Óriás zenekar óriási lemezzel

Cikk

április 21, 2017

Drávucz Zsolt

513

A KERET 10 éve az ország meghatározó független lokálzenei platformja, amit a ti adományaitokból tartunk fenn.

Köss most éves támogatói előfizetést, és megajándékozunk egy KERET blogos vászontáskával!

Emlékszem, mikor életemben először hallottam az Óriás zenekart játszani – történetesen egy, akkor még emblematikus műsor keretében, akusztikus hangszereléssel – 2009-ben, az egyik első olyan magyar zenekar volt számomra, akiknek a zenéje egyfajta magától értetődő pezsgést hordozott az akkor feltörekvőben lévő bandák közé.

ESEMÉNYAJÁNLÓ ↓

Sokszor egyszerű, mégis zseniális szövegvilágával, elemi erejű gitárriffjeivel mindig is olyan színt hozott az alternatív zenébe, mely mindenképpen egyedi a szcénában: a mind sokasodó túlgondolt alterdalok számtalan esetben émelyítő lagymatagságát játszi könnyedséggel húzták át a grunge és garage rock elemekkel tűzdelt dalaikkal, melyeknek egy-egy jól eltalált sora a maga letisztultságában néha mélyebbre hat, mint más zenekarok egész dalszövegei. A magyar alternatív zene egyik hőskorában születő, majd annak túlpopularizálódását túlélő zenekar januárban adta ki új lemezét Minden villany ég címmel, amely a kísérletezéssel együtt viszonylagos derűséget is hozott magával.

A lemez felütéseként a ’Senki se fél’ című szerzemény szolgál, amely talán a legközelebb áll az eddigi Óriás életműhöz az albumon. Teljes teret kitöltő összhangzás jellemzi, a telt gitárhang, a dob és a basszus dinamikája magával ragad, a jól időzített visszafogott elszállás pedig megalapozza azt a fajta pozitív feszültséget, amely továbblendít a második dalra. A ’Kezdjük el’ már a kísérletezés jegyében folytatódik, a szintetizátor először meglepett, de a dal végén a fúvósokkal megtámogatott kiteljesedés után visszagondolva nagyon illett a dalhoz. Jó ötlet tőlük, hogy már a kompozíció elején bátorkodtak a megszokottól eltérni. Ezzel együtt a szöveg refrén része külön említést érdemel, amely a maga nemes egyszerűségében tükrözi az Óriásra jellemző emberközeliséget.

A ’Talán a moziban is láttál’ hangorkánjai tovább visznek a kísérletezés útjain, míg a ’Soha ne menj vissza’ húzós riffjével visszakacsint az eredeti karcos hangzás felé. A ’Máshol’ ehhez képest könnyed, légies, afféle derűs középpont. A szerzemény elején a basszus viszi a hangszeres dallamsávot, ami kifejezetten üdén hat, nekem nagyon bejött ez a megoldás.

A ’Dühös víz’ zajrengetege és furcsa éneke nyitja meg a lemez második felét, amit a ’Csak az ég’ már-már követhetetlen hullámzásai követnek. Utóbbiban helyet kap egy nagyon meglepő, poposan emelkedő kiállás, ami után az ember kissé elveszíti a fonalat. Ezt a fonalat visszakapjuk a ’Fény’ lassabb ritmusával, melynek monoton kiállása mondhatni megágyaz a ’Rossz és a szép’ zaklatott menetelésének. Utóbbiban jó érzékkel helyezték el a lemez kiteljesedését, ami a verzékhez képest harmonikus refrén fokozásából bontakozik ki. Zárásként a ’Szólj, ha fáj’ áll.

A dal jól működik zárlatként, érzékenysége megragadó, ugyanakkor ezen a ponton érzékelhető néhol a túlszerkesztettség.

A mű végén belépő torzított gitársáv viszont emlékeztet arra minket, hogy bizony ez még mindig egy Óriás lemez. Nem mellesleg az egyik legjobb lemez tőlük! Ez egy bátran vállalható, a teljes érettséghez közel járó alkotás, amely példaértékkel bír, és nem is feltétlenül az egyébként jól működő újítások miatt.

A zenekar eddigi anyagait előzetesen hallgatva rájöhetünk, milyen ügyesen lavíroznak az ösztönös, elsőre megtalált, ha úgy tetszik, eredeti hangjuk és a megújulás ugyancsak zsigerből jövő mozzanatai között.

Ezt a két mozgatórugót összefésülni úgy, hogy az őszinteségen nem esik csorba, nagyon nehéz, mégis úgy gondolom, nekik talán sikerült: a lemez tehát a zenekar nevéhez hasonlóan ugyancsak óriási lett, minden értelemben.

Iratkozz fel a hírlevelünkre!

PLAYLISTEK