Funk helyett pszichedelikusabb vizekre merészkedik új albumával a Mörk
november 15, 2021

2016-os debütáló nagylemeze óta nagy utat járt be a Mörk, az elmúlt években pedig elmaradhatatlan részeivé váltak több magyar fesztivál kisebb-nagyobb színpadának. A legutóbbi, 2019-es EP-jüket követő hosszú csend után július végén jelentették meg a ‘Like a Bird’ című single-t, melyet azóta még négy követett (‘If Our Love’, ‘Going Too Far’, ‘All Alone’, ‘Baby’), közülük kettőhöz klip is készült. További hat, jobbára átvezető jellegű számmal albummá kiegészülve kaphatjuk most kézhez In The Golden Hour címmel új nagylemezüket.

Az elsőre talán furcsának tűnő, „feldarabolt” megjelentetés kifejezetten tudatos koncepció volt – a srácok így azt kívánták biztosítani, hogy az elmúlt évek kemény munkájának eredményeképp megszülető darabok közül egy se vesszen el az album forgatagában, s mind külön figyelmet kaphasson. Ahogy Zentai Márk frontember fogalmaz:

“Mindig is sajnáltuk, amikor jó dalok eltűntek egy nagyobb anyagon és alig kaphattak figyelmet, egyszerűen matematikai okokból. Így, hogy mindegyik teljes szám külön jelent meg, kicsit részletesebben elmerülhettek bennük a rajongók, több idő és tér volt megbarátkozni velük. Az is izgalmas volt, ahogy dalról dalra egyre teljesebbé vált a kép, mégis egyértelműen hiányos volt még. Az átkötőkkel, intrókkal, outrókkal érik össze az egész, és egyfajta feszültség is feloldódik most az In The Golden Hour megjelenésével.”

Az említett fokozatos barátkozásra szükség is volt, főleg talán a zenekart régebb óta követők számára. Bár a Mörk stílusa mindig is sokszínűségen, a különböző műfajok kísérletező, izgalmas, merész ötvözésén alapult, az új albumon egyértelmű váltás érzékelhető az eddig megszokott erőteljes funk-vonalhoz képest, amelyben a zenekar (és így közönségük is) már kifejezetten jártas volt.

Mörk lemezbemutató a Müpában / Fotó: Komróczki Dia

Talán az új kihívások keresése is eredményezhette az eltolódást a saját maguk által psychedelic soulnak jellemzett stílus felé, melynek alapjául azért természetesen még mindig a jazz szolgál. A pszichedelikus vonalat erősítő szitár mellett két másik új hanggal is találkozhatunk az albumon a dél-londoni rapper Brother Portrait (a vele készült számról itt írtunk), valamint az egyik legelismertebb kortárs jazztrombitás, Kuroda Takuya jóvoltából, aki utóbbi bevonása különösen is nagy szó.

A nagylemez a single-ökhöz hasonlóan Ishaq Fahim jóvoltából kapott zenei világával harmonizáló borítót. A kísérletező-újító bátorkodás ellenére végeredményben együtt kifejezetten kompakt, koherens egészet alkotó, szövegeikben is sokrétű, szétágazó számokat mindezek mellett kiválóan tudják megszólaltatni élőben a srácok, ahogy azt múltheti nagysikerű, teltházas lemezbemutató koncertjükön is megmutatták a Müpában.

Az In The Golden Hour kihagyhatatlan darab mind a régi rajongók, mind pedig a zenekart eleddig nem, vagy csak kevéssé ismerők számára – előbbieknek felhívás az ismeretlen mezők közös bejárására, utóbbiaknak pedig remek beszálló lehet a kortárs magyar zene egyik megkerülhetetlen, egyedi zenei projektjének munkásságába.