Annie Lane egy egyszálgitáros dallal futott a legutóbbi Kikeltetőben, most azonban már zenekaros felállásban hozták az új kislemezt, ugyanis kiegészült pár taggal. Egészen pontosan Varga Ádámmal (basszusgitár), Frank Waterssal (gitár), és Csereklye Zsomborral (dob), így az egyszálgitárosságot feladva, egy komplexebb, mégis nagyon hasonló stílust képviselnek.

A zsűri is egyetértett abban, hogy van valamilyen fura sötétség Annie hangjában, ami leköti az ember figyelmét, ezt mind a két, most megjelent számban lehet érzékelni.

A Teddy Bear Syndrome a sötétkék semmi, ami egyszerre szól az önbizalomhiányról, a féltékenységről és a lemondásról. A dal egy álmatlan hajnalon íródott, nyárvégi melankóliában.

írják a dalról.

A sötétkék semmi valóban jó megfogalmazás, ugyanis kellemes sötétség, dallamos vonaglás jellemzi, igazából bármikor el lehetne ezt hallgatni, a legtöbb hangulathoz tud passzolni.

A másik szám, a ‘Nostalgia’ még a covid idején íródott, így elég erősen magán hordozza a karantén és egyéb lezárások súlyát, sötétségét és kilátástalanságát.

Annie:

A Nostalgia egy esős délutánon íródott 2020-ban, amikor azt hittük, hogy a lockdown a legrosszabb, ami történhet az ember életében (régi szép idők). Tipikus októberi dal, vagy legalábbis én pont ilyennek képzelek egy tipikus októberi dalt a covid idején.

Összességében a banda a csiszolódási folyamat közepén van, és eddig elég jó irányba mennek, kíváncsian várjuk a további, már zenekaros felállásban készült zenéket.