Kolg8eight a hazai újvonalas trap szcéna kikerülhetetlen alakjaként tűnt el a nyilvánosságból 2024-ben. A drill műfaját itthon forradalmasító előadó helyzetéről az ominózus Telex interjúját követően nem lehetett hivatalos módon értesülni, de hamar elterjedt a hír, miszerint börtönbe került. Közel másfél év után Kolg8eight május végén tért vissza a közösségi médiába, és közzétette közelgő “Önreflexió” c. albumának promó videóját. Az album május 30-án megjelent, ennek kapcsán készítettünk vele interjút.

Kolg8eight, akivel egy online interjú keretein belül volt lehetőségem beszélni, egészen más képet festett, mint az a Kolg8eight, akit közönségként láthattuk 2024-ben, és azt megelőzően. A látszólag mindenféle normákat és szabályokat figyelmen kívül hagyó harsány előadót egy tiszta, megfontolt és legfőképpen tudatos ember váltotta fel, így már a beszélgetés első perceinek energiájából érezhető volt, hogy itt nem egy börtönből szabadult rapper esetében felmerülő klisés témák fognak helyet kapni. Ehelyett a saját magával való szembenézéséről, és ennek zenei lenyomatáról, az “Önreflexió” albumról beszéltünk részleteiben, többek között kitérve az elveszett tinédzser korra, az életében jelenlévő ambivalenciákra és az album címét is képező önreflexió folyamatára zenei és lelki síkon egyaránt.

Az utolsó nyilvános szereplésed a Telex interjúd volt. Azóta eltelt több mint egy év, mi történt veled és hogy élted meg ezt az elmúlt másfél évet?

Igazából ezt az elmúlt másfél évet önfejlesztéssel és edzéssel töltöttem. Már akkor is rebesgettem a Telex-en, hogy nem érzem, hogy jó úton járok, és ezen változtattam.

Az első közzétett promó videódban az említett Telex interjúdra, és az akkori énedre, brandedre reflektálsz. Úgy érzed, hogy ezen a videón keresztül a régi Kolg8eight-el konfrontálódsz? Milyen rá visszatekinteni, mit gondolsz most másképp, mint akkor?

Figyelj, én mindig szívből és őszintén beszéltem anno is. A régi énem a függősége és az elszabadult egója miatt elég sok dolgot másképp látott. Bizonyítási kényszer tombolt benne. Úgy érezte nem értik, és neki ezt feltétlen igazolnia kellett, hogy mindenki szemében „hiteles” legyen. De hozzáteszem, hogy tegyünk különbséget a marketing és a hitelesség bizonygatása között, mert az két külön dolog.

Azt gondoltam magamról, hogy felnőtt ember vagyok 22 éves fejjel, de az nem jutott el az agyamig, hogy nem voltam tinédzser. 15 éves korom óta a kemény drogokban mozogtam egészen 22-ig. Elvesztettem azt az időt. Kellett egy pofon az élettől, hogy rájöjjek, átgondoljam és ebből fejlődjek. Az első promo videó egy tükör akar lenni arról, hogy honnan hova jutottam.

Most azt érzed, hogy ez meg tudott változni, megvalósult az életedben ez a fajta felnőtté válás?

A fiatal felnőtté válás, mert még mindig csak 24 éves vagyok, de már kicsit érettebb.

A börtön előtti zenei munkásságodat folytatni akarod ott, ahol abbahagytad vagy ami a börtön előtt volt lezárult, és most egy új fejezet kezdődik?

Ha arra gondolsz, hogy a téma más lesz-e, akkor az teljesen más. Érettebb, nyersebb, érzelmekkel fűtött. Mindig kendőzetlen őszinteséggel beszéltem az életemről és ez most sem fog változni. Az más kérdés, hogy rájöttem, hogy mi vagyok és mi nem. Erre rá kellett jönni a nehezebb úton.

Ennek az albumnak a koncepciója mikor kezdett el kialakulni benned, mik voltak az elsődleges ötletek, és inspirációk?

2025 áprilisában kezdett el úgy igazán kialakulni bennem ez az egész zenei világ. Ekkor sikerült rálelnem magamban arra a szikrára, ami kell ehhez a szakmához. Eltelt két nap az album kiadása óta és már nagyon tudom, hogy mi lesz a következő lépés. 

Erről a szikráról tudsz mesélni kicsit?

Nem szeretném rávágni, hogy tehetség, mert a tehetség anélkül, hogy fejlesztené az ember nem ér semmit. Inkább azt mondanám, hogy mentálisan elértem arra a szintre, hogy ki tudjam fejleszteni magamban azt, ami bennem volt, amit mindig éreztem és amit állítottam magamról.

Azt érzed, hogy ezt most jobban megtudod mutatni?

Azt érzem most, kérlek szépen, hogy azon az úton járok, ahol ezt ki tudom fejleszteni a legmagasabb szintre.

Vizuális és zenei szempontból mi inspirált ennél az albumnál, mi az, amit meg akartál mutatni magadból, a gondolataidból és az életedből?

Hát igazából az ellentéteket, amik az életemben vannak. Vegyük példának mondjuk a reménytelen múltat és a reményteljes jövőt. Társas kapcsolatra vágyás, de a magányba burkolózás, kibővítve fontos társadalmi témákkal is, amiket első kézből megéltem. Volt szerencsém sajnos egy kényelmes életből a lehető legmélyebbre süllyedni magamnak köszönhetően. Sokszor beszélek jelen időben is ezen az albumon, mivel újra élem a felvétel közben a múltat. Isten őrizzen amúgy. Meg attól is őrizzen a Jóisten, hogy bárkinek megmondjam, hogy mit csináljon, de remélem, hogy az én történetem segít másoknak, akik ugyanolyan élethelyzetben vannak, mint amilyenben én voltam.

Szeretnél példát mutatni a történeteddel?

Igen.

Az elmondottak alapján a lemez készítése egy érzelmileg intenzív folyamat lehetett. Mesélsz arról, hogy milyen volt ezt az albumot elkészíteni? Hogyan találtad ki a felépítését? 

Minden percét élveztem. Úgy nézett ki a dolog, hogy az első zenének a dob menetén és egy sample-jén kívül minden zenei alapot én komponáltam, sound dizájnoltam, szóval az egész alkotói folyamat most már én vagyok, kivéve a mixinget és masteringet, amit Kovács Miki és Fenyvesi Marci készített. De a lényeg az, hogy az adott érzéseimet próbáltam hangokba meg akkordokba írni. Úgy gondolom, hogy egy zenész akkor igazán művészi, ha nem csak szövegekkel tudja kifejteni az érzéseit a hallgató felé, hanem dallamokkal, dobmenetekkel és akkordokkal is. Amúgy analóg emulációs szintiket csavarok, és sampling technikákkal dolgozom. Átadom minden egyes zenének magamat, úgy tolom fel a szöveget. Minimális tervezés volt a szövegek terén, de 90 százalékban csak leülök a mikrofon elé, és azt tolom, amit a zene kér. Sokszor volt, hogy könnyes szemmel vettem fel valamit, de utána az embernek visszább kell fognia magát, mert úgy nem lehet énekelni, hogy az embernek gombóc van a torkában. Egy szó, mint száz: eléggé mély dolgokról rappeltem, egyáltalán nem a régi szituk.

Akkor ezeket a szövegeket freestyle nyomtad?

Amit én csinálok, azt úgy hívják, hogy “punchline”. Soronként szépen feltolom. Amit úgy érzek, hogy egyben jobban hangzana azt fölveszem egyben, vagy kötöm a sorokat. Ezek fejlesztést igénylő technikák, nem olyanok, hogy oda állok a mikrofon elé, azt’ 15-20 perc alatt kész egy zene. Vannak a szakmában ilyen barátaim, akik föltolják egyben a szöveget, őket nagyon is tisztelem ezért. Én most jelen pillanatban ebben találtam meg magamat.

Ez más, mint ahogyan régen készítettél zenét?

Igen, régebben írtam. Például a 2021-et azt írtam. De azt is négy soronként vettem fel, viszont most már függök attól, hogy mit kíván az adott alap. Nagyon sokat számít nekem az, ha hallom a zenében az építkezést, a lüktetést, az akkordokat. Ezáltal kreálom meg a flow-t, ezzel egyidejűleg a szótag számokat. A szavakat úgy pakolom össze, hogy minél kevesebb legyen, több jelentés.

Akkor nem volt előre kirajzolódva, hogy milyen üzeneteket szeretnél közvetíteni ezen az albumon, hanem közben alakult ez annak alapján, hogy milyen érzéseket váltottak ki belőled az említett beat-ek?

Igen. Például az első két sort a “FALEVELEK” c. zenénél megírtam edzés közben és amikor elkezdtem felvenni a zenét, akkor ráalakítottam a flow-ra. Onnantól kezdve viszont nem terveztem, hogy mondjuk az exemről beszéljek vagy valami. Azt már csak hozta a flow.

A hip-hop közegben sokszor az a megszokott, hogy többen vannak jelen a stúdióban a zenekészítés folyamatában. Te viszont ebben most egyedül voltál?

Az egészet egyedül csináltam. A zenekészítésben alapból ilyen 8-10 feladatkört kell egy embernek elsajátítani, hogyha egyedül szeretne csinálni zenét. Amikor sokan vannak a stúdióban, akkor ott nagyon maximum három ember dolgozik, többi ember pedig szöveget ír vagy lógatja a lábát. Én azt tapasztaltam mindig, hogy van, aki felvesz és van, aki kezel. Valaki beat-eket csinál mondjuk egy másik laptopon, de hogyha egyetlen setup van a házban, akkor nem fognak recording közben mást csinálni a stúdióban. Lényegre fordítva a szót, igazából a dallamírást, a szövegírást, a komponálást, a hangszerelést, sound dizájnolást egyedül csináltam. Az album témájához így érzem a legjobbnak. De nyitott vagyok bárkivel együtt dolgozni.

Mi az oka annak, hogy az albumon nincsenek featek?

Azt szerettem volna, hogy rólam szóljon. Meg igazából nem nagyon témáztam másokkal, csak csináltam az albumot.

Az önreflexió címről és erről a folyamatról az életedben tudsz mesélni?

Ahogy az előbb említettem, rájöttem, átgondoltam és ebből fejlődtem. Kellett nekem hét év meg kis idő telefon, emberek, meg sajnos a család nélkül, mire felfogtam, hogy mit csinálok magammal és a környezetemmel, de sokat segített a hit önmagamban, egy felsőbb hatalomban és a meditáció.

A meditáció?

Aha, aha, bent. Volt egy másfél hónap, amikor csak egyedül voltam, és akkor elkezdtem szemlélődni. Semmi külvilággal/családdal való kapcsolat nem volt, fogdán sem volt zárkatársam. Lényegében száznyolcvan fokos fordulatot vett az életem, és nem is jöhetett volna jobbkor. Úgy, hogy nem szocializálódtam, vissza tudtam illeszkedni a társadalomba.

Ennek hatására mi az, ami most más az életedben? Hogyan definiálnád ezt a változást?

A régi életemhez képest sok minden más. A napjaim abból állnak, amit az első kérdésben elmondtam. Edzek, meg zenélek. Amilyen életet éltem régebben, az a para élet, viszont vissza tudtam térni a normális élethez, hála a Jóistennek.

Milyen lesz innentől a te zenei munkásságod, mit szeretnél, hogy meghatározzon téged, mint előadó?

Kiemelkedő, összeszedett és tiszta. Megtaláltam magam a zenében, szóval vigyázz, mert most már azt fogják a hallgatóim kapni, ami miatt megismertek, ezt garantálom. Imádok tombolni zenékre és ezt szerintem átadja mindegyik muzsika elég rendesen.

Ehhez az albumhoz kapcsolódóan és ezt követően vannak terveid? 

Hogy ehhez az albumhoz vannak-e még tervek, az egyelőre top secret. Van-e a jövőre nézve tervem? Igen, de hogy mi az top secret. És azt is hozzáteszem, hogy azért elég hamar be fog következni az a terv.

Milyen érzés az, hogy most kint van ez az album? 

Hát figyelj, azért volt bennem egy furcsa érzés, mert még nem érzem teljes mértékben magamat itthon, de ezt majd fel fogom dolgozni. Ennyi. De amúgy el se hiszem, nem tudom kifejezni másképp, mert kurva jó, hogy most már újra alkothatok a hallgatóimnak.

Szerző: Zahorák Zoé