Négy és fél éve adta ki utolsó albumát a liverpooli The Wombats, akiket most Bécsben sikerült elcsípnem, a Glitterbug című vadi új albumuk lemezbemutató koncertjén. A brit trió gyakorlatilag 2011 óta megállás nélkül dolgozott az új korongján, amit már saját bevallásuk szerint is vagy kétszer ki kellet volna adniuk.

Az bécsi Arena Wienben egy nagyon jó koncertzenekart láttam fellépni, akik így harmadik albumuk megjelenésével elég bőséges repertoárból dolgoznak. A régi klasszikusaiktól kezdve, a brit stand up comedy-n át, az őrült pogozásig volt ott minden. A koncert legjobb pillanata az volt, amikor Matthew Murphy (frontember) szintije „bugos” lett (ha-ha-ha) és addig Dan Haggis (dobos) mentette a menthetőt, a Titanic betétdalának refrénjének éneklésével. A bénázó roadok óriási köszönetet mondhatnak neki. A Wombats Európa turnéjának utolsó állomásán egy elég masszív rajongóbázis jelent meg. Ezért a srácok nagyon hálásak is voltak a közönségnek, akik imádták az új slágeres dalokat.

A harmadik x-be lépő bandát viszont rengeteg negatív kritikával illeti az angol sajtó. Szerintük a zenekar túlságosan elkényelmesedett és egy erőtlen, összecsapott és nagyon lagymatag albumot adtak ki, amin amúgy is túl sok ideig dolgoztak.

Az új album szakít a This Modern Glitch sötét és rebellis világával. Leginkább a Guide to Love, Loss & Desperationhöz tudnám hasonlítani. Amíg a debütalbumot a frontember New York-i kalandjai inspirálták, addig most ezt a Los Angeles-iek, amik ugyanúgy egy fiktív kapcsolatot mutatnak be egy lánnyal. A dalszövegekben is leginkább az elsőhöz hasonlít ez a lemez. Kicsit bugyuta rom-com alapú dalocskák, de a sok szinti és a kellemes, táncolható ritmusok kompenzálnak. Igazi mézes-mázos indie dalokat kaptunk! Az új albumon már nem szerepel a „The Wombats Proudly Present” cirkuszi jelző, ami miatt egy kicsit komolyabbnak is tűnik ez az anyag.

A lemez első számán az ’Emoticon’-ön már érződik, hogy ez a Wombats már inkább popposabb irányt követi. A ’Give Me A Try’ és a ’Greek Tradegy’ is nagyon slágergyanúsak. A ’Be Your Shadow’-val és a ‘Headspace’-el tovább siklunk a szintetizátorokkal, egyenesen az ’Isabel’-ig, ami viszont nagyon megtöri a flowt. A 2013-ban kijött ’Your Body Is A Weapon’ még mindig elég jól szól és a post-punk-os ’English Summer’ pedig tökéletes muzsika lenne egy jó kis crowdsurfingre mondjuk a Szigeten.

Összességében a ’Glitterbug’ előrelépés az eddigi albumokhoz képest és személy szerint nem értek egyet azokkal a kritikákkal, miszerint a banda felett már eljárt az idő és még nem is alkottak semmi maradandót. A The Wombats továbbra is a fülbemászó indie pop dalok tengerében érzi jól magát és ezen nem is akar változtatni.