most nálunk.
A 18-ai záróbuli és a mai Kikeltető Klubest előtti elcsendesedésre tökéletes segítőtárs Asztrik Kikeltetős koncertje. Gazdag érzelmi világból merítkező, történet-, és szövegcentrikus dalok, egy szál gitárra komponálva. „Pokoljárásra” terített komfortosság és jóleső melankólia.
Néhány előzetes zsűrivélemény Asztrik ‘Emlékszem Még’ című daláról:
Tetszik a dallamvezetés, viszont egy szál gitárral ez nem tartaná fenn sokáig a figyelmet sajnos (a vokálok nagyon sokat segítenek a szám közepén). Végighallgattam és először nem érettem meg, hogy mi fogott meg benne azon kívül, hogy sok helyen para melankólia érződik az énekes hangján (bár sokszor ez is bőven elég). Meghallgattam még egyszer, és akkor éreztem, hogy milyen durva hullámvasút a szöveg. Először kicsit soknak tűnt a tájleírás (meg az angolosan kiejtett szóvégi t betűk), aztán egyébként mikor nem a hóesésről van szó, akkor a vége felé elég deep témák jönnek szóba, ami után a hóesés meg a hideg kb. jól esik. Nem vagyok erős műelemző, de ez elkapott. Szomorú/csalódott hangulatú számot nem nehéz írni, de ez inkább valamiféle kiégett hangulat, amit kevés helyen hallottam még, érdekel.
– Czeglédi Szasza
Ebben tényleg az a legjobb, hogy semennyire nem divatos, semmire nem emlékeztet, ami most kicsit is menő, és tényleg sikerül megfelelnie annak a történetmesélős ideálnak, amiről ő maga is beszél a bemutatkozásban. Zeneileg azért lehetne izgalmasabb, illetve kicsit néha indokolatlan a dramatizálás az énekben (“CSOBOGOTT A VÍÍÍÍÍÍÍÍZ”), viszont mindennel együtt is végighallgattam, mert kíváncsi voltam, mi történik és mire fut ki a sztori. És ennél többet asszem nem lehet egy ilyennel elérni, tényleg érdemes ezért még kicsit javítgatni a többit.
– Inkei Bence
Ebben nagy potenciált látok, de nem tudom, mennyire tud ez a dal kiemelkedni a színes-szagos mezőnyből. Egy ilyen énekes-dalszerző esetében nagyon kézenfekvő megoldás az egyszál akusztikus gitár, de itt én valahogy nagyon látnék lehetőséget egy olcsó szintikkel gyönyörűre hangszerelt formációban, amihez nagyon passzolna ez a novellaszerű szövegvilág, ami szerintem egészen egyedi hangütésű és elég valódi.
– Sallai Laci
Számtalanszor újra és újra hallgattam ezt a dalt. Van egy nagyon erős húzása a gitár-ének harmóniájának. Tökéletes letargia, amit jólesően élek át.
– Komróczki Dia