Címke: albumpremier
Valentin-nap alkalmából új lemezzel jött ki a Mambo Rumble. Az egyik legsokoldalúbb magyar banda gerincét továbbra is az előző lemezről (‘Boldogság‘), valamint a Csillagrablókból ismerős Szalai Anna–Lang Ádám szerzőpáros alkotja, viszont a harmadik Mambo-album készítése folyamán cserélődtek a tagok, így most csak Lang gitározik, mellé pedig bejött Máté (bőgő), és Peti, aki pedig a szintikért és a dobgépekért felel (A lemezen rajtuk kívül játszott még Dorozsmai Gergő és Fekete Vica is).
Ez a fluktuáció is mutatja, hogy a nehezen idézhető ‘Jól vagy? Igen. Eskü? Nem.’ című lemez mennyire más irányokat vesz, mint az életvidám powerpoptól duzzadó ‘Boldogság’, vagy a testvérbandának, a Csillagrablónak a dalai. Az új – “gót” – lemezt inkább postpunkos, melankólikusabb dallamvilág jellemzi, frissen behozott szinti-alapokkal és dobgépekkel.
Új albummal jelentkezik a Kikeltetős Sun-Rot. A 2018-ban három taggal induló banda második albumát hoztuk el nektek, az elég sokat mondó ‘Dreamer’ címet viselő lemezt itt mutatjuk be először. Több tagváltáson esett át a zenekar, viszont most két új, és bevált taggal bővült a csapat, Mészáros Mírával (ének) és Balla Gergővel (gitár). Megérte várni, ugyanis az új számoknál érződik, hogy összeérett a zenekar. A számokat amúgy még a covid időszak alatt kezdték el írni, viszont csak idén nyáron vették fel, többek között Dorozsmai Gergő kezei alatt.
A cím tökéletesen tükrözi az egész album, illetve a zenekar stílusát is. Néhol roppant könnyed, selymes hangzás repít minket a kellemes, puha álomvilágba, amihez amúgy kifejezetten illik Míra hangja, emellett viszont a sötétebb vizekre is elevezünk, és a rémesebb álmokat is megjárhatjuk a zenekarral.
A Sun-Rot dobosa az új lemezről:
A ‘Dreamer‘-nek koncepcióját egyfajta kettősség jellemzi. Vágyott és félelmetes meghasonlás. A határon való egyensúlyozást, vagy annak érzetét, lehetőségét foglalja magába a cím is, illetve a számoknak rendezési sorrendje is. Az, aki álmodik, kilép a valóságból és belép egy másikba. Az álom egyébként jelentheti a halált is, vagy valaminek az újrakezdését (‘Afterlife‘) is.
Mivel a lemez koncepcióját tekintve fontos a számok sorrendisége, így adunk egy kis mankót, ha esetleg nem vagy az a „teljes lemezt elejétől a végéig, sorrendben meghallgató” típus.
Anxious
One Man Road
Ride on Repeat
Afterlife
Sunburn
Follow Me
Whispers
Babe of the Wave
Dreamer
A lemezről korábban egy szám jelent meg, az ‘Afterlife’, amiről itt írtunk. Már akkor érződött, hogy most igazán összeállt a zenekar, és megtalálták a saját hangjukat, stílusukat és egyensúlyukat. Ez jellemzi a lemezt is. Találó, hogy a manapság már népbetegségnek számító ‘Anxious’ című számmal indítanak, ami a címe ellenére teljes mértékben a lágyabb, poposabb vonalat képviseli zeneileg. Ez a könnyedség kap nagyobb hangsúlyt a lemezen, aki a zúzósabb számokat várja, annak a ‘One Man Road’-ot és a ‘Ride on Repeat’-et ajánlom. Igaz, hogy a zenekarnak nagyon jól áll a szörfös-punkos szétfolyás, viszont nagyon jól hozzák a keményebb vonalat, szívesen hallanék tőlük ilyeneket a későbbiekben.
Muszáj kiemelni a ‘Dreamer’ felépítését, mert csodálatosan felépített, érzéki akkordmenetekkel indítják, amire hibátlanul simul rá Míra énekhangja.
Nem húzzuk tovább az idegszálakat, jöjjön, aminek jönnie kell:
A zenekart amúgy december 1-jén élőben is meg tudjátok hallgatni, a METEO-val közösen tartott dupla lemezbemutatón a Három Hollóban.
Borító fotó: Lippai Balázs
A múlt héten megjelent beharangozó dal, a képtelen után megérkezett a hatodik Kikeltetőn feltűnt Thoma Dávid első egészestés magyar nyelvű anyaga is, melyet először nálunk hallgathattok meg.
Zenét írni és másoknak megmutatni alapvetően egy ijesztő élmény, de egy extra adag sebezhetőséget ad a képlethez, ha az ember a saját anyanyelvén ír dalokat, hiszen az így sokkal inkább kénytelen valódi gondolatokat megfogalmazni és felvállalni, melyeket mindenki érteni és elemezni fog. Így viszont az eredmény is egy sokkal őszintébb és önazonosabb végtermék lehet és éppen ezért örömteli, hogy egyre több hazai zenész bújik elő a jól bevált angol frázisok mögül és ír ékes magyar anyanyelvünkön számokat.
Thoma Dávid olyan sikeresen leküzdötte a magyar dalszövegekkel kapcsolatos kezdeti szorongást, hogy rögtön egy egész albumnyi számmal állt elő az elmúlt pár hónap leforgása alatt. A félálom dalainak és szövegeinek születéséről a következőket mesélte:
Elkaptam a koronavírust és betartottam a két hetes karantént: otthon bezárkózva a szobámban rengeteget olvastam és néztem filmet, mindezeket magyarul, és nagyon sok magyar zenét is hallgattam. Amikor gitárt és tollat ragadtam, egyszerűen képtelen voltam leírni egy angol sort is, ha mégis sikerült, nem tetszett mert önismétlővé váltam a szűkös angol tudásom miatt, így hát megpróbálkoztam magyarul az írással. Rengeteg nagyon béna magyar dalt írtam, de ez kellett ahhoz, hogy belejöjjek és megszülessen az első, majd további nyolc magyar dal.
Az első pár kikukázott magyar dalnál még nagyon nem éreztem, hogy is kéne ezt csinálni, mivel az angol dalok ritmikájához voltam szokva. Aztán egyszer csak valami átfordult, és ontani kezdtem magamból a dalokat. Voltak dalok, amiket konkrétan félálomban írtam, hajnalban felriadtam és sorra jutottak eszembe a sorok. Megírtam így egy egész dalszöveget, másnap gitárt fogtam, és megszületett a dallam is hozzá.
A kényszermagányt aztán felváltotta a visszatérő éjszakai élet, ami szintén inspirálóan hatott az új dalokra:
Oldódott a vírushelyzet, és minden megihletett akkortájt ezekben a füstös alkoholmámoros bulikon. Vannak dalok, amik régi kedves görbe esték emlékképeit idézik. Ezeknek az estéknek minden árnyoldala megjelenik a szövegekben, a totális önfeledt boldogságtól egészen a magányos önmarcangoló gondolatokig. Az albumborító (ami Sallai Áron műve) is egy konkrét ilyen éjszakát tükröz, amiről az album címadó dala, a félálom is szól.
A Purpose egy különleges, bensőséges utazás 11 dalon keresztül Lájer Andrástól. Már az első akkord előrevetíti a dalkollekció wholesome hangvételét és megalapozza, hogy a hallgató megfelelő lelkiállapotban vesse bele magát. Kávé, tea, puha pléd a kanapén és kezdődhet az utazás.
András az emberi lélek pozitív és negatív útvesztőit ragadja meg Bandeath nevű projektje dalaiban, amíg el nem jut a végkövetkeztetésig, hogy „életünk legfőbb célja a belső békénk és az ehhez szükséges igazi társ megtalálása”.
A dalok nagy többségének zenei része 2018 év végén kezdett kikristályosodni, ebből az időszakból származó szerzemények a ‘Breath’, a ‘Now You See Me’, a ‘Drops’, a ‘Dyin’ Slave’ és a ‘By My Side’. A következő kreatív session 2019 nyarán volt, egy hosszabb munkamentes pihenő és az amerikai utazásának köszönhetően, ekkor készült el a ‘Lover’s Point’, az albumcímadó ‘Purpose’, a ‘Ghost of the Black Beacon’, a ‘Without Any Warning’ illetve a ‘Crystal Light’ zenei alapja.
A következő fázisban jöttek a dalszövegek, amelyek az évek során szintén elkezdtek gyarapodni szép egymásutánban. Az utolsó dal ‘Thirty-Six’ címmel 2020 nyarán készült el, egy spontán flow, amit Andris egy take-ben rögzített.
A befejezés viszont sokáig teherként nehezedett a vállára, sok külső bíztatás és belső nekifutás után szánta rá magát, hogy az album ne maradjon örökre a fiókban. Nagy szerepe van ebben feleségének, énektanárának, Csongor Bálintnak és terapeutájának is, hogy végül pont került a lemez végére.
A különös gonddal kidolgozott album a vizuális kiegészítő elemeire is ügyel, egy homogén esztétikát visz végig, fekete-fehér árnyékok, megragadott pillanatok és kimerevített képek szegélyezik a dalokat.
Plusz adalék, hogy András nemcsak szólóban alkot, hanem a Trapsix zenekarnak is tagja, amihez kapcsolódóan például olyan videókat oszt meg, melyek gitárosoknak tuti izgik lehetnek. Pedálok végtelen mennyiségben.
A Purpose Spotin is megtalálható, itt:
Többek között a tavalyi Kikeltetőről is ismerős lehet Tóth Dóri és Konsiczky Dávid duója, a Magnetifique: a leginkább ambientben kalandozó formáció tavalyi, Body and Soul EP-je után most megjelentette első nagylemezét, ami All is well címre hallgat.
Felnőttnek/embernek/érző-lélegző lénynek lenni sokszor nagyon frusztráló és zavarbaejtően összetett feladat, amiből a legegészségesebb módon visszhangos térbe való kiabálással vagy kiabáló zenébe való elmerüléssel lehet megszökni. A Meltmen zenekar első albuma egy interkontinentális közreműködés gyümölcse, és az ötszámos anyag tökéletes búvóhely lesz azoknak, akik a valóság zajai elől hangos gitárzajokba menekülnének. Lemez -és klippremier!
Lassan fel sem kapjuk a fejünket arra a hírre, ha új zenekar jelentkezik Pécsről. A Doggos színrelépésére viszont mindenképp érdemes odafigyelni: a dögös indie rockban nyomuló alternatív supergroup novemberben állt össze, de máris kiadtak egy kislemezt.
A budapesti Luauna 2014-es megalakulása óta elég termékenyen két EP-t és egy LP-t jelentetett meg, most pedig elkészült legújabb nagylemezük, a Kansas vége. Számomra érdekes volt a koncepció, hogy egy, a zenéjüket garázs rocknak tituláló zenekar magyarul írja a szövegeit. Ez mindig izgalmas csavart tud adni az egésznek – ha jól van összerakva természetesen. A lemezfelvétel egy része Beke István (Ivan and the Parazol) legendás, solymári stúdiójában történt, aminek nagyon megörültem, mivel volt szerencsém személyesen is megtapasztalni, miként zajlik vele a munka, szóval felspannolva vetettem bele magam az albumba.