„Ha Ön Dvořák No. 7-es Humoresque-jén vagy Yehudi Menuhin hegedűjátékán edzette a hallójáratait és a jóízlését, bizonyára nem talál majd túl sok finomságot granato Iramból című új dalában” – kezdődhetne így is a megfigyeléssorozatom, de ebben az esetben a következőképp folytatnám a kritikát: „Ám ha Ön nagy rajongója Niccolò Paganininek, akit kora – balkezes pizzicatói, szándékosan elhangolt hangszere és elmebetegséget súroló zenei megoldásai miatt  – az ördög hegedűsének nevezett, akkor van esély arra, hogy kitörő lelkesedéssel fogadja majd ezt az igazán baszatós single-t is!”

Az Iramból egy megkapó dallammal indít, ami miatt újból és újból meg kell hallgatni a számot, még annak ellenére is, hogy zeneileg a negyvenötödik másodpercben egy láncfűrészt márt finoman az ember koponyájába – szinte fizikai fájdalmat okozva ezzel. A végletekig torzított szomorkodás a technobulik ütemeire fektetve egyébként egy olyan nyugtalanító állapotot idéz elő a hallgatóban, amit a magánytól megtébolyult ember érezhet egy sokadik karácsonyestén az üres lakásban.

A zeneszöveg elemzésébe nem érdemes belefogni, ugyanis csak egy-egy szó, mondattöredék érthető ki a teljes zűrzavarból, de a dal egészét figyelembe véve ez talán nem is probléma, mert a mű olyan típusú őrületet prezentál, ami szavakkal amúgy sem körülírható. Ilyen mértékű kétségbeesettségében az ember csak egyfelé fordulhat, Istenhez.

A felismerés szakrális töltettel ruházza fel a klipet: a hegy felé induló granato ugyan közelebb kerülhet az égiekhez, de magával cipelt reménytelenségére utal a súlyos lapát, amellyel megpróbálja megásni saját sírját. Kilábalni ebből az állapotból viszont épp oly lehetetlen, mint a kavicsos földbe gödröt kaparni. A Földvári Varga Bence által készített videó egyébként a digitális világ dilemmáira reflektál, így nem meglepő, hogy a mágnesszalagos videokamera és a további képi elemek a 2000-es évek – azaz a kezdetek – számítógépes játékainak a hangulatát idézik meg.

Az Iramból összességében egy igazán koherens alkotás, ami minden tekintetben hitelesen és hihetően mutat be egy átélt állapotot. A nyers és őszinte hangzás ellenére a dallama catchy, van az egészben egy elemi szépség, miközben arra sarkall, hogy porrá törjem az erősítőmet. A trekket egyébként granato korábban alkotta meg, akkor teljesen másként hangzott, később azonban „megrontotta”, így nyerte el jelenlegi formáját.

„Mindvégig törekedtem arra, hogy balanszot találjak a durvaság és a szépség között. Ez a szám dallamosabb és szomorúbb az előző granato EP-hez képest, de ugyanúgy megvan a veretése. A projekt még mindig identity search, pont ezt élvezem benne, de következő alkalommal valószínűleg visszafogottabb dolgokat akarok csinálni”

– mondta el az alkotó.

„Emellett elkezdtünk egy új kollektívát “club punk” néven az 111records alatt és ez az első, ebben megjelenő release. Granato mellett benne van a megtűrtek a d4t4slayers és a frissen debütált pstd kft. is. Ezen kívül egy alternatív granato projekt is itt fog majd launch-olni, de ez még meglepetés.”

A megjelenéssel kapcsolatban mindenképp megemlítendő a borító, amelyet Vajas-Klicsu Dóra tervezett és egészen groteszk ábrázolásmóddal láttatja a szerzőt, a mixmaster pedig Vajda Domonkos (Megtűrtek, Dominimál) munkája.

• A kollektíva március 9-én a Gödörben tart egy live setet, ahol a szlovák xces működik majd közre, eseményért erre lehet egerezni.