A vásárlók általában nagy izgalommal lépnek az „Experimental”, vagyis „Kísérleti zene” megjelölésű ládákhoz a lemezboltokban. Ezek a semmiképp sem széles közönségnek szóló, ám annál több felfedeznivalóval kecsegtető alkotások nem a megszokott zenei kliséket gyűjtik barázdába, megértésükhöz, megbecsülésükhöz elszántság és sokrétegű érdeklődés szükséges.

Zságer Balázs legújabb EP-je, a Sacral Design merőlegest állít a zeneipar támasztotta igényekre és olyan kalandot kínál egy sűrű légkörrel bíró mikrokozmoszban, mintha a fekete világűrt húzná minden veszélyével és lehetőségével együtt a fejére az, aki rányom a play gombra. A mikrokozmoszban tett kaland a szerző saját belső világába kalauzol, ahol ismeretlen, megnevezhetetlen, de kétségkívül átélt érzések hatnak hol fellelkesítve, hol elemésztve az emberi pszichét.

A szándék a „belső világ” ábrázolására persze túlnő önmagán, végül tehát nem egyszemélyes élményt tár a hallgató elé. Sorsközösséget formál, megmutatja, hogy hasonlatosak vagyunk. Olyanok, mint a God is Granular videoklipjében feltűnő pontok: hol megjelenünk, hol eltűnünk, rezgünk, majd állni látszunk, bizonyos ügyek vagy más szervezőerők mentén megsűrűsödünk – távolról mégis egészen egyformának, egyformán jelentéktelennek hatunk. Ez a nyers realitásérzékkel megfogalmazódott felismerés közelebb visz ahhoz, hogy értelmezhetőbbé váljon helyünk, és elviselhetőbbé létezésünk a világmindenségben.

A hangsúlyt persze nem szükséges a kallódásra, a jelentéktelenségre helyeznünk, hiszen a lemez sem tesz ilyet: a baljós, apokaliptikus zajtömegre simuló harmóniák mentén kevés, de határozottan megmutatkozó fény hatol a sötétbe. Így – bár az EP lejátszása közben néha elfog az érzés: egy szakadék felé robogunk mind, amin túl nem vár új világ – ha fokozatosan is, de szárba szökken az élet.  

Erről az Obscure Sound, nemzetközi zenei blog szerzője, Mike Mineo így nyilatkozott:

A lemez fináléja, a „Holy Algorythm” reményteljesebb hangvételű szerzemény, különösen a második felétől, mivel a textúrák pezsgő együttese szembe helyezkedik a korábbi számok sötétebb, barlangszerű hangzásvilágával. Zságer Balázs Sacral Design EP-je az idei év egyik legigényesebb ambient kiadványa.

A kétségek földhöz gravitáló erejétől a „reménybe emelkedésig” leírt útvonal egyben felelet is a Sacral Design által felvetett alapproblémára, amely a mitológia jelentőségét vizsgálja a digitálizáció korában. A szerző – érzésem szerint – elveti azt az aggodalmat, hogy az AI jön el közénk, mint megváltó, és arra jut, hogy a szakralitás csakis emberek körében, emberek által teremtődhet meg, a létezés koronája pedig „a kézzel faragott” maradhat, szemben a mesterséges intelligencia által létrehozottal. A lemez így válik tehát a technológia és spiritualitás közti folyamatos küzdelem allegóriájává.

Túl a sikerszámokon, a nyilvánvalóan szűkebb rétegeket kiszolgáló négyszámos instrumentális EP leginkább Zságer Balázs igényét fejezi ki egy kétségekkel teli élet zenei megjelenítésére. Nem meghallgatni, felületesebbet keresni, vagy nehezen azonosulni vele ér, de kár lenne azt gondolni, hogy a benne hallható aggodalmas szólamok nem zúgnak ott mindannyiunkban, mint a lemez nagy részét végigkísérő drone. Ott bujkálnak a világirodalom nagyjainak műveiben, a napjainkban, az éjszakáinkban, amikor szorongással telve húzzuk magunkra a takarót – mindvégig tudva, eljön a reggel.

• A Sacral Design élőben az idei Tilos Maratonon hallható majd először, június 8-án

fotó: Nemerov Gábor