Nem gondoltam volna, hogy valaha Kis Grófóról fogok írni, most sem az ő „érdemeit” szeretném kiemelni, inkább újságíró társaim nagyvonalú szóhasználatát kritizálnám egy kicsit, kezdve ezzel a 2009-es Sziget szlogennel, amit címként használtam.

Ma jelent meg a ‘Bulibáró’ című szám, amelyet Pixa producerált, és Miki357 felelt a klippért. A dal mindenhol, a 444-től kezdve az Indexen át még a Phenom’on is úgy szántott végig, nyilván némi iróniával, mint a nyár legnagyobb slágere. Tény, hogy egyes lejátszási adatok alapján Kis Grófót akár hazánk egyik legnépszerűbb előadójának is hívhatnánk, tény, hogy Pixa egy ügyes producer, Miki357 pedig még egy ultrahang szenzorral is tudna jó klippet forgatni, de összességében ez ettől még nem lesz sláger. Ez egy rózsaszínre festett, csillámporral és koktélernyővel díszített, szintetikus fenyőillattal beparfümözött gőzölgő szar.

Ide ágyaznám be a videót, de ezt most nem teszem meg. Akit nagyon érdekel, az keressen rá!

Nem akarok fellengzős sznobként picsogni, nincs nekem bajom a tánczenével, és persze jó adag irónia is van a dologban, de mindennek van egy határa. Kevesen tudják, de minden idők egyik legnézettebb hazai televíziós műsora 15 évvel ezelőtt a Dáridó volt, amelyet a mai napig nem igazán sikerült senkinek megszorongatnia.

Szerencsére azóta sok víz lefolyt a Dunán,

a klasszikus értelemben vett alternatív előadók, akik többé-kevésbé a zeneművészetet tartják szem előtt, és legfeljebb csak azután az eladhatóságot, ma már meg tudnak tölteni több ezer emberrel egy Budapest Parkot. Mindeközben a mainstreamnek szánt, tömegszórakoztatásra felépített előadók, amilyenek például az X-Factor „tehetségei” vagy a Kis Grófóhoz hasonló mulatós előadók nem zavarnak sok vizet, megcsinálnak legjobb esetben évi 400 falunapot (igen, ez több, mint ahány nap egy évben van, de hát miért ne lehetne délután kettőkor Bivalybasznádon, este 8-kor meg már Mucsanémedin haknizni?), ami a megélhetéshez és a boldogságukhoz talán pont elég is.

A baj ott kezdődik, amikor a kettő elkezdene keveredni. Tökéletes, és szorosan kapcsolódó példa, amikor a minap a VOLT Fesztivál bejelentette, hogy fellép náluk Kis Grófó. Az emberek kiakadtak, és összességében a mi, „az emberiség megérett a pusztulásra” megállapítású posztunk alá több lájk jött, mint a fesztivál bejelentéséhez. Igaz, az idei VOLTtal már korábban elkezdődtek a bajok, a Halott Pénz feat. Wellhello hivatalos fesztivál himnuszra most inkább nem is térnék ki.

A lényeg, hogy aki mulatóst akar hallgatni, az hallgasson, ha tehetséges művészek mulatós előadókkal akarnak dolgozni, hát istenem, de egy ekkora szarból soha ne lehessen már „a nyár legnagyobb slágere”, még szavak szintjén se! Legfeljebb a „gyár slágere”, ahogy Major Bálint szerkesztőtársam megjegyezte. Láthattunk már példát arra, hogy valami különösen agyatlan dologból milliók által éltetett poén lesz, gondoljatok a ‘Gangnam Style’-ra, vagy a ‘Call Me Maybe’-re, de ez rossz, ezek olyanok, mint az alma ízű gyümölcsital, vagy a növényi pizzafeltét.

Audiovizuális szórakoztató termék, zenét nyomokban sem tartalmaz.

„Időben kezdj el barátkozni Kis Grófó új slágerével!” Ezzel a címmel jelent meg a klip az egyik fent említett portálon, és ebben minden benne van, ami ellen felállok most ezzel a cikkel.