Debrecent jól ismerem, és sajnos azzal is tisztában vagyok, hogy mondjuk Péccsel ellentétben a keleti parton nem nagyon virágzik az igényes zenei kultúra. Ugyan csekély számban, de vannak előremutató, trendi projektek és zenekarok, de felhúzni egy ekkora város szemöldökét nagyon bonyolult és annál is fárasztóbb munka. A Ljubljana zenekar azonban a legkézenfekvőbb megoldást választotta az ügy érdekében: kurva jól zenélnek.

Az egész interneten két számuk van fent, de voltam olyan szerencsés, hogy élőben hallottam őket először. A Campus Fesztivál zajos bulisátrai közt menekültem be a stadion lábában fekvő kis színpadhoz némi gitárzenére szomjazva, és egy teljesen váratlan délutáni időpontban meghozták számomra a fesztivál legpozitívabb meglepetését.

Ami elsőre szembetűnt, hogy a srácok komolyan gondolják azt, amit a színpadon csinálnak, van ereje a zenéjüknek, és nem akarnak senkit sem koppintani. Bár az is igaz, hogy indie rockot  már sosem úgy játszani senki, mintha ők találták volna fel a spanyolviaszt.

„Mi nem csak egy indie rock zenekar vagyunk. Azt hiszem, hogy mindegy milyen stílusú zenét játszol, ha jól csinálod, és szereted csinálni, akkor mások is szeretni fogják. Amivel a legkevesebbet foglalkozunk az a divat.”

Gáll Dávid, a Ljubljana énekes-gitárosa észrevette azt a piaci rést, ami a debreceni zenei palettán valósággal tátongott:

„Nagy álmom, hogy Debrecenben felverjük a port a zenei élet körül,

és hogy elkezdjük megteremteni a táptalajt ennek a kevésbé megszokott stílusnak is. Mindenképpen szeretnénk vinni a zászlót regionális szinten, és a sikereinkkel utat mutatni az utánunk jövőknek; vetélytársat teremteni Magyarország vízfejének; egy ilyen versenyhelyzet kialakulása csak fejlődést hozhat maga után mindenféle téren.”

A srácok szerint előbb-utóbb Budapestre fog költözni a zenekar, de nem a könnyebb érvényesülés miatt, hanem személyes okokból. Ettől függetlenül jelenleg debreceni bázissal működik a Ljubljana (ezzel a bandanévvel elég sok olcsó poént lehet gyártani), melynek Dávid mellett Budai Levente a másik alapítótagja. Hozzájuk Vitányi Dávid és Fekete Barnabás csatlakozott még basszusgitáron és a doboknál, így alakult ki a jelenlegi formáció.

„Nagyon sokrétű és színes az ízlésünk külön-külön is, ez érződik a zenénkben. Barna révén a klasszikus zene gondolkodásmódja is hat ránk. (Ő ugyanis most szerezte diplomáját a Zeneművészeti Karon.) Szeretjük akár egy számon belül is kevergetni a stílusokat, így például van olyan, amibe a jazz és a rockabilly mellett a doom is belefért, de vannak blues számaink, mellette mantrás pszichedelikus rock, folyton ütemmutatót váltogató experimentális instrumentális katyvasz, meg ami jön.” 

Ezzel nagyjából meg is kaptuk a választ arra, hogy mire számíthatunk tőlük a továbbiakban, úgyhogy tessék hátradőlni, és várni, hogy a keleti Ljubljana betámadja a vízfejű Magyarországot.