„Ha mindenki ismerne egy LMBTQ+ embert, akkor már nem létezne homofóbia”

Cikk

május 2, 2022

Ruder Kitti

444

MA’AM, vagyis Makay Anna 2017 óta van jelen a magyar kísérleti elektronikus zenei színtéren, később indult a Kikeltetőn is, az ott készült felvételt itt tudjátok megnézni. A rituális formákhoz és a kortárs irányzatokhoz egyszerre kapcsolódó sajátos éneke, valamint a többféle elektronikus műfaj használata legjobban talán a méltán híres iráni énekesnő, Sevdaliza stílusához hasonlítható. Az OOO & MA’AM duó tagjaként debütált, 2018 óta szóló kiadványokat is megjelentet, illetve AIWA-val közösen a MAIWA projekt is működik. Legfrissebb lemeze a portugál ZABRA kiadónál jelent meg vinyl és digitális formátumban.

Anna nemrég új videóval jelentkezett ‘Matilda’ című szerzeményhez. A klip a szexuális identitás termékké redukált variánsaira, és vágyak lehetséges kombinációira keres választ LMBTQ+ testek reprezentációin keresztül. A videóban alkotótársa volt Korponovics Roland Budapesten élő és nemzetközileg alkotó vizuális művész. Roland fő témája a globális- és lokális LMBTQ+ közösségek egymásra ható dinamikájának vizsgálata. Legutóbb Lucie Fremlova és a University of Brighton School of Media közös projektjében vett részt “Visualising the life of LGBT+ Roma” címen, valamint kiállító művészként szerepelt a második Roma Biennálén Berlinben.

Fotó: Lukácsi Liza

A videóban vállaltan feminin férfitestekkel operálnak az alkotók, melynek oka nemcsak a magyar heteronormatív mainstream politikájával való tudatos szembefordulás, hanem elsősorban a lokális, szexuális kisebbség közönségét célozza. Azt a helyi közösséget, melyre különös nyomásként nehezednek a nyugati posztkolonialista, LMBTQ+ médiából hozzánk érkező, előre csomagolt sztereotip szerepek.

Ezek azok, melyek a hipermaszkulin férfi test fetisizálásán keresztül egy szubkultúrán belüli belső, internalizált homofóbiát erősítenek, femininity shaming-en keresztül, melyek hosszabb távon pedig a közösség széttöredezettségét eredményezik. A klip tudatos-erotikus érzékenységgel dolgozik, mely a meleg szubkultúrán belüli digitális térbe áthelyezett társkeresés, szociális- és érzelmi elidegenedést eredményező tüneteit kérdőjelezi meg.

Egyfajta belső utazás a személyes – mégis a kollektív megélés által közös – fantázia világába, mely a kortárs izoláció által megcsorbult intimitásra éhezik.

Makay Annával és Korponovics Rolanddal interjút is készítettünk új, közös klipjük megjelenése kapcsán. A beszélgetés során szó esik a videó történetéről és annak létrejöttéről, az LMBTQ+ közösség problémáiról hazánkban, illetve MA’AM jövőbeli terveiről.

Tudnál említeni olyan személyes élményeket, melyek a dal megírásához vezettek?

Anna: A ‘Matilda’ egy vágyakozás, képzelgés. Az ‘Ignora’ EP az erotika és az ahhoz kapcsolódó feloldások – nem feloldások köré rendeződik. Nem tudok konkrét epizódokat kiemelni az életemből, inkább érzelmekkel és érzelmeket szoktam közvetíteni, nincs narráció, az a ti feladatotok. Minden egyes MA’AM dallal próbálok minél mélyebbre nyúlni, és most jutottam el a szexualitásig. Ugyan én „egyszerű”, monogám hetero vagyok, de ami főleg foglalkoztat, az a ránk erőltetett nemi szerepek formálhatósága.

„Fekszem a hideg kövön, legyőztek, és kifacsar ez az érzés, ide-oda taszít. És szorítom, hogy ki ne szaladjon a kezeim közül. És mozdulatlan vagyok. És aztán hirtelen megindulok, bezárva futok, megvadulva, hadonászva szaladok, és fröcsög a nyálam, és fájnak a végtagjaim, és feszítek. És akkor lágyan betakar, egy pillanat alatt megérkezik a középkori álom, Matilda, a királynőm. Behódolok, teljesen megadom magam. Nem húz fel, csak nézem, mindennél jobban szeretném imádni. – Heavy passion, you know.”

mesélte gondolatait Anna a klip kapcsán

Mesélnétek a klip forgatásának körülményeiről?

Anna: A klipet a Riff-ben vettük fel, és aznap találkozott a szűk stáb először egymással.

Roland: Annát még télen ismertem meg, és a közös munka során arra jutottunk, hogy érdemes lenne már Magyarországon megalkotni egy erős és sokatmondó LMBTQ+ videóklipet. (Egyébként ebben, ahogy rájöttünk, nem mi vagyunk az elsők, ez Gagyi Gergő és Váradi Lénárd érdemét dicséri.)

Pár hónap után megszületett a koncepció, és leszerveztük a forgatást. Ebben az egészben számomra az volt a legszebb, hogy amikor felhívtam négy barátomat, mindenki igent mondott, és legtöbbjük ingyen, saját szabad idejét áldozva, nagyon profin dolgozott. Mindenki beleadott, amit a szakterületén tudott; Zsármi a helyet adta, Matyi a fényekkel foglalkozott, Anna a füstgéptől kezdve, körülbelül mindent kezelt, amit csak tudott, Bendegúz pedig hozta a tőle várható önmagát. A kapocs lényegében én voltam, a többiek ott ismerték meg egymást, de az elképesztően profi munkamorálnak köszönhetően nagyjából 10 óra alatt le is forgattuk az anyagot.

Igyekeztek a mindennapokban is figyelmet fordítani az LMBTQ+ közösség problémáira, illetve rávilágítani a témára a magatok eszközeivel?

Roland: Én, mint alkotó mindig fontos kiindulópontnak tartom munka közben, hogy éppen kihez “beszélek”. Legyen az önterapikus festmény, vagy felkért illusztráció, ahogy azt említettük is, ezt a klipet elsősorban a magyar LMBTQ+ közösségnek dedikáltuk. Sajnos a választási eredmények azt is igazolták, hogy nem érdemes a hatalommal diskurzusba kezdeni, hiszen elég konkrét fogalmai vannak a szexuális kisebbségek identitásáról és jogairól.

Nyilván ez nem jelenti azt, hogy ennek a klipnek ne lenne célja a mainstream érzékenyítés is, ellenben nagyon fontosnak tartom a közösségen belüli kommunikációt, folyamatos jelenlétet, hogy “Igen, itt vagyunk! Attól, hogy rossz ez az egész még létezünk és keressük egymást!”.

Elengedhetetlen a társadalmi pozícióra való kritikus reflektálás, és hosszabb távon a közösségen belüli összevont eszmefuttatás beindítása. Mert minden alul, a közösség szintjén kezdődik. Ha azt nem tudjuk megerősíteni és biztonságosabbá, elfogadóbbá tenni, akkor széles körben sem indulhat el egy valódi, hatékony érdekérvényesítés.

Anna: Minden jogsértő intézkedést, kirekesztő viselkedést elítélek.

Roli egyszer azt mondta, hogy ha minden ember ismerne egy LMBTQ+ embert, akkor már nem lenne homofób – nagyon tetszett az agyalás. Nem mondanám, hogy cipelem ezeket a témákat, csak szeretek a frontvonalban lenni. Nem szeretek a politikával foglalkozni, de úgy érzem nincs más választásom, nem tudom elfordítani a fejem.

LMBTQ+, ukrán-orosz háború, romák helyzete és a magyar mélyszegénység. Főleg ezek a témák foglalkoztatnak jelenleg a munkám során (Autonómia Alapítvány, önkéntesség, AZVLM), és így zenészként is. Most jelent meg például az Eastbloc Sound kiadásában a ‘We Stand With Ukraine’ összeállítás, ahol rengeteg zenésszel álltunk ki a háború ellen, és gyűjtöttünk pénzt ukrán civil szervezeteknek.

Néhány szó a közelgő tervekről, megjelenésekről?

Anna: Jelenleg az AIWA (Nádházi Lajos) –  Ma’iwa duómmal jön ki új lemezünk. Ezzel tervezünk koncertezni, de a MA’AM-et most néhány hónapig pihentetem. Ki vagyok égve, ez a másfél év a magán és szakmai életemben is nagyon sűrű volt, elfáradtam.

A stáb csapatát erősítette még Zsembery Bendegúz ‘Zsemby’ illetve Tarr Kálmán.

A KERET 10 éve az ország meghatározó független lokálzenei platformja, amit a ti adományaitokból tartunk fenn.

Köss most éves támogatói előfizetést, és megajándékozunk egy KERET blogos vászontáskával!
Iratkozz fel a hírlevelünkre!