Megjelent a Vasakon, azaz Halmos András és Németh Imre elektronikus duójának első lemeze a Blunt Shelter gondozásában. András jelenleg a Tariqa dobosa, korábban sok egyéb mellett a Jü, a Decolonise Your Mind Society, és a Mabon Dawud Republic tagja volt, Imre pedig Rutkai Bori producere, zenészként pedig az Ugar Records holdudvarához tartozott Virgács néven. A debütáló lemezükön bő háromnegyed órányi improvizatív zene hallható, különleges vendégek részvételével. Az album megjelenésének alkalmából beszélgettem az alkotókkal a felvétel körülményeiről, kollaborációkról, a fellépések kihívásairól és a következő koncertjükről.
András és Imre, ha nem is rendszeresen, de jópár éve játszanak együtt, mindig teljesen improvizált zenét. Az új formáció neve sokatmondó, a két zenész jórészt analóg eszközökön „vasakon” dolgozik: Imre hozza a basszust, András a dobot, a vendégzenészek pedig ezekhez az alapokhoz csatlakoznak.
De hogy született meg az ötlet egy lemezre?
„Imivel egy ideje kettesben zenéltünk és kísérleteztünk az elektronika – zenészként számomra új – területén, majd egy idő után ki akartuk próbálni, hogyan működünk másokkal. Szabad improvizációról beszélünk, tehát a nulláról indulunk bármiféle stilisztikai elképzelés nélkül, sőt, lehetőleg kerülve azokat. Iminek van egy házi stúdiója, tehát ha próbálunk, azt fel is tudjuk venni. Az eredeti terv annyi volt, hogy kipróbáljuk, és felvesszük, hogy halljuk, hogyan működik az együttműködés számunkra inspiráló zenészekkel. Tavaly télen öt napot szántunk erre, mindegyikre hívunk vendégeket” – mondta András.
Itt érdemes kitérni a lemez struktúrájára, és a vendégekre, akik többnyire András ismeretségi köréből érkeztek. Minden nap egy zenésszel, vagy zenész párossal dolgoztak, akikkel felkészülés, és megbeszélés nélkül játszottak. A lemez dalcímeiből azt is vissza lehet követni, hogy ki melyik napon érkezett, így tudjuk, hogy a Jazzboisos Molnár Bencze kezdett, kedden Дeva és Zahár Fanni fuvolaművész voltak soron, a szerdára tervezett vendég lebetegedett, csütörtökön a New Fossils-os, Mordáios Varga Dániel effektezett szaxofonjával csatlakozott, a pénteki napról pedig Győrfi Dóra éneke került csúcsdíszként a lemez végére.
„Próbáltuk úgy kezelni a nyersanyagot, hogy minél kevesebbet szerkesszük utólag. Nagyjából minden sáv egyben volt kezelve, ritkán fordult elő, hogy valamit külön kiemeltünk. Egy rövid résztől eltekintve – amit az egyik vendégzenész javasolt – nem is raktunk be utólag semmit, megőriztük az eredeti pillanatokat, folyamatokat, íveket. Egy nap felvételének hossza 1-2 óra lett, és az tűnt fel, hogy nagyon kellemes volt visszahallgatni már a nyersanyagot is. Később kiválasztottunk részeket, de igazából lehetne ez a lemez jóval hosszabb is” – mesélte Imre a felvétel hetéről.
A duó koncepciójának része még, hogy változó felállásokban szeretnének zenélni, nem csak lemezen, hanem a további fellépéseken is.
„Legközelebb február 12-én az Opus Jazz Clubban két magyar, az indiai klasszikus zenében elmélyült kiváló zenésszel (Virágh Balázs és Raboczki Balázs) játszunk együtt, akikkel az eddigiektől eltérően próbálunk is. Ezek során meghatározunk bizonyos kereteket, de továbbra sem készülünk témákkal, itt is improvizálni fogunk. Ami még változás lesz, hogy ezen a koncerten az elektronika mellett akusztikus dobokon is játszom majd” – mesélte András a következő fellépésükről.
Bár hasonló szellemiséggel állnak hozzá a stúdió környezetben való zenélésnek, mint az élőnek, nagyon különbözik a kettő. Egy fellépésen nagyobb kockázatot vállalnak, mivel mindennek rögtön és lehetőleg végig működni kell. A másik fontos különbség, hogy „a stúdióban könnyebben, és biztosabban lehet megteremteni azt a hangképet, és hangminőséget, amit mi szeretnénk. Az élő megszólalásra jelentősen hat a helyi technika és a hangtechnikus. Ez jóval nagyobb kitettség, mint akusztikus, és megírt zenék esetén.„
A lemez történetéhez hozzátartozik, hogy eredetileg nem volt tervben, hogy ezt a 2023 téli felvételt megjelentessék. Imre nem csak zenélt, hanem felvette, vágta, keverte és masterelte is az anyagot, így kettős szerepe volt azon a héten.
„Nem olyan vészes, hogy néha a felvételre is kellett figyelni. Tudva, hogy egy hosszú folyamatot veszünk fel, aminek csak részeit fogjuk használni, elég lazán ment. Igazából nem volt se eleje, se vége a dolgoknak. Ezt lehet a felvételeken is hallani, benne hagytunk olyan pillanatokat, amikor épp az A-ból átmegyünk a B-be, mert ezek nagyon szépen sikerültek.„
– Németh Imre
És hogy kikkel szeretnének még együtt dolgozni a jövőben?
Az utóbbi évben összeírtam egy jóval nagyobb vendéglistát, mint amennyi közös zenélést reális összehoznunk egyéb elfoglaltságaink mellett. Emellett olyan is előfordult, hogy egy általam nagyon kedvelt zenész/producer barátom egy koncertünk másnapján némi méltatás után hosszasan és pontosan kritizálta a még javítandó pontokat. Ennek ellenére azzal zárta, hogy szeretne velünk dolgozni, és jelentkezzünk, amint készen állunk rá, mert amit, és ahogy csinálunk, az szerinte meglehetősen ritka az elektronikus zene területén. Vele például mindenképp számolunk a közeljövőben – osztotta meg velünk András.
- Így született tehát a Vasakon első lemeze, jövő szerdán pedig az Opus Jazz Clubban kaphatjátok el őket élőben, a már fentebb említett formációban. A cikkben megjelenő képek Jeli András munkái.
