A népdal fontos kötőeleme egy társadalomnak, mert a műfaj egykori szocializációs közegek egész sorának lenyomatát hordozza, ahogyan mi magunk is. Attól a világtól, amelyet a népdalok megidéznek pedig nem sodródtunk távol: két-három generációval ezelőtt még sokan élték azt az életformát, amely évszázadokon át jellemezte a magyar vidéket. Így a népdalok szövege, dallamvilága, eszközrendszere képes megnyitni bennünk azokat a kapukat, amelyeknek hála kapcsolatot teremthetünk múltunkkal.

Takács Dorina új, tízszámos nagylemeze is erre a kapcsolatra épít, ugyanis régi, elfeledett dalfoszlányok felhasználásával alkotta meg és helyezte meseszerű keretbe az ’Avar’ dalait.

A magyar népdal „újkori” történetében több fontos esemény is beazonosítható. Ennek első, legfontosabb eleme Kodály Zoltán és Bartók Béla fáradhatatlan munkája, amelyet az 1800-as évek végétől kezdve éveken át műveltek. Mechanikus fonográffal és hozzá tartozó viaszhengerekkel járták a vidéket, hogy lejegyezzék, rögzítsék, rendszerezzék azt a dalállományt, amely alapja és meghatározója a mai, népdalokról meglévő tudásunknak. Később a begyűjtött dallamoknak második életet adtak, a belőlük felépülő zenekari művek meghódították az egész világot. Szintén jeles pont Sebestyén Márta munkássága, aki még szélesebb közönség számára tette szerethetővé és szintén világhírűvé a magyar népdalt. Jó példa erre az Oscar-díjas ’Az angol beteg’ című film kezdőjelenete, vagy a Marta’s Song, amely a Deep Forest Grammy-nyertes albumán jelent meg 1995-ben. 

Elhallgatva az Avar által meghatározott zenei irányvonalat és az album stílusalkotó megoldásait, ezen az úton jár Дeva is, hiszen képes kíváncsiságot ébreszteni a műfaj iránt, annak ellenére, hogy a mainstream-hez képest kicsiny figyelem esik a népdalokra. Tevékenysége meghatározó, mert rendkívüli ízléssel nyúl a közkincshez és a dalokat a mai hallgatók számára is befogadható módon kelti életre. A népdal tehát egy megváltozott világban, megváltozott fogyasztói szokások mellett is figyelemreméltó és népszerű lehet. 

Az album zárószámához készült videoklipet Krokovay Ábel és Zságer-Mészáros Szandra álmodta vászonra

Az Avaron megjelenő minden dal cérnaszálak sokaságából áll, és minden cérnaszálon egy-egy eltérő kép függ. Lemezhallgatás közben ez a sok kép áll össze egyetlen egységgé. Szétszálazva a nyalábot viszont jó néhány érdekesség felfedezhető: az egyiken neszek csüngenek, amelyek a természet működését szemléltetik – természetesen hang formájában. Esőcseppek dobolását a vízen, csermely csobogását, madárfüttyöt. Ezekre hajlik rá lágyan a vokál, hol közelebb, hol távolabb helyezkedve a mikrofontól, ezzel is a valós, kitapintható fizikai tér felé terelve a hallgatókat. Többször kórusszerűen csendül fel az ének, ami közösség érzetét kelti, olyanét, amelyben fontos szerepet játszanak az elemek.  A víz és a nap életet, a tűz fényt és meleget jelent. Megint más szálon természetes jelenségek képződnek meg, mint a visszhang, polifónia formájában. Így amit hallunk – bár elektromos zenei alapokon nyugszik – természetközelinek, a civilizált világtól mind időben, mind térben távol esőnek hat. 

Ahogy ezekkel, a hangokból festett képekkel operál az énekesnő, úgy nyit meg egyre több perspektívát: zenehallgatás közben önkéntelenül gondoltam bele, milyen a bogárnak, ami a fatörzsön szalad, a madárnak, ami magasról lát mindent, vagy a parasztembernek, aki a tűz mellett ül a nap leszállta után. Éppen ezért a lemez húz elénk egyfajta fejlődési ívet is, hiszen az egészen egyszerű létformák tevékenységétől – mint a moha lassú terjeszkedése, vagy a bogár jelentéktelennek tűnő igyekvése – eljutunk a közösségekig, majd a közülük szárba szökkenő magasabb kultúráig. És annak a háttérbe szorulásáig, részbeni megsemmisüléséig.

Az album címe is ennek az ívnek a meglétét érezteti, hiszen a föld, a gyökér, a törzs, az ágak, a levél, végül az elmúlás jelenik meg az avar képében. A földből persze újra élet sarjad, olyan, ami megegyezik az előzővel, mégis más testet ölt. Akár a romjaiból önmagát mindig újra megképző kultúra. Az életkörforgásból tudatosan kiragadott avar állapot a ciklusnak persze egy borúlátó pillanatát szimbolizálja, de ez nem is túl meglepő, annak fényében, amit a lemezről mondott az énekesnő: „Harag, fájdalom, kimerültség, s hasonló érzések vannak megénekelve a dalokban”.

Ezzel egyrészt helyzetképet ad, másrészt gyógyírt is kínál: „Szerintem most épp erre lenne szükségünk, hogy kicsit jobban közösségben gondolkozzunk. Nekem a népdalok ezt az érzést jelentik.” – tehát a műfajjal, a művészetével igyekszik visszavezetni bennünket (és azt hiszem önmagát is) abba a világba, amelyben még meg tudtuk számolni az ismerőseinket.

A felvételeket egyébként otthoni stúdiójában rögzítette Дeva, a lemezen közreműködtek Zahár Fanni fuvolán, Gozlán Fatima neyen és derbukán illetve Lantos Zoltán hegedűn. Az első számot Zságer Balázs, az utolsót pedig Baladi jegyzi co-producerként. 

• Az album kétféle hanghordozón is beszerezhető, vinylen és CD-n.
• Legközelebb május 3-án a Dürer Kertben hallgathatjátok meg élőben az új Deva albumot, esemény erre található.