Januárban jelent meg az Incognito című szám, melyről korábban részletesebben is írtunk a blogon, most pedig teljes egészében itt van Máhé új EP-je, a Skins.

A négy számból álló anyag olyan volt számomra, mint egy belső út, amelyben az elektronikus zene és az organikus hangzásvilág egymásba fonódik. A Flip nyitása egyfajta átlépés egy másik dimenzióba, az Incognito pedig tovább mélyítette ezt az élményt a láthatatlanság és elrejtőzés gondolatával játszva. A Dusk a lemenő nap fényei közé vezet, s végül a Mellow a lezárást hozza, egy finom gitártémára építve, amelyet madárszerű fütyülés kísér – mintha egy esőáztatta tájban barangolnánk.

Erősen texturált mély érzelmi tereket is képes megnyitni ez a lemez. Ez egyfajta spirituális audiovizuális élmény volt számomra, amely a melankólia és a természetközeliség határán mozog, valamelyest kiszakadást kínálva a hétköznapokból.