Tavaly felröppentek a hírek, hogy négy év után kapunk egy új The Somersault Boy lemezt. Most 2021 áprilisában majdnem ez történik. Nálunk jelenik meg a This Year I’m Lost: The Lo-Fi Collection, ami az együttes – és ezzel együtt Sallai Laci – első dalait tartalmazza újrahangszerelve, újra felvéve.

Mint ahogy már fentebb írtam, idénre új lemezzel készült a Somersault Boy, de a járványhelyzet miatt ez a projekt félbeszakadt, és ezzel a lendülettel bele is kezdtek egy másikba. A This Year I’m Lost egyszer már majdnem egy évtizede megjelent, de néhány éve le is lett törölve az internetről.

„A This Year I’m Lost lemezt 2011 karácsonyán tettem fel az internetre hirtelen felindulásból, és talán ha ez nem történik meg, akkor sosem lesz zenekar a Somersault Boyból, úgyhogy utólag nem bánom. Ugyanakkor a lemez erősen félkész állapotban volt, bizonyos dalok azért nem kerültek rá, mert még nem készültek el teljesen, néhány szám meg csak azért volt rajta, mert készen volt.”

Az album a ‘Bury Me On A Rainy Day’ című dallal kezd, ami pont olyan mintha egy 20 éves srác írta volna. Főleg azért mert ez a helyzet. Az aki Laci mostanra kiforrottabb dalszerzői képességeit várja, biztos csalódni fog egy picit, de itt nem is ez a lényeg.

Amire ez az album szerintem igazán jó, az az, hogy kontextusba helyezze ezt az egyre nagyobbra duzzadó, zenekarokon átívelő életművet.

A második szám mindannyiunk lépének segélykiáltása egy keményebb szombat este után, szintetizátoros aláfestéssel. A fél-melankólikus power chordok itt is egy borgőzős fiatal felnőtt állapotot ír le, ami sokunknak ismerős lehet. A következő két számon tovább pörögnek a klasszikus témák, miszerint „rettentően unatkozom ezen a nyáron, pedig hívnak a telefonomon”, illetve „a fiatal doktornő elég jól néz ki”. A szerző akkori lelkiállapotát picit félretéve szerintem ezek a dalok jó körképet festenek a 2010-es évek elejéről.

Az albumon több olyan dal is szerepel, ami eredetileg rákerült volna a 2011-ben megjelent kiadványra, csak nem készült el időben. Ilyen például a ‘Nothing Ever Happens‘, ami szerintem az egyik legjobb refrént hozza a lemezen. A következő dalon pedig van egy közreműködőnk is, Szabó Benedek személyében. A ‘This Year I’m Lost‘ egyébként megtör egy bizonyos Sallai hagyományt, hiszen a szerző rendszeresen lehagyja a címadó dalokat a lemezeiről. Ez most nem így történt, és én személy szerint örülök neki, mert nagyon szép ez a szám.

A lemez felén túl visszatérünk a gitárzenéhez egy újabb szerelmes számmal, és egy lalázós refrénnel ami szerintem picit indokolatlan, de 20 évesen csinálnak érdekes dolgokat emberek. Ezután következik a ‘The Flood‘, ami viszont hangulatában és hangszerelésében picit elüt a többi daltól, de azoknak akik látták Laci szóló műsorát bármikor, nem lesz annyira meglepő ez a folkosabb irány. Na jó az ukulele lehet titeket is meglep majd.

A következő dal az ‘Exit Strategy‘, ami nagyjából az eddig megszokott stílust hozza, viszont ami utána jön az az igazán izgalmas. A ‘Four Walls / Folksong‘ második felében ugyanis egy akusztikus gitáros népdalfeldolgozást kapunk. Az ‘Este van, este van‘ Sallai verziója messze az egyik tetőpontja a lemeznek, és csak reménykedni tudok, hogy fogunk még találkozni hasonló feldolgozásokkal akár élőben, akár egy kiadvány formájában.

A lemez utolsó előtti száma a ‘Free Myself‘ ami egy szakítós szám, és szerintem az egyik legjobb „klasszikus” Somersault Boy a lemezen. Jók a gitárok, de külön tetszik a ritmusszekció játéka. Végül az album a ‘My Dead Twin‘-nel zárul, amiről talán a címe után nem is kell sokat magyarázni. Talán Laci egyik legszomorúbb dala, és külön érdekes, hogy ezt a pályafutása legelején írta meg.

Ez volt tehát a This Year I’m Lost: The Lo-Fi Collection, a Somersault Boytól. Összességében ez a lemez nem váltja meg a világot, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne tök jó. És ami szerintem ennél fontosabb – ahogy fentebb is írtam -, nagyon izgalmas bepillantást nyerhetünk Sallai Laci dalszerzői pályájának a legelejébe, és észrevehetjük, hogy milyen ötletek fejlődtek utána tovább a következő zenekaraiba. Ha ennél mélyebben is érdekel titeket a dalok készülte, figyeljétek a blogot, mert egy hét múlva megjelenik a lemezt tárgyaló dalkommentárunk, amiben Laci maga meséli el, hogy „mire gondolt a költő”.

• Ha tetszett a lemez, megvehetitek bandcampen, illetve az együttest megtaláljátok facebookon.