Baljós sejtelmek és lelkes remények váltakozása – Imitation interjú

Cikk

szeptember 29, 2021

keretblog.hu

1416

A KERET 10 éve az ország meghatározó független lokálzenei platformja, amit a ti adományaitokból tartunk fenn.

Köss most éves támogatói előfizetést, és megajándékozunk egy KERET blogos vászontáskával!

Nemrég debütált az Imitation új albuma, három évvel a bemutatkozó lemez után, mellyel Pápai Zsanett és Gödri Bulcsu egy egészen hipnotikus dimenziót teremtettek maguk, és a hallgatók számára is. A zenészek látásmódjára és a lemez hangulatára leginkább a szituacionizmus, a posztstrukturalizmus, az absztrakt expresszionista képzőművészet, a performansz vagy éppen az animék hatottak.

Az Artificial by Nature egészen egyedi, befelé forduló lírai hangzását egyrészt olyan elektronikus zenészek inspirálták mint Björk, The Knife vagy James Blake, másrészt a kortárs jazz olyan alakjai, mint Brad Mehldau, Esbjörn Svensson, Branford Marsalis, Madeleine Peyroux.

Miután mi is felfedeztük ezt a káprázatos, vibráló masszát, melyet az Imitation alkotott, készítettünk velük egy interjút az album megszületésének folyamatáról, a stílusokról, melyek befolyásolták a lemez készítését, illetve az ‘AI’s Daydream‘ című számhoz megálmodott animációs klipről.

C:\Users\Kitti\AppData\Local\Microsoft\Windows\INetCache\Content.Word\Fotó_Raffay Zsófi.jpgFotó: Raffay Zsófi

Az Artificial by Nature miben különbözik az előző lemeztől?

Bulcsu: Számomra szervesen következik az első album anyagából a második. Míg az első fókusza inkább a zenei öndefiníció volt, a másodikra ez a manifesztum- és protest jelleg visszafogottabb lett, és talán többet tudtunk mutatni ennek a zenei világnak a tájaiból.

Zsanett: Az első album inkább szólt kifelé, a világhoz, a világról; míg a második egy befelé fordulóbb, személyesebb anyag lett.

Az első lemeznél mindent ketten csináltunk, beleértve a keverést, az összes utómunkát, az utolsó kis effektet is. A második albumon volt szerencsénk olyan kiváló zenészekkel együtt dolgozni, mint Kaltenecker Zsolt, Gyémánt Bálint, Fonay Tibor és Benkó Ákos, az utómunkát pedig Deutsch Gábor Anorganikra bíztuk.

Nem volt könnyű kiengedni a kontrollt a kezünkből, de a végeredmény alapján úgy tűnik, megérte. Az új anyag még a korábbinál is eklektikusabb lett, hiszen még jobban elengedtük magunkat stílusok, témák, tempók és minden egyéb más tekintetében.

Fotó: Illés Helga

Össze tudnátok foglalni, hogy miként zajlott az album készítése?

Zsanett: Részemről sokkal lazábban. Az első albumnál még nagyon erős volt bennem, a rám alapvetően jellemző maximalizmus, tökéletességre való törekvés. De ez az igény inkább nehezítette, mint segítette a munkát. Ehhez képest a második albumnál már olyan „csodák” is megtörténtek, hogy egy helyben ülve, néha egyszerre született meg a dallam és a szöveg, ami minimális változtatásokkal került rögzítésre. S készült néhány teljesen improvizatív szám is, ahol semmit nem írtam meg előre, csak felvettem, ami éppen kijött belőlem (például: Pause, a Panic Pilot és az Inaudible Soul). Utána ezeket a széttartó vokálokat többnyire Bulcsu szerkesztette, vagy néha együtt váltottuk egy komplett egésszé.

Főként milyen stílusok fonódnak össze a lemezen?

Bulcsu: Nagyon üdvözlendő világtrend, hogy a stílusoknak egyre kevesebb a jelentősége, és a különböző irányzatok közötti szabad átjárás inkább norma lett, mint kivétel. Így mi is inkább csak tónusokat tudunk említeni. A glitchtronica, conceptronica mellett olyan műfajokon átívelő előadókat és hatásokat emelnék ki, mint Bill Wurtz játékos pop dolgai, vagy a Floating Points hangökoszisztémái, de érezhető talán Mehldau prófétikus Finding Gabriel albumának impressziója is.    


Fotó: Raffay Zsófi

Mesélnétek a klipről? Miként álmodtátok meg, kellő szimbiózisban van a dallal?

Bulcsu: Van egy alapvető emberi prekoncepció arról, hogy „igazi” fejlett tudattal csak az ember rendelkezik, és ez alapján valamilyen módon primátusunk van a létezők között. A technológia egyre közelebb hozza ennek az elsőségnek a megkérdőjelezését. Egyrészt ezt szerettük volna körbejárni ezzel a dallal, másrészt ezen a modern Pinokkió-történeten keresztül embervoltunk mélyebb jelentéséről mondani valamit.    

Zsanett: Régi vágyunk volt egy animációs klip készítése. Amikor az AI’s Daydream című dal megszületett, tudtuk, hogy eljött az alkalom. Noha egy majdnem 7 perces szám praktikus okokból talán a legkevésbé alkalmas egy album beharangozására, mégis emellett döntöttünk, mert a történet nagyon fontos volt számunkra, a karakter pedig a szívünkhöz nőtt.

A dal egy mesterséges intelligencia álmodozása az emberi létről. Számomra ez nagyon kedves és közeli téma. Gyerekkoromban gyakran fantáziáltam arról, hogy talán a tárgyak is élő, érző lények, csak nem tudjuk, mert nem képesek önálló cselekvésre, mozgásra, nincs szabad akaratuk.

Brutális volt belegondolnom abba az abszurd lehetőségbe, hogy valaki, mondjuk nem embernek, állatnak vagy növénynek, hanem például ollónak születik. Ezt az érzést hozta elő belőlem az AI álmodozása, aki viszont konkrét, nagyon is fejlett tudattal bír, csak azt nem tudjuk, mit élhet meg ez a tudat, vannak-e  érzései, vágyai.

A klip készítése során némi egyeztetés után szabad kezet adtunk az animációt készítő rendezőnek, Pablo Camposnak. A dalhoz képest a klip egy újabb narratív szintet hoz be.
Tehát a kérdésre válaszolva a videó története csak részben van összhangban a dallal, egy ponton elválik (mikor az AI bemegy a városba), és a képekben itt már Pablo Campos története dominál – melyben az AI csalódik az emberek világában

Úgy gondolom, a két történet, bár mások a súlypontok, jól megfér egymás mellett, és a közönség eldöntheti, melyik storyline-on szeretne továbbmenni, melyik téma az érdekesebb számára.

Miből ered az, hogy ilyen eklektikus lett az album? Hiszen én is csak kapkodom a fejem, ahogy az érzelmek teljes skáláját felvonultatjátok. Milyen hatások értek benneteket a készítése során?

Zsanett: Abból, hogy prekoncepció-mentesen dolgozunk. Nem stílusok mentén gondolkodunk a kifejezésről, mondanivalóról. Az érzelmek teljes skálájának erőteljes átélése szerintem mindig is jellemző volt mindkettőnkre. Ugyanazok a hatások érnek, értek minket, mint mindenkit: örömök, veszteségek, gyász, félelmek, remények, bezárkózás, elengedés, újrakezdés, munka, inspiráló emberi találkozások, mély beszélgetések, utazások.

Bulcsu: Kemény három év telt el az első album óta, globálisan és sajnos családi tragédiák szintjén is. Ahogyan a pandémia szembesített az elemi személyes biztonságérzet illuzórikusságával, ez biztosan sokunknak alapélménye. Ennek konkrét lenyomata is van az albumon a ‘Pause‘ című számban, de nekem végig a baljós sejtelmek és lelkes remények váltakozása ez az anyag, ahogy az elmúlt néhány év is.

Szerző: Ruder Kitti

Iratkozz fel a hírlevelünkre!

PLAYLISTEK