Amikor a Keltető rovatunkban írtam a Lovestarrs-ról, a banda ebben a formájában még olyan friss volt, hogy csak pár szám volt elérhető tőlük a SoundCloudon. Szeptember 16-án azonban megjelent az első EP-jük, amely a négyből egy dalt leszámítva nem okozott nagy meglepetést – a hetek, hónapok óta elérhető trekkek alkotják a kislemez maradékát.

De nem akarom újra elkezdeni, hogy régen minden jobb volt, úgyhogy tekintsünk el ettől, és kezdjünk tiszta lappal. A Supernova EP a Lovestarrs első kislemeze, amolyan visszatérő korong, amelynek legszembetűnőbb eleme a borító, amely tartalmazza a neon színek összes emberi szem számára még értelmezhető hullámon rezgő árnyalatát, betűtípusok eklektikus párosítását, valamint egy erős Totally Spies utóízt. Az összhatás ocsmány, könyveket nem illik a borítójáról ítélni, egy lemeznél viszont ez már nem mentség.

Remegő kézzel nyomom meg a play gombot.

‘Life Is A Bitch’. Kezdő dalnak jó választás, összességében egy habkönnyű popdal, lézerfegyveres atmoszférákkal és egy enyhe reggae-s érzettel. Az EP egészére jellemző egyébként, hogy Lily Allen is megirigyelhetné a stílusok érdekes keverését. A dal tanulsága, hogy bármikor elsülhet balul valami az életben, ami valószínűleg a korábbi cikkemben részletezett csúnya kiadó vál(t)ásra utal, és nagyon vicces kontrasztot nyújt a rózsaszín na-na-nazással.

A következő dal, a ‘Dukes Up’ akár egy Shampoo dal is lehetne, a harmadik, a ‘Bullet’ pedig egy picit gyorsít az eddigi tempón, és talán egy kis feketeséget visz az eddigi unikornis csillámfingba. Ez a dal emlékeztet a leginkább a The Good Natured hangzásvilágára, de nem csak ezért tartom ezt az EP fénypontjának, hanem mert az utolsó, ’80’s Love Song’ eszméletlenül gagyi, ráadásul a kamu retro hangzásával és bugyuta szövegével annyira elüt az eddig valamennyire tisztességes összképtől, mint albínó törpe egy amerikai kosárcsapatban.

Az első három dal egyébként már hetek, hónapok óta elérhető a zenekar SoundCloudján, a leggyengébb trekk volt egyedül az új érkező. És hiába nem rossz a lemez fele, az egész nagyon művi, mind hangzásilag, mind vizualitásában nagyon próbál valami újat és egyedit mutatni, de a motorháztető alatt azért megmarad a belegondolás nélküli trendkövetés. Bár a banda Facebook oldalán olvasható kommentek korábban még bizakodók voltak, az EP megjelenése után egyre többen sírják vissza a The Good Natured-öt. Én is. Ez most sajnos nem lett az igazi, talán majd legközelebb.