Május 17-én csatlakozik a fesztivál nyitószezonhoz a MOME Feszt ’19. Pénteken a Három Hollóban olyan dj-k és zenekarok alkotják a lineup-ot, akiknek legalább egy tagja kötődik az egyetemhez. Lehet, hogy már beléjük is botlottál az éjszakában, mit sem sejtve vizuális oldalukról – vagy épp zenei tehetségükről. Egyetemistának lenni nehéz, művészetis diáknak pedig még inkább, ha ennyi minden érdekli az embert, akkor merre tovább? Beszélgettünk kicsit a fellépőkkel a különböző szakokról, jövőképről, ambivalenciákról, hogy mégis hogyan van az, amikor zene is van meg kép is?

Az élőzenei szekciót a nemzetközi szcénák friss hódítói, a Deep Glaze, a harmadik lemezén dolgozó Isle of Man és az üdítően tress Giliszta alkotják. A koncertek utáni elektromosságért Klöpfler-Topor Tibor, Fekete Álmos és Kiss Balázs (synthwave, techno, goa), Szécsi Noémi és Vásárhelyi Áron (techno és kedves house), valamint Krasz Ádám (dubtechno) felelnek.

MOME-s hallgatóként mit gondolsz, hogyan közelítesz a zenéhez?

Fekete Álmos (FALMI): Számomra a zene és a hang legalább annyira fontos, mint a vizuális megközelítés. Igazából a suli mellett leginkább zenébe fektetem az energiámat. FALMI néven techno-t írok és játszok, LIL IOM nevezetű rapper alteregóm pedig egy laza, de legalább annyira őszinte projektem. Szerencsére a média design szakon van tere a hangnak. Értékelik, örülnek a tanárok, ha saját sound design készül egy-egy feladathoz.

Klöpfler-Topor Tibor: Zenei pályafutásom a MOME gólyatáborában kezdődött, egy Facebook-posztnak köszönhetően. A szervezők kiírták, hogy akinek vannak jó zenéi és szeretne dj-zni, hozzon zenéket pendriveon. Így is lett. Csak előnyét érzem, hogy így kezdtem, hiszen így a közönség is rögtön adott volt, valamint az események/helyszínek is.

Dimitris Topuzidis (Deep Glaze): A MOME-n elméleti szakos diák vagyok. Rendszerezettebben, egy másfajta aspektusból tanulhatok a művészetszervezésről. Egy művész/zenész számára szerintem elengedhetetlen, hogy a sokszor rajta kivül álló folyamatok sorozatát is megértse. Tudatában lenni annak, hogy az alkotási folyamat befejeztével művészeti produktumok hogyan jutnak el egy pontról a másikra, eleinte megterhelő lehet, hisz két különböző szemléletmódot igényel.

Kiss Balázs: A zene nekem mindig egy olyan dolog volt, amit megkötések nélkül tudok csinálni, teljesen szabadon. Játszottam egy jazz-zenekarban basszusgitárosként és ugyanazt szerettem benne, mint most az analog elektronikus zenélésben: a közös jammelés és az improvizáció a kedvenc dolgaim közé tartoznak.

A MOME-n kiderült, hogy többen is hasonló zenei stílusban alkotunk zenéket, ezért elkezdtünk közös live setteket csinálni és meglepően jól sült el.

Érzed-e ennek a kettőségnek – vizualitás és hang (ha kettősség egyáltalán) – az előnyeit/hátrányait?

Vértesi Ferenc  (Giliszta): Egyszer a régi koli mögötti földszintes műhelyházban volt rajzóránk felvételi előtt és utána kiültem egy barátomnak gitározni a bejárat elé. Arra jött egy 50 év körüli tanár, leült, hallgatta, utána megkérdezte, hogy mit keresek itt? Mondtam, hogy rajzórám volt. Azt válaszolta, hogy nem tudja, hogy rajzolok, de lehet hogy mindenképpen érdemes lenne inkább ezzel a gitározással foglalkoznom. Ez jól esett, és tulajdonképpen megfogadtam a tanácsát, köszönöm!

Krasz Ádám: Én a MOME-ra (média design MA) elektornikus zenei médiaművész BA után kerültem, így mindig is ezen a területen tevékenykedtem. Ebből a szempontból kettősséget nem éreztem. A MOME legnagyobb előnye talán a kapcsolatépítés és a presztízs, több felkérést is az egyetemen keresztül kaptam (és végtére munkát is). Hátránya az én szempontomból talán az volt, hogy nem volt adott megfelelő technikai háttér a sound design és egyéb zenei munkák komolyabb kivitelezésére. Szerencsére ez az új kampusszal megoldódni látszik.

Vásárhelyi Áron: Valójában a zenével előbb kezdtem el foglalkozni, mint a grafikával. Mostanra főleg az analog elektronikus zene körül mozgok. Ez a grafikáimban is gyakran visszaköszönt, mint generatív kísérleti elem. Ma már egyre több kütyüm van, így a zenéléssel párhuzamosan gyakran kísérletezem grafikával is. Kettősséget nem fedeztem fel, inkább a tervezési folyamatok szabják meg, melyik platform lesz hierarchikusabb az adott probléma megoldásánál. Persze ez nem jelenti azt, hogy minden grafikai munkámban jelen van a zene, mint hang – sokszor csak annak a filozófiája, rendszere segít vizuálisan megfogni valamit, és fordítva.

Igazából mind a két esetben hullámokról beszélünk, csak más érzékszervvel érzékeljük ezeket.

Fekete Álmos: A kettősség a vizuális/design és zenei nyelv között jelen van, sokszor nehéz is ez. A MOME előtt főleg a zenével voltam elfoglalva, de ezért is jelentkeztem ide, mert foglalkozni akartam a vizuális énemmel is.

Szécsi Noémi: Én fotográfia szakos vagyok, így a zene nem tartozik hozzá szervesen az általam használt médiumhoz. Kísérletezgetek egy pár éve hangokkal a videóimhoz, de ezek megmaradnak a fiókomnak.

Számomra – és gondolom ezzel nem vagyok egyedül – a zenének mindig is terápiás hatása volt és szinte minden emlékemet hozzá tudom kötni egy trackhez.

Hiszek abban, hogy át lehet adni egy szettel mindazokat az energiákat, amik engem egy dalhoz fűznek. Ezért amikor játszani szoktam/szoktunk Áronnal, csak olyan trackeket választok, amikhez kedves és szép dolgok fűznek.

Matos Gergő (Isle of Man): A zenélés nálam korábban kezdődött mint a vizuális területek iránti érdeklődés, később a MOME-s éveim során is igyekeztem használni a zenei tudásom, gyakran írtam saját zenéket a projektjeimhez, a BA diplomám pedig egy hanginstalláció volt. Nem gondolom, hogy ez kettősség lenne, én szinte mindig együtt használom a vizualitást és a zenét/hangokat. Az egyik legnagyobb élményem ezzel kapcsolatosan, hogy én írhattam a zenéjét Buda Flóra Anna Entrópia című animációs filmjének, ami díjat is nyert az idei Berlinálén.

Hogyan látod magad a jövőben a zene és iparművészet viszonylatában?

Fekete Álmos: Jelenleg inkább úgy érzem, a zene felé hajlok. Például úgy tudnám elképzelni, hogy a MOME-n szerzett tapasztalataimmal és tudással keresek valami melót, amiből meg tudok élni és mellette meg a zenei  szólóprojektek futnak tovább.

Dimitris Topuzidis: Mint most is, szeretnék minél több izgalmas, formabontó projekteken dolgozni, ahol új ismereteket és tapasztalatokat szerezhetek. Szeretnék végig nyitott maradni kollaborációkra és élesen figyelni a pillanat hozta lehetőségeket.

Matos Gergő: Idén szeretnék kiadni a zenekarommal egy új lemezt, az első három számot már fel is vettük, ezeket is játszani fogjuk a pénteki koncerten.

• Tehát ha kíváncsi vagy az egyetem volt és jelenlegi művészpalántáinak zenei oldalára – vagy bármilyen indíttatásból, de szívesen csapatnád egy MOME-s bulin – akkor pénteken irály a Három Holló és a város legújabb minifesztiválja!

Fotók: plakát – Asztalos Ádám és Batke Bendegúz, fényinstalláció – Vásárhelyi Áron