„Nem vagyok ugyanaz az előadó, mint 8 évvel ezelőtt”
július 16, 2015

Mindig hallottam legendákat a Rigó utcáról, a nyelvvizsgák réme sok emberben fájó sebet jelent még mindig, azonban nekem egy sokkal kellemesebb dolog jut eszembe a helyről. Itt készítettünk Erdélyi Dávid hangszerkészítővel egy interjút, amelyet hamarosan láthattok, a műhelye melletti ajtó pedig az Irie Maffia Productions stúdióját rejti, ahol találkoztam Sena Dagaduval, miközben épp egy új saját számán dolgozott.

Sena egy ideje elkezdett saját beateket csinálni, amiből most összeállt egy új szám. Ottjártunkkor éppen ennek a vokál sávjait vették fel férjével, Élő Mártonnal, aki Budapesten és Accraban is ezerrel pörög zeneileg. Ottani projektjének, a RedRed klipforgatásán találkozott Sena Joey B-vel, aki egy friss arca a ghanai zenei színtérnek. A most készülő dalt szeretné kiküldeni neki, hogy fejezze be, adják ki, és legyen még egy szám, ami ott pörög. “Most van egy, mielőtt jöttem haza februárban, felvettünk egy haverommal egy számot, csináltunk egy gyors videót hozzá, ‘Skolom’, ez a neve a számnak, és azt most nagyon szeretik Accraban, folyamatosan írogatnak, hogy halloták a rádióban, meg tweetelnek róla, úgyhoz ez felstenkelt most.”

https://www.youtube.com/watch?v=266QlARF9uM

A legutóbbi szóló lemeze, a Lots Of Trees elég eklektikus lett, mint mondta, ez azért is történt így, mert több producerrel dolgozott együtt. Azonban már két, két és fél éve gyűjtögeti a szövegeket és dal ötleteket, demózgat folyamatosan, és tervei szerint a szeptemberre tervezett új önálló lemeze sokkal homogénebb lesz. “Már van egy hangulat, ami ott megszületik. Nyilván, ez a kesze-kuszaság, ami bennem van, az belehat, de ebből a szempontból egyáltalán nem lesz olyan, mint a Lots Of Trees, most az én agyamból kipattant dolgokat csinálok.”

Azonban még nem produerálja magának a zenéket, a végleges stúdiómunkákért általában ELO és M3NSA felel. “Felpimpelik kicsit, kicserélnek hangokat, a basszust feljátszák rendesen, Mooggal, ilyenek.” A demózáshoz Logic-ot használ, régen a stúdiójuk még a garázsukban volt, akkor tanította meg Marci az alapokat. “Én meg elkezdtem expermentálni, és annyira rácuppantam, hogy teleket ott töltöttem, nem lehetett kirobbantani, nagyon rámentem. Úgyhogy most összegyűlt bőven egy lemez, és most válogatok, hogy mik legyenek, és hogyan legyenek befejezve.”

Amikor azt kérdeztem, hogy a budapesti és ghanai sikerek után nem tervezi-e meghódítani a világot, először azt mondta, hogy nem, aztán azt, hogy de. “Hát látod, a Lots Of Trees-t is megcsináltuk, aztán nem úgy mentem vele Ghanaba, hogy ‘sziasztok, én vagyok a legvagányabb most és figyeljetek rám!’, hanem tényleg folyamatosan tanulok, és növök, és változok. Szerintem most kezd kialakulni a zenei képletem, és egyre jobban kész vagyok arra, hogy figyeljek máshova is, meg egy kicsit utazgassak, meg találkozzak. Ez a ghanai szám is meglepett, mert most konkrétan van egy menő szám kint a rádióban, és sokkal nagyobbat nőtt a jelenlétem ott. Ez azért tervben volt, csak nem mindegy, hogy mivel. Nem kell mindent egyszerre csinálni.”

IMG_9608

A Lots Of Trees kijött egy francia kiadónál, ennek kapcsán is rengeteg új tapasztalat érte, idén pedig kiadott egy közös lemezt az angol DJ Vadimmal, amivel szintén sokat utazott. Nemrég volt Londonban, és Skóciában, azelőtt pedig még New Yorkba is eljutott az Irie Maffiával. “Megyek én, csak lehet, hogy nem hall róla senki, akik ott vannak még nem ismernek, meg hát kis színpadokon, kis klubokban lépek fel, de ez mind megteszi a hatását, az évek alatt szétszórtam magam, voltam sok helyen, és azt veszem észre, hogy elég sok haver, meg fan van már a világban.”

“Annyira örültem, hogy zenével kerültem New Yorkba, mert mindig mondtam magamnak, hogy ‘szeretsz utazni?’ ‘igen’ ‘de akkor úgy csináld, hogy más kifizesse, hogy menjél, és lássál, és vigyed a zenét’. Úgyhogy ez összejött, és ez csúcs. Következő Japán. (nevet)”

Az Irie Maffia mellett rengeteget tanult az elmúlt nyolc évben, kezdve attól, hogy hogyan kell összetartani és együtt működni egy csapatban, egészen odáig, hogy hogy kell 10 vagy 10 ezer ember előtt fellépni. “Minden hozzátesz a zenéhez. Minden az én szemszögömből látott világ, az én utazásaim, az én találkozásaim, az én impulzus gyűjtéseim. Minden hat mindenre. Nem vagyok ugyanaz az előadó, mint 8 évvel ezelőtt.”

De a változás igaz az Irie Maffiára is. A tíz éves zenekar legutóbbi két lemeze jóval elektronikusabb, táncolósabb lett, mint az előző kettő. “Próbálunk is persze [az Irie Maffiával], de ott messze nem olyan a hangulat, mint egy koncerten. Ezt csináljuk a legtöbbet, és tulajdonképpen már a Nagyon Jó Lesz is egy koncertlemez volt. Erre már tök rég rájöttünk, hogy az erősségünk a színpadon lét, és a buli, és ez akarva akaratlanul is hat a zenére. De működik is.” Sok rajongó azonban visszasírja a régi időket, amikor még az Irie reggae zenét játszott, amikor Senát erről kérdeztem, azt mondta, hogy “mindenki azt hallgat, amit akar, a mi közös életünk így alakult most. Sokan vagyunk, azért mi is beleszólunk, de az élet alakítja az utat. És most ezen az úton vagyunk, és reméljük, hogy lesznek, akik kíváncsian kísérik velünk ezt is. Még bármi történhet. Nem szeretek kategorizálni, nem azt élem meg, hogy ‘csináljunk reggae-t, mert azt szerették régen’, hanem hogy éppen mi zsizsegtet meg, és ez változik.”


“Én Ghanaban nőttem fel, csodás gyerekkorom volt, szeretnek a szüleim, laza, együttnövős, bandázós, brigádos, crew-s gyerekkorom volt, mászkáltam sziklákon, tengerparton, elbolyongtam a szomszéd gyerekekkel, amíg nem üvöltöttek utánam, ami gyakran előfordult. (nevet) De szeretem a magányt is. Furcsa ember vagyok, mert mindaközben, hogy nagyon extrovertált vagyok, néha szeretek elvonulni, volt ilyen könyvmolyos, elbújós [korszak] is.”

Sena anyukája ékszertervező művész Ghanaban, nagyon sok alkotó barátja van, szinte mindenkit ismer az ottani művészvilágban, sokat mentek együtt kiállításokra, beszélgetésekre, találkozásokra. És Senát mindig minden érdekelte. “Beraktuk Tracy Chapmant és a Stinget a Volkswagenbe, és elindultunk 500 kilóméterrel arrébb, mert volt ott egy fesztivál.”

IMG_9618

“Volt szerencsém mindenféle élethelyzetet, emberhelyzetet [megtapasztalni], apukám egy icike-picike ghanai faluba született és nőtt fel, ahol minden nagyon szerény. Természet van, alap dolgok, amik az élethez kellenek, és ezt is láttam. Ez meg nem tud mást csinálni, minthogy ad az embernek egy alázatosságot és tiszteletet a környezetének, így lettem nevelve.”

Aztán tinédzserként egy katolikus bentlakásos lányiskolába járt három évig, St. Roses Secondary School, amit német apácák vezettek, katonás szigoral. “Mindenki felelős volt egy-egy részéért az iskolának, saját farmunk volt, mi dolgoztunk a földeken és azt ettük, amit megtermeltünk. Kiválóan bánok egy macsétával, miután belevágtam a saját lábamba. (nevet) És megtanultam imádkozni, istennel, istenekkel beszélgetni.”

“Akikre felnéztem, azok anyám barátnői, intelligens, okos emberek, írók, festők, tanárnők, de volt, hogy Terézanya bűvöletben voltam, mert nagyon tetszett, hogy ő segít. Én is igyekszem segíteni, mert nincs panaszom semmire. Akarok is ilyen lenni, segítőkész és pozitív és mosolygós, és könnyen nyújtok kezet, ha valakinek kell, szerintem ez fontos. Ezt beleszövöm a zenémbe is.”

Erről eszembe jutott, hogy Sena nemrég megosztotta a Facebookján egy szegedi önkéntes csoport felhívását, akik a menekülteknek segítenek. Muszáj volt megkérdeznem, hogy mit gondol az itthon kialakult bevándorló ellenességről. “Örülök, hogy vannak olyan emberek, meg civilszervezetek, akik mennek és csinálják, és nem várnak, nem kérnek engedélyt, hanem segítenek. Az, hogy mi, miért, ki, hol, ilyeneket nem is értek, nem is tudom ép ésszel felfogni. Amúgy is nagyon sok magamfajta, vagy nálam durvább vándor embereket ismerek, és én szeretem a szabadságot, hogy lehet mozogni a világban, és otthont találni más helyen. És persze, furcsának találom, hogy az egész világban milyen durva szabályrendszer van, hogy hogyan mozoghatnak az emberek, én magyar állampolgár vagyok egy EU-s útlevéllel, és tudok menni-jönni, ahova hívnak. A saját testvérem Ghánában nem tud csak úgy utazgatni, hanem mindenhova vízum kell, ami egy bazi bonyolult procedúra. A szabadság, a mozgásszabadság egy csodálatos dolog, főleg ha egy olyan helyről kell menekülnöd, ahol nem lehet élni.”

“A világon bárhova mész, a jobb helyeken, ahol ház van, ott van kerítés is. Így nőttünk fel. Ez egy nagyon bonyolult helyzet, ami az egész világra kihat, és nincs rá megoldás. De most lehet, hogy kényszerülünk majd egy jó megoldás kitalálására. Anyway we’ll se what Europe does.”

IMG_9610

Sena idén fellép a Bánkitó fesztiválon, aminek most az a szlogenje, hogy mindenkinek több oldala van, de legalább kettő. Megkérdeztem, hogy meg tudja-e számolni, hogy neki hány van. “Lány, asszony, anya, testvér, haver, barát, munkatárs. Nem azt mondom, hogy mindenki felé, akihez nézek, más arcom van, de… érted, előadó is vagyok, elő tudok kapni akár egyszeri használatra is karaktert. Egyébként meg a fő totemállatom a kaméleon. Lehet, hogy ugyanolyan formája van, de sosem ugyanaz.”