A 2014-es Klaxons koncert előzenekara, az indietronicában utazó Fenech-Soler, illetve a Chvrches igéző szintipopja inspirálta leginkább a Solar Glow 2017-ben debütáló négyesét, hogy belekezdjenek a 80-as évek hangzásvilágával való kísérletezésbe. A végeredmény könnyen emészthető, néha szirupos, mégis egyedi, álmodozó elektropop. Mintha időben visszateleportálnánk 84-be és tinédzserek lehetnénk egy neon pálmafákkal díszített diszkóban, vagy legalábbis a GTA Vice City tengerparti hotelei mellett repesztenénk a Wave 103 rádióadót hallgatva. A hangszerelés kiforrottságához viszonyítva az énekhang csiszolható, viszont zsengeségük bizonyítéka, hogy még csak a második dalukat premiereztetik – a ‘Never Fade Away‘-ről beszélgettünk Demeter Fanni énekesnővel.
Mi a története dióhéjban a zenekarnak? Hogyan alakultatok?
Korábban is volt már alkalmunk együtt zenélni, s mindig motoszkált bennünk egy esetleges közös projekt. A zenekar egy baráti sörözés alkalmával alakult: mindenkinek épp akkor oszlott fel a korábbi zenekara. Kristóf a Speedy Gonzales Latin Band perkása volt, a többiek pedig a The Cashback nevű alternatív rockzenekarban játszottak. Máténak több ötlete is volt, melyekre én (Fanni) már akkor skicceltem dallamot és szöveget, így viszonylag hamar megszülettek az első dalok.
Hogy írnátok le a Solar Glow személyiségét?
A Solar Glow könnyen emészthető, dallamos szerzemények összessége, mégis mindegyik egyedi. Pont, mint a naprendszer: az egyes bolygók, a csillagok, az aszteroidák… De azt hiszem, elkalandoztam. Igyekeztünk minden dalnál más és más atmoszférát teremteni – ugyanakkor tudatosan egyfajta eszköztárból merítettünk.
A fő vonal a 80-as évek szintipopját veszi alapul, de mindezt szerettük volna friss köntösbe bújtatni, így a mai eszközök segítségével alakítottuk ki a hangzást.
A Never Fade Away a 2. dal, amit rögzítettetek?
Igen, így van! Legalábbis amelyet véglegesen rögzítettünk… Elég sok félkész nóta sorakozik felvételre várva.
Milyen sztori áll mögötte?
Az alapötlet Mátétól indult – általában ez így szokott lenni – ő ír és alkot valamit, majd elhozza a próbákra, és elkezdődik a csiszolás. A dal elég hamar megszületett: épp olyan időszakomban készült, amikor sokat kellett a barátaimra támaszkodnom, így nem is volt kérdés, hogy milyen gondolatokat írok ki magamból. Mikor hallgattam az alapokat, csak úgy rámzúdultak a sírva nevetések, a hajnalig tartó lelkifröccsök.
Hogyan alakult a hangszerelése?
A próbákon alakult ki a hangzás törzse, de a stúdiós alkotófolyamatban is bőven kerültek bele apró fűszerek. A dal tempója elég feszes, így talán ez a darab kicsit közelebb áll a diszkó stílushoz, mint a nagytestvére, a ‘Your Fool‘. A szintik egyértelműen hangsúlyosabb szerephez jutottak ezúttal, és az ütősök is egy határozottabb vonalat képviselnek ebben a dalban.
A hangzásotok fő fűszere a 80-as évek feeling, honnan jön ez a vonzalom?
Csak néhány dolgot említenék, ami igazán menő volt a nyolcvanas években: Depeche Mode, Michael Jackson, Vissza a jövőbe, Szárnyas fejvadász… Szerintem korszakalkotó dolgok születtek akkoriban.
Egyébként egészen konkrétan minket a Fenech-Soler budapesti koncertje indított el ezen az úton: a Klaxons előtt játszottak, s valami elképesztően jó bulit csináltak a srácok az Akváriumban! Aztán felfedeztük a Chvrches-t is, a többi pedig történelem.
Ki készítette a lyrics videót és mi ihlette a koncepciót?
A videót Máté készítette, amelyben próbáltunk a 80-as évek Magyarországához passzoló atmoszférát létrehozni: a Junoszty tv és a régi poszterek, a kazettás magnó… Azt hiszem, most már semmi se mossa le rólunk, hogy szeretjük a retrót.
Milyen terveitek vannak a közeli és a távolabbi jövőre nézve?
Idővel szeretnénk jelen lenni fesztiválokon, Magyarország színvonalas klubjaiban játszani. A dalok angol nyelvűek, így persze szóba kerül a külföldi terjeszkedés lehetősége is, de ehhez még sokat kell dolgoznunk.
Mikor lesz a következő koncertetek?
Még nem tűztünk ki végleges dátumot, de már szervezés alatt áll, az biztos, hogy a fesztiválszezon előtt lehet minket látni valamelyik budapesti klubban.