A Fubarite zenekar tagjai kétségkívül eseménydús évet tudhatnak maguk mögött: alighogy megalakultak 2016-ban, szinte azonnal ki is adták első kislemezüket Permanent Germanium Lake címmel, majd a nyár folyamán énekessel kiegészülve jelentkeztek a Kikeltetőbe, ahol a lehengerlő előadásmóddal és setlist-tel dolgozó srácok a döntőig verekedték magukat. Az ezt követő klubkoncertek közepette még volt idejük és energiájuk összehozni egy friss és pörgős EP-t, melyet nálunk hallhattok először. Íme, a Continental Collisions!
A három számból álló dalcsokron első hallgatásra felfedezhetjük az újító jellegű mozzanatokat, mind a felvételek minőségén, összhangzásán, mind a dalok felépítésén. Bár tagadhatatlan az elmúlt év tapasztalati bőségkosarának lenyomata, mégis – mint ahogyan az a hasonló zenekaroknál általában lenni szokott – az énekesük, Fodor Gábor érkezése volt a vízválasztó momentum az alkotói folyamatban.
„Mindenképpen egy erős változást hozott magával Gábor jelenléte. Ha előveszed az előző EP-t, hallhatod rajta, hogy a gitárszólamok vannak a középpontban, tekintve, hogy nem tudtunk énekelni normálisan, ellenben gitározni igen. Gábor érkezésével bekerült egy önálló és profibb éneksáv a zenénkbe, ami megkövetelte később a határozottabb és összeszedettebb dalstruktúrákat. Közben rájöttünk, hogy ezzel úgymond fogyaszthatóbbak is lettek a dalok, nem kapkodtunk egyik témáról a másikra, így végre lett valamiféle íve a számainknak.” – mesélt a lemez születésének hátteréről Szabó Bendegúz, a zenekar gitárosa.
„Néhány ötlet még az énekesünk előtti időkből származott, ezeket igyekeztünk olyan formába önteni, amelyben nem veszítik el az eredeti erejüket, ugyanakkor elegendő teret engednek az ének számára. Ebben nagy segítségünkre szolgált Gábor dalírói tapasztalata: mindig szólt, hogy szerinte hol jó a kiállás, hogy hol lehetne hosszabban énekelni… Ebből a közös alkotásból már láttuk, hogy mindenképpen szükségünk van egy külön fülre, ami eligazodik a témáink között” – egészítette ki Huszár Gábor, aki a ritmusszekciót képezi a formációban.
A kislemez három dala közül az első kettő, a Stomper és a Mad szándékoltan él a gyors ritmusok erejével, a jellemzően stoneres, desert rockos dallamvezetés és a kitörő gitárszóló előbbit tökéletes in medias res lemezfelütéssé teszi, utóbbi egy fokozattal lassabb, ám annál energikusabb folytatásként szolgál. Természetesen itt sem maradunk túltorzított hangok nélkül, a dal közepén bekapcsolódó gitárszóló hallgatása közben igencsak kapaszkodnunk kell, hogy el ne hagyjuk félúton a fejünket, de a teljes fővesztéstől megment minket a lassuló outro, amely előkészíti az EP utolsó dalának kezdő harmóniáit.
A lemez zárlataként a Mr. Sun’s Entrance áll, amelynek meglepően tiszta sávjai nagyon jóleső érzést hagynak az emberben a teljes anyag végighallgatását követően. Megkockáztatom, hogy ez az eddigi legjobban összerakott dal, amit a srácok kiadtak a kezük közül. „Ez a szám viszonylag más, mint az eddigiek, mert bár az előző lemezen is voltak lazább dolgok, de valahogyan mindegyik egy hatalmas dörmögő riffelésbe torkollott végül. Ezt talán első ízben sikerült kiküszöbölnünk.” – tette hozzá Sztilkovics Milán, a Fubarite gitárosa.
Ezen fejlődés lendületéből reméljük, nem veszít a zenekar, hiszen nagyon ritka, hogy egy formáció második kiadott anyaga ilyen mértékű előrelépéssel él, így a hallgató akaratlanul is kíváncsian várja a folytatást. Legalábbis mi biztosan kíváncsiak leszünk rá, hogy mivel rukkolnak elő következőleg a srácok, mert bár természetesen van még min csiszolniuk, az út, amin elindultak a Continental Collisions hangzásával és hangulatával, nagyon jól áll nekik. A zenekart legközelebb a Kolorádó fesztiválon csíphetitek el, ahol a KERET Nap nyitányaként meghallgathatjátok élőben is az új dalokat.
Fotó: Szabó Bence
