Augusztus 18-án, kevesebb mint két hét múlva rajtol az idei Fekete Zaj, ahol a mindenféle színű zajoknak, a baráti légkörnek és a festői Sástónak köszönhetően a létező legkedvesebb és legizgalmasabb fesztiválélményt élhetjük át.

Az eredetileg a sötétebb zenei műfajok szerelmeseinek éves találkozójaként funkcionáló esemény mostanra a teljes színspektrumot lefedő zenei kínálattal szólítja meg a szubkultúrán kívüli látogatókat is, ráadásul mindezt az ország objektíven legszebb fesztiválhelyszínén, a Mátra szívében. 

A fesztiválhelyszíntől légvonalban másfél kilométerre eltöltött gyerekkor nyilván azért is szerencsés, mert országunk teteje és annak környéke tényleg eléggé idilli helyszín gyerekkorhoz (és fesztiválhoz is). Másrészt pedig azért, mert a kétezres évek végén, amikor a fővárostól alig egy órára, ‘a hegyekben’ gyakorlatilag semmilyen kulturális és zenei élet nem létezett és még a világháló sem szőtte be a hétköznapi élet minden szegletét, egy legkevésbé sem értő és tudatos, de annál lelkesebb zeneszerető fiatal is hallhatott olyan dolgokról mint a black metal vagy a post-punk, sőt élőben is csekkolhatott ilyen, számára addig ismeretlen műfajokat.

Az első Fekete Zaj-élményeimből leginkább az maradt meg, hogy az akkor még a szivárvány összes színét felvonultató outfitekkel mennyire kontextusidegennek tűntünk és éreztük magunkat a hasonlóan hippi lelkületű barátaimmal, és az, hogy a vizuális sorbólkilógás ellenére mennyire kedves volt velünk mindenki és mennyire barátságos és befogadó volt a légkör ezen az eseményen, aminek nyilvánvalóan nem mi voltunk a célközönsége. Így a fesztivál gyorsan, de stabilan lopta bele magát a szívembe, és maradt ott azóta is.

A pár éves csendespihenő után, 2018-ban teljes gőzzel visszatérő Fekete Zaj pedig már semmi kétséget nem hagyott afelől, hogy a fesztiválra mindenkit a legnagyobb szeretettel várnak, hiszen a zenei kínálat rég kilépett bármiféle műfaji keretek közül, és minden évben izgalmas, ismert és kevésbé ismert előadókat és különleges produkciókat vonultatnak fel. Idén például csak a Zaj kedvéért áll össze a Mezolit című projekt: a 30 tagú kollektíva fellépése azért egyedülálló, mert korábban még sosem hallhattuk élőben megszólalni a Thy Catafalque terjedelmes életművét, ami egyébként nemrégiben egy újabb, kritikailag elismert lemezzel (Vadak) bővült.

A sok hazai kedvenc, mint például a Run Over Dogs, a Middlemist Red, az Analog Balaton vagy a Freakin’ Disco mellett többek közt a belga Cocaine Piss itt pótolja a vírus által elkaszált tavalyi koncertjét, és a Mátrába érkezik a dán Iceage frontembere, Elias Rønnenfelt is, aki a Sástó közepén, egy apró szigeten ad csendes-ülős szólókoncertet, de jön francia elektronika is DALHIA-tól és a szerb indusztriális rock közönségkedvenc, a DreDDup is visszatér kishazánkba. És természetesen, szerencsére, idén is lesz VHK, minden eddigi Fekete Zajom legsámánabb/legkatartikusabb élménye.

A Fekete Zaj fesztiválon továbbra is központi szerephez jut a közösség építése, ezért mindenképp érdemes csekkolni a nappali programokat is, melyek azért sokszor a zene körül forognak. A Banyek workshopon például kipróbálhatjuk, hogy milyen az, ha saját hangunkkal formáljuk át a moduláris szintetizátor jeleit, a Freak Fusion társulata időutazó vándorcirkuszt hoz magával, a Malter Filmfesztivál egy csomó szuper kisfilmmel érkezik, a Zajtúra keretein belül pedig a Markazi várromhoz és a Kisnánai várhoz látogathatunk el, de lesz jóga és játszóház is retro videojátékokkal.

• Augusztus 18. és 21. között tehát nincs mese, irány a Mátra!

Borítókép: Frank Olivér