A Maneuver Maneuver az elmúlt hetekben bontotta ki szárnyait a nyilvánosság felé. Szabó Tamás és Szilágyi Máté közös projektjének első EP-je több zenei korszakot hoz össze egy fedél alá. Az első klip egyértelműen a magyar szocializmus korszakát idézi fel, azonban a kétezres évek synth popja is teret kap. Ez az állítás helytálló a lemez többi szerzeményére is. Az új szintipop banda mellett a Dope Calypso szintiseként és a The Moog frontembereként is ismert Szabó „Tonyó” Tamás most beavat minket a részletekbe és beszél a Mátéval közös produkció jövőbeli céljairól is.

Hogyan ismertétek meg egymást Mátéval? Megismerkedésetek óta zenéltek együtt?

Ez úgy indult, hogy az ARTplacc fesztivál zenei programját szerveztem 2015-ben és elhívtam a Dorothy’s Legs-et játszani, mert nagyon tetszett a zenéjük és tetszik mai napig. Mikor megismerkedtem Mátéval még nem jött elő a közös zenélés gondolata. Aztán volt egy ötletem, hogy kéne csinálni valami elektronikus tematikájú dolgot. Mikor már voltak számkezdemények ráírtam Mátéra, hogy nincs-e kedve velem együtt zenélni egy ilyen projektben? Ez picit kevesebb, mint egy éve történt, azóta együtt dolgoztunk a most kiadott lemezen.

Mikor belevágtatok ebbe az új projektbe rögtön megvolt a felállás és a koncepció?

Ez teljesen random jött. Nekem voltak számkezdeményezéseim és azon kezdtünk el együtt ügyködni. Máté átstruktúrált dolgokat, új témákat és hangszíneket rakott bele, aztán ő is hozott számokat és közösen összehegesztettük azt, amink volt.

A Maneuver Maneuver számai alapvetően elég „szocialista magyar disco” hangulatot hoznak, de persze beszűrődik a múltból a Moog indie-pop hangzása is pár Kovács Kati synth pop vagy italodisco ritmus között. Honnan merítettetek ihletet, kik azok az előadók, akik hatottak rátok az EP elkészülése alatt?

Ez a szocialista magyar vonal úgy érzem inkább a külsőségekben mutatkozik, például az eddig elkészült első klipben. Próbáltunk valamiféle kelet-európai titkosügynökös megjelenést hozni. A fények és színek tekintetében például referencia volt az Atomic Blonde című film a maga kelet-berlini ügynöki vonalával. Ettől függetlenül a 80-as és 90-es évek ridegebb hangzásai is érezhetően áthatják a zenénket. A mai előadók közül közös jelentős hatás mondjuk a Metronomy, a Crystal Castles, vagy a majdnem mai Late of the Pier. Ami inkább csak rám hatott az a Chela, Roosevelt, Vinnie Who és Ssion.

A dalszövegek egy furcsa, kissé melankólikus világba kalauzolnak bennünket. A hűvös szinti dallamok még mélyebbre visznek, de a ritmikus disco visszahoz az életbe. A befejező „Bright Lies” c. szám mintha egy végső, lezáró keretet is adna a lemeznek, ahol már nincs tánc és boldogság. Szándékos volt ez az albumszerkezet?

Igen, hamarabb összeraktuk a számokat. A Bright Lies-t nem nagyon tudtuk máshova tenni, mint a végére. Van benne koncepció, de nem úgy raktuk össze a dalokat, hogy egy komplett sztorit és eseménysorozatot írjanak le, inkább a sorrendre figyeltünk a megírásuk után.

Láthatunk majd titeket élőben valamikor?

Az első fellépés április közepére várható. Ez még nem nyilvános, de valószínűleg a Corvintető ad majd helyet az eseménynek.

Mikor várható a következő album?

Tervezünk nagylemezt is készíteni, de az elsődleges célunk most, hogy élőben is jól elő tudjuk adni a dalokat. Nemsokára elkezdünk próbálni és remélhetőleg sikerül összerakni egy izgalmas élő produkciót. Az eddigi tervek csak annyiban merültek ki, hogy legyünk csinosak és nagyon jók, de most ezt meg is kéne valósítani, ami számtalan pragmatikus szempontot és problémát is felszínre fog hozni. Ezen még sokat kell gondolkoznunk. Szeretnénk, hogy meglegyen az élő hatás, az élő előadás élménye és összességében izgalmas legyen nézni is, amit csinálunk. A terveink között szerepel természetesen, hogy vizuális elemekkel is párosuljon a zenénk a koncerteken, de ezt egyelőre nem részletezem. A következő album megjelenése a távolabbi jövő kérdése, hiszen nagyon nehéz összerakni a számokat úgy, hogy mindkettőnknek tetsszen az eredmény, elégedettek legyünk vele és szóljon is annyira jól, hogy megmutassuk a közönségnek.

Fog még készülni klip valamelyik számhoz?

Ezt nem tudom megmondani. Függ attól, hogy milyen visszajelzéseket kapunk és attól is, hogy mikor fogunk tudni elkezdeni koncertezni. Nagyon sokat dolgoztunk az EP-n, hogy többé kevésbé koncepciózusan lehessen kihozni. Annyira egyszerre került ki minden anyagunk, hogy egy következő klipen még nem is kezdtünk el gondolkozni. A legfőbb terv most inkább, hogy minél többet tudjunk fellépni és minél jobb helyeken. Ehhez kapcsolódik még, hogy az eddig kihozott számokat élőben új dalokkal egészítsük ki. Ezek már javában készülnek, van, ami már majdnem kész és van, ami még csak kezdemény.

Nem nehéz összeegyeztetni a sok projektet egyszerre? A Dope Calypso, a Manuever Maneuver valamint a Moog elég eltérőek, nem folynak össze a különböző stílusok?

A The Moog jelenleg „nem sok vizet zavar”, hiszen határozatlan ideig parkolópályán van, de ha valaki meghallgatja a zenekar utolsó EP-jét, akkor ott is már elég sűrűn megjelennek a szintik. Amúgy mindhárom zenekar világa közel áll a szívemhez így nem nehéz összeegyzetetni. Mindegyiket bírom és különböznek is annyira, hogy nagyon ne kavarodjanak össze.

Van még más zenei produkció amiben ténykedsz/tényledtek mostanában?

Ezen kívül reklám- és filmzenék írásával foglalkozom, de ez természetesen nem ilyen típusú zenélés, mint amiről most beszéltünk.

Fotó: Galgóczi Németh Kristóf