3 dolog, ami felejthetetlen volt az idei Gólemen. És 3, amivel jobb lehetett volna

Cikk

augusztus 9, 2022

Bálits Mihály

949

Vasárnap zárult az ötödik Gólem Fesztivál. Az idén Szécsény közelében megrendezett eseményen ott volt közel száz fellépő, nagyon sok ember és némi kánikula. A Robinson-szigeteknél megrendezett háromnapos bulit azonban ez utóbbi sem tudta elrontani: vegyük is sorba, miért volt nagyon-nagyon jó a Gólem, és mik voltak azok, melyek nélkül még jobb lett volna.

Nagyon jó

Az idei helyszín csodálatos volt, mintha minden szempontból egy ilyen méretű fesztiválra lett volna tervezve. Az apró tavak és Ipoly-holtágak által szegélyezett tisztásokon az első szembeötlő dolog a nagyszínpad volt, ami után egy hídon kellett átmenni a két kisebb színpadhoz, vagy jobbra fordulva a Dialecthez.

Mivel a színpadokat és az odavezető ösvényeket kisebb-nagyobb tavak és holtágak szabdalták, így mind az odavezető út, mind az ottlét elég szép környezetben telt.

Álljon itt egy példa, miért fontos ez: azok az emberek, akinek a >>fesztiválélmény<< jelentős részét az teszi ki, hogy reggelig egy színpad előtt ugrálnak, azok örülhettek, hiszen a naplemente ugyanúgy csodálatos volt, mint a napfelkelte, hiszen az észak-magyarországi nádasokból és alföldekből felkelő nap, tényleg az egyik legszebb dolog, amit egy hazai rendezvényen lehet látni. Teljesen egyértelmű, hogy az eddigi öt Gólem közül ez a Mikszáth-regényből kiemelkedő helyszín az eddigi legjobb.

A Gólem idén is elhozta a Budapest-központú elektronikus zenei szcéna jelentős részét, akik – egy-két jól hallható kivételtől eltekintve – valóban jó koncerteket, DJ-szetteket nyomtak le. Mivel a rettenetes hőségben a délután ötös koncerteknek amúgy is egyre kevesebb értelmük van, így a jobbára éjszakai elektronikus zene kényelmes volt a legtöbb fesztiválozónak.

Valójában az első két pont összessége, ahol a szép helyszín és a jó zene találkozik: az egész fesztivált körüllengte egy “szabad”, kellemes, furcsa hangulat. Ez a “furcsa” hangulat azoknak a kisfesztiváloknak a sajátja, melyek jól megvannak szervezve, de mégis hiányoznak az olyan idegesítő dolgok, minthogy “töltöttem-e elég pénzt a fesztipay karkötőmre”, vagy amikor a környezet túldíszített, “insta-kompatibilis” mivolta elveszi az élményt attól, amiért az emberek nagy része fesztiválra jár: az ottani emberek és a zene. 

A fentiekhez az is hozzáadódik, hogy nem csak a színpadok és a pihenésre kitalált részlegek voltak jó helyen, hanem a kemping is: a látogatónak az volt az érzése, hogy simán sokkal több jegyet vettek, mint az előzőkre, és mivel a kemping egy helyen volt, a legtöbb kedvelt (vagy nem kedvelt) ismerőssel együtt lehetett lenni, ami

egyszerre volt kényelmes, és adott remek közösségi élményt.

Lehetne jobb

Ahogy a fenti pontokból látható, színpadok, a kemping és maga a fesztivál elhelyezése is szinte tökéletes volt. Azonban egyes “kényelmi funkciókra” ez már nem igaz. Az egyszem kajás bódé előtti depresszív sorbanállás a negyven fokban, az árnyékok, valamint néha a víz hiánya napközben sokszor megnehezítették az ottlétet, és minimum még egy kajás-piás lakókocsi egyáltalán nem ártott volna. 

Bár az elektronikus zenei fellépők valóban jók voltak, a gitár- vagy az élőzenei rész hanyagolható volt. Ez egyrészt nem volt probléma abból a szempontból, hogy így nem kellett harmincvalahány fokban egy poros nézőtéren aszalódni, másrészről viszont néhány jobb, érdekesebb koncert feldobhatta volna a fesztivált. Nem arról van szó, hogy a lement koncertek nem lettek volna “jók” vagy “érdekesek”, de néhány lesajnált pesti fiúbanda valószínűleg egy olyan színt adott volna az estének, amit a jelenlegi line up nem tudott. 

Két színpadon is ideig-óráig elment a hang, ami a végeredmény szempontjából sajnos mindegy, mi okból történt.

Azonban volt olyan kellemes a fesztivál és az ott töltött idő, hogy ez nem volt zavaró, és ha hozzátesszük azt, hogy Gólemet mennyi pénzből hány ember csinálja, végképp megbocsátható. Összességében az idei fesztivál az eddigi legjobban megszervezett és talán legjobb hangulatú buli volt a legszebb helyszínen. A táj, a zene, a szervezők kedvessége és előzékenysége, meg úgy alapból az egész hangulata olyan volt, ami miatt teljesen érthető, ha valaki már előre a következő évi bérlet beszerzésén gondolkozik. 

Képek: Kalotai Marci, Migléczy Hanna, Szabó Dorottya

A KERET 10 éve az ország meghatározó független lokálzenei platformja, amit a ti adományaitokból tartunk fenn.

Köss most éves támogatói előfizetést, és megajándékozunk egy KERET blogos vászontáskával!
Iratkozz fel a hírlevelünkre!