Éjszakai autózásokhoz írnak zenét, film noirból és westernből merítenek, a trip-hop pedig gyerekkoruk óta visszatérő hatás a Nóvé Soma és Riederauer Dániel alkotta Samurai Drive világában. Hat évvel az első lemez után most egy több év alatt összegyűlt új anyaggal térnek vissza, amelynek készítésére az SXSW Showcase-en adott első külföldi koncertjük és az azt követő, Texasból Los Angelesig tartó road trip is hatással volt. A zenekarnak nincs Instagramja, az új lemezt viszont már négy héttel a hivatalos megjelenés előtt meg lehet hallgatni a saját honlapjukon, mindössze egy regisztráció után. A KERET-nek adott interjúban a Samurai Drive filmes inspirációkról, hat év változásairól, a két régi barát közös alkotói működéséről, az amerikai útról mesél.
Sokszor hivatkoznak rátok úgy, mint az éjjeli, neonfényes filmek zenéjére. Ha tényleg filmet kellene társítani a Samurai Drive-hoz, melyik lenne az?
Soma: Mindkettőnknek nagyon fontosak a filmek is a zenei érdeklődésünk mellett. A filmek terén is hasonló alkotások inspirálnak és mozgatnak meg minket, amelyek sokszor a zenéinkre is hatással vannak.
Dani: Különösen szeretjük a misztikus, sejtelmes hangulatokat és tematikákat, és érzetre sokat inspirálódtunk a film noir és a western világából is. Nagy álmunk, hogy egyszer filmzenét írhassunk egy hasonló hangulatú és műfajú filmhez.
És ha már filmek: melyik rendezővel dolgoznátok szívesen?
Dani: Hevér Tamás, Rudolf Olivér, Sean Baker, Jim Jarmusch, Paul Thomas Anderson, Quentin Tarantino, Francis Ford Coppola, David Lynch, Wim Wenders.
Dani, hogyan látod Somát?
Dani: Nagyon jó barátok vagyunk úgyhogy mind emberileg mind szakmailag szerencsés vagyok – és szerintem valahol ennek a két dolognak a metszetében helyezkedik el a SD zenei világa is. Mivel jóformán együtt nőttünk fel, a zenei ízlésünk is meglehetősen hasonló.
Soma, te hogyan látod Danit?
Somai: Ahogy én is, Dani is többnyire autodidakta módon közelít a zeneszerzéshez.
Szerintem nagyon fontos, hogy Daniban van egyfajta szabadság a kreativitásban: nem gondolkodik merev keretekben, ezért nagyon bátran kísérletezik és alkot. Határozottan képviseli a saját ötleteit, miközben nyitott marad más megközelítésekre is.
És a kettőtök kapcsolatát alkotóként hogyan írnátok le?
Soma: Danival még a gimnázium óta nagyon jó barátok vagyunk. A közös zenénk teljesen organikusan alakult ki, hiszen sok időt töltünk együtt, így az alkotói folyamataink is nagyon intuitívak. Jó érzés együtt zenélni és alkotni valakivel, akivel nemcsak zeneileg vagyunk összhangban, hanem az élet sok más területén is hasonlóan gondolkodunk, és sok mindenben egyetértünk.
Az első lemezetek hat éve jelent meg. Ha visszanéztek arra a lemezre, milyen irányokba mozdult el azóta a Samurai Drive?
Soma: Az első lemezünk tematikája egy viszonylag konkrét koncepció köré épült: egy olyan albumot szerettünk volna készíteni, ami tökéletesen passzol egyedüli, éjszakai autózásokhoz.
Azóta rengeteg különböző zene inspirált minket, de a trip-hop már gyerekkorunk óta az egyik nagy kedvencünk. A második lemezünkön ez a hatás sokkal erősebben felfedezhető, mint a korábbi megjelenéseinkben.
Soma, több projektben is jelen vagy. Mit tudsz a Samurai Drive-ba behozni ezekből, és mi az, ami kifejezetten itt tud megszületni, mert ehhez ketten kelletek?
Soma: Sok másik projektemben az alkotói folyamat egy fokkal körülményesebb. A Samurai Drive esetében viszont egy sokkal elektronikusabb módszerrel dolgozunk, így gyorsabban eljutunk olyan eredményekhez, amelyek már közel állnak a végleges formához. Kicsit olyan ez a folyamat, mint a legózás: gyorsan és játékosan tudjuk variálni a különböző építőelemeket, és közben folyamatosan új ötletekkel kísérletezni.
Emellett ebben a projektben érzem leginkább a zenénk cinematikus jellegét is.
Dani, neked mennyire része a mindennapjaidnak a zene?
Dani: Szinte minden nap teszek valamit a zenével kapcsolatban, átszövi a mindennapjaimat.
Megjártátok Texast az SXSW Showcase fesztiválon. Mi volt előbb: az új lemez miatt utaztatok ki, vagy az ottani élmények indították el bennetek a lemezt?
Soma: Ezt a lemezt már évek óta írjuk. Természetesen sok inspirációt merítettünk az amerikai utunkból is, de az album anyaga valójában egy többéves időszak lenyomata.
Kinek mi maradt meg a legélénkebben Texasból?
Soma: Miután lezajlott a fesztivál, páran kocsiba ültünk, és elindultunk Los Angeles felé. Texasból Új-Mexikón, Arizonán és Nevadán keresztül jutottunk el Kaliforniába. Ez a pár napos road trip volt az egész kintlétünk legemlékezetesebb élménye.
És mit tanultatok odakint a Samurai Drive-ról?
Soma: Ez volt az első külföldi fellépésünk, és nagyon nagy hatással volt ránk. Egyben arra is ösztönzött minket, hogy a jövőben minél többet játsszunk külföldön. Mivel ketten vagyunk, és a színpadi technikánk is viszonylag kompakt, könnyen tudjuk magunkkal vinni a produkciót, így sok helyre el tudunk jutni vele.
Nincs Instagram-oldalatok, az új lemezt pedig egy saját honlapon keresztül lehet előhallgatni egy regisztráció után. Honnan jött ez az atipikus internetes jelenlét? Nem hátráltat titeket, hogy nem vagytok jelen azokon a felületeken, ahol ma egy zenekarnak általában jelen kell lennie?
Soma: Szerettünk volna kísérletezni a megjelenés formájával, és kipróbálni egy közvetlenebb módot arra, hogy eljuttassuk a zenénket a hallgatóinkhoz. Hatalmas a zaj a social media felületein, ezért úgy éreztük, hogy ezzel egy kicsit elrugaszkodhatunk a megszokott platformoktól, és közvetlenül egy olyan közeghez szólhatunk, amely valóban érdeklődik a zenénk iránt.
Dani: Nehéz felmérnünk, mennyire hátráltat, hogy nincs instagram profilunk a zenekarral, de azt biztosan érezzük, hogy ezek a felületek kevésbé inspirálnak minket. Ha van rá lehetőségünk, inkább olyan alternatív felületeket keresünk, amelyeken keresztül közvetlenebbül juthat el a zenénk a közönségünkhöz.
A népzenei vonalat tekintve nekem Deva inkább a MORDÁI kapcsán jutna eszembe, mint a Samurai Drive-ról, mégis éppen ebben a projektben működött közre a Hearts Bound to Fall című dalban. Most is lesz olyan vendég a lemezen, akire elsőre nem feltétlenül számítanánk?
Soma: A közreműködés Devával elég régre nyúlik vissza. Ha jól emlékszünk, akkor még nem volt annyira erősen jelen a népdalos vonal a dalaiban. Egyszerűen nagyon szerettük az énekhangját és a stílusát, és úgy éreztük, hogy nagyon jól illik az egyik akkori dalunkhoz.
Később az is felmerült, hogy a MORDÁI-jal közösen készítsünk vele egy dalt, de sajnos ez végül nem valósult meg.
Ezen a lemezen nincsenek kiemelt közreműködők, viszont több dalban is felkértük Varga Dánielt, hogy játsszon fel szaxofonszólamokat. A keverésben pedig Watával dolgoztunk együtt, aki a technikai munka mellett kreatívan is sokat hozzátett a folyamathoz.
Mivel készültök az október 2-i koncertre?
Dani: Először játsszuk el a lemezt teljes egészében. A klasszikus felállásban lépünk színpadra, amit Vázsonyi János szaxofonjátéka egészít majd ki, és külön vizuállal is készülünk az estére.
