A műfaj, mint kifejezés, egyre inkább kiüresedik. Már csak annyit jelent, hogy egy előadó ki kell találja magának, hogy ő éppen melyik kis dobozba akar bemászni, mit aggat magára, amit majd mások lenézhetnek vagy csodálhatnak. Ez a kifejezés arra szolgál, hogy egyetlen szóval pakolhassunk egy előadót ide vagy oda, egyetlen másodperc zenehallgatás nélkül lehessen eldönteni, hogy akarom-e vagy sem. Ha valaki ma válogat a zenék között, az így néz ki: Jazz? Áhh azt én nem értem. Komolyzene? Lejárt lemez. Rap? Viccelsz, mi vagyok én, gengszter?! Reggae? Azt csak az érti aki be van tépve. Pop? Az mind szar.