Hajnalban 5 centis pocsolyában ébredtünk, így az „aki korán kel aranyat lel” közmondás azonnali eltörlését követelem – legalábbis a Strand fesztivál idejére. A napunk sátorköltöztetéssel és ruhaszárítással kezdődött, viszonylag feszült hangulatban. Sajnos szivattyús kocsival csak a színpadoknál találkoztunk, a kemping esőzéses kárainak eltávolítása kimerült négy raklap lerakásával, így a hatalmas pocsolyát Super Marioként ugrálva lehetett megkerülni. Ezek után később, délután az első állomásunk a 30y volt.

Ami szuper volt, Beck Zoli hozta a formáját, a közönséget itatta és számaival szórakoztatta. Gyakran a kordonra kilépve énekelte dalait, majd végül fokozatosan elhalkulva vonultak le a színpadról. Utánuk a Brains következett, mely akkora partit csapott, hogy sajnálatos módon lemaradtunk az Akkezdet Phiairól. Az emberek magukból kikelve ugráltak, az amúgy békésen zajló fesztiválon. Külön dícséret a vizuálnak, rendkívül látványos volt!

A Parov Stelar Band kezdetére viszonylag kevés ember ért oda. Valószínűleg ezt az egyre hűvösödő időjárásnak köszönhettük, ám a végére azért szép számmal összegyűltünk – meg is említették, hogy három éve szintén a Balaton partján játszottak, akkor azonban délután, és a közönség nem a rossz idő miatt, hanem épp ellenkezőleg, a hőség miatt volt eleinte távol – a tóból nézték a lassan már Magyar útlevéllel turnézó bandát. A koncert vége felé azért akkor is összekapták magukat az emberek, és egy tisztességes tömeget képeztek a színpad előtt, mint mindig. Most is szinte teltház volt.

„Általában szégyenlős vagyok, ezért nem szoktam beszélni, de most köszönetet akarok mondani. Magyarország a legjobb ország, a legjobb közönséggel, köszönjük, hogy hisztek bennünk, és támogattok minket.”

Ezt maga Parov Stelar, azaz Marcus Füreder mondta az utolsó számuk előtt. A zenekar ennek megfelelően nagyon kitett magáért, Daniela Hrenek, vagyis Cleo Panther gyönyörűen énekelt és a tőle megszokott szexi swinges mozgásával vezényelte le a showt.

Úgy kitomboltuk magunkat Parov Stelaron, hogy a hajnali keléssel együtt utána már elég kevés erőnk maradt a folytatásra. A feltámadt szél megkönnyítette döntésünket, így sajnos Wilkinson helyett a sátrat választottuk. Értesüléseink szerint volt is valami kavarodás az ő fellépésével kapcsolatban, bár ezt az infópultnál később cáfolták.

Másnap korán reggel gatyarohasztó melegre ébredtünk. A jó időnek hála többen bemerészkedtek a Balatonba, így belekóstolhattunk az ideális „fesztivállapotba”. A nyugodt és barátságos fesztiválozók láthatóan sokkal szélesebb mosollyal bámészkodtak. Nincs is annál jobb, mint a napsütésben, a parton hideg fröccsöt kortyolgatni. Megtaláltuk a legviccesebb és legkreatívabb koldulókat is.

A kis létszámú hippi csapat egy „kurva anyád adakozz!” felirattal szép kis summát kaszált.

A Random Trip ma is zseniális volt. Sikerült még az első napi fellépést is überelni. A zenekar úgy nyomta, mintha évek óta együtt próbált volna. Jól passzolt az össze-vissza torzított hegedű és Premecz Mátyás szintetizátora. Valerie M kiváló választás volt. Végig mosolyogva, kacarászva énekelt és táncolt a színpadon, tökéletesen együtt élve a az egyre növekvő közönséggel. Andrew Hefler, akit a Kék Nyúl Hammond Bandből ismerhetünk szintén oltárian énekelt. Keveseknek van ennyire jó hangja, MC Zeek-kel tökéletesen kiegészítették egymást. A legjobb jelenet az volt, amikor megkérdezték a hallgatóságot, hogy mi legyen a szám címe, így lett ‘Budavár’ vagy ‘Buddhabár’. Láthatólag ők se tudták pontosan miről is kéne szólnia a számnak, így párbeszédet folytatva énekeltek arról, hogy mi ez a hülye cím.

Kora este kezdődött Dub Fx kiváló produkciója.

Szegény kissé kimerült és beteg volt, ezért az Echo Tv-t megszégyenítve, a közönségtől kérte az energiát.

Miután mindenki csakráját lecsapolta, hatalmas pörgés kezdődött. Az örült táncoló, ugráló hullámot csak a guggolásos szám szakította félbe. Csodálatos látvány amikor több ezer ember ugrik fel egyszerre. Betegsége ellenére végig pörgött és állandó kapcsolatot tartott közönségével, néha még magyarul is! Visszajáró vendégünk fellépését bűn kihagyni.

A koncert után szerencsém volt, hiszen személyesen is találkozhattam és interjúzhattam vele, amit hamarosan láthattok is a blogon! A színpadon érzékelhető közvetlensége a való életben sincs másképp. Megtudhattuk, hogy áll a magyar nyelvvel, valamint szívesen mesélt karrierjéről, céljairól és világnézetéről.

Punnany Massif nagy részéről az interjú miatt lemaradtam, de több rajongótól is úgy hallottam – és már nem először az idei fesztiválszezon alatt -, hogy volt már jobb koncertjük is. Sokat kellett rájuk várni, és hangosítási problémák is adódtak, de a gerjedő mikrofon mindennel együtt a tömeg nagy részét nem zavarta, rengetegen voltak rajtuk, így több ezer ember hallhatta két új számukat is, köztük a ‘Marihuana’-t.

Az élőzene véget értével a nagyszínpadon következett a Knife Party. A fáradhatatlan fesztiválozók több órán keresztül lelkesen verették a drum and bass-re, mi azonban inkább átnéztünk a Kiscsillagra. Rengetegen voltak kíváncsiak Lovasiék koncertjére is, olyannyira, hogy a színpadból nem is láttunk túl sokat, a hangzás és a hangulat azonban pazar volt.

Miután kitomboltuk magunkat elbotorkáltunk a sátorhoz és eltettük magunkat az utolsó napra. Reggel újra a meleg keltett fel minket, de később az eső is eleredt. Újra itt a verőfényes sártenger.