Az az egyik legjobb a Felső Tízezer zenéjében, hogy majdnem mindenki azonosulni tud a szövegeikkel: akkor is tetszhet, ha csípted a korai Kispált, és akkor is, ha annyira fiatal vagy, hogy épp az érettségi miatt bánkódsz. Plusz elég jó szakítós számaik vannak, amik felérnek egy terápiával – vagyis komolyan is lehet őket venni. Sallai Laci adott nekünk egy villáminterjút a ma esti Keret Szülihatos banzáj előtt, ahol már alig várjuk, hogy boldogan szomorkodjunk.

Most lett egy éves az Új városok épülnek c. EP-tek. Mi történt veletek az elmúlt egy évben?

Amellett, hogy koncerteztünk, ez az EP a második nagylemez előtanulmánya volt elsősorban, így az elmúlt egy évben főleg a második nagylemezzel foglalkoztunk. A dalok nagy része már akkor készen volt, de a próbatermes munkálatok és a szövegek véglegesítése egy kicsit tovább tartott, mint gondoltam. Idén év elejére voltunk meg nagyjából a dalokkal a próbateremben, és pár hete kezdtük el felvenni a lemezre szánt 10 dalt. Úgyhogy elég valószínű, hogy a nyár eleje a fellépések mellett is nagyrészt a lemez munkálataival és utógondozásával fog telni.

Úgy tervezzük, hogy augusztus végén fog megjelenni, néhány dalt pedig már a Keret szülinapon is fogunk már játszani.

Idén játszotok először Bánkitón, ezzel együtt több fesztiválon is láthatunk-hallhatunk majd titeket. Mitől más egy fesztivál színpadán állni, mint egy klubban?

Leginkább abban különbözik a kettő, hogy a szabadtéri fesztiválokon a közönség tud cigizni, ami a dohányosok számára komoly fegyvertény. Emellett a másik különbség, hogy általában kevesebb idő van a beállásra és a pöcsölésre egy fesztiválon, ami engem egyáltalán nem zavar, főleg ha belegondolok, hogy az elmúlt években hány értékes órát vett el az életemből a lábdob-beállás. Ezeken túl nagy különbséget nem vélek felfedezni a kettő között, nyilván a hangulat egészen más egy fesztiválon, de én mindig is elsősorban a klubkoncertek híve voltam, szerintem az sokkal igazibb élmény, mint még napsütésben nézni egy éjszakai fényekre optimalizált zenekart. Mondjuk mi szerintem ilyen hajnali szórt fényben működnénk a legjobban, de akkor általában már/még nem vagyok ébren.

Nagy sikere volt a Nem tudok lejönni rólad klipjének, esetleg készülőben egy következő videó?

Általában már a premier idején is a következő videón gondolkodom, úgyhogy abszolút.

Az Anya miattad sír című számunkra lesz egy klip a nyár első felében, de a második lemezhez több klip is várható.

A Nem tudok lejönni rólad klipjére szívesen gondolok vissza, de lehet a következő 1-2 klip alkalmával elengedjük azt, hogy mindent mi csináljunk – ebben a videóban a forgatókönyvtől kezdve az operatőrködésen át a vágásig mindent mi csináltunk, talán ennek a fele is elég lett volna az egyébként is túlterhelt és szakszervezeti segítségre szoruló zenekari tagok számára.

Hogy jut minőségi időtök ennyi koncert mellett magatokra, illetve a többi zenei projektetekre – mivel foglalkoztok, amikor épp nem zenéltek?

Én nem igazán szeretek magammal minőségi időt tölteni, úgyhogy nekem ez így teljesen jó. Viccet félretéve, a Felső Tízezer önmagában nem feltétlen egy időgyilkos zenekar, de mivel mindenki legalább még egy, ha nem több zenekarban/projektben érintett a Felsőn túl, így már néha nem olyan könnyű összeegyeztetni a programokat egy normális élet reményével. Ráadásul emellett persze van civil életünk, én például magyar-történelem tanár vagyok, bár most épp szabadúszok, a többiek is dolgozóban töltik többnyire a napjaikat, szóval néha nem könnyű elkerülni a kora reggeltől késő estig hajtós napokat, de szerintem ami igazán hiányzik néha az az, hogy a zenekaron kívül minőségi időt töltsünk egymással.

Én például bírnám, ha többször elvinnénk egymást vacsorázni, moziba, kávézni, múzeumba, illegális kakasviadalra meg ilyesmi, de sajnos ez jelen keretek között csak nagyon ritkán történik meg.

Szerző: Sárközi Orsi