Ahogy évek óta mindig, úgy idén is összeszedtük, hogy melyik lemezeket szerettük a leginkább a szerkesztőségben. A lista idén is sokszínű lett: került rá alternatív-pop, újgenerációs jazz, alternatív rock és dühös rapzene is. Ha visszahallgatnád a tavalyi listánkat, azt ITT tudod megtenni!

Nagy Emma Quintet – Altered States

2025-ben számomra az Altered States volt az év egyik legfontosabb lemeze. Az album tudatosan felépített, visszafogott eszköztárral dolgozik, a belső állapotok elmozdulásairól, a figyelem törékenységéről és az egymásra hangolódásról szól. Olyan lelki tereket jár be, amelyekhez ritkán találunk pontos nyelvet, mégsem tematizálja túl önmagát, inkább finom szerkezeti és hangulati elmozdulásokon keresztül teszi azokat érzékelhetővé. A vokál, a műfajtól szokatlan hangszerek közötti párbeszéd, valamint a csend következetes használata különösen koherenssé teszi az anyagot. Rátelepedik az emberre és elragad. (Le Julianna Phuonglinh)

Cataflamingo – Döntetlen

Ez az az album, amit a legjobban vártam idén és nem hiába: a Cataflamingo második nagylemeze egyértelműen az alternatív rockezenekar eddigi legérettebb anyaga. A januártól kezdve az év során lassanként érkező single-ök megalapozták a várakozásaimat, de egyben nyert igazán értelmet a lemez, hiszen bár a zenekar saját bevallása szerint nem volt ez teljesen előre tervezett, de mégis erős koncepció köti össze a dalokat – a játék és a virtualitás. Mindezek mellett nagyon emberi és ismerős érzések, képek jelennek meg a komplex és sokszor költői dalszövegekben, a hangzás, bár sokrétű és rétegelt, végig libabőrösen hangulatfestő a teljes lemez során. (Fábián Flóra)

Darage – 2045

Ha gitárzenét hallgatsz, az elmúlt időszakban nehéz volt nem belefutnod a Darage nevébe. A budapesti zenekar kicsit gyagya dalszövegeivel és krautrockos megszólalásával gyorsan felismerhetővé vált: színes riffek, feszes groove-ok, szörfrock és önfeledt játékosság. Tele van popkulturális utalásokkal, és a hülyülés mellett azért végig érződik rajta a zenekar fegyelmezettsége is. (Szabó Márk)

Heavy Mountain Olympia – HMO

A Heavy Mountain Olympiát még a Kikeltetőn hallottam először, ahol a legjobb riffnek járó különdíjat szerettük volna kiosztani nekik, az Akku című számukért. Vicces, hogy élőben elsőre a Made In Pécsen láttam őket, amikor csak és kizárólag Oasis feldolgozásokat játszottak.

Ez a lemez szimplán nem akar több lenni önmagánál. Az tetszik benne, hogy pont eléggé béna az indiehez, de nagyon jól hangzik. Kb minden számban van valamilyen riff, amit megnéznék a gitáromon, a szövegek pedig semmilyen nagy megfejtést nem kínálnak, sőt sokszor a legegyszerűbben, nyersen fogalmaznak. Néha a Belga is eszembe jutott, na meg a Bloc Party!!! Valahogy az egész felszabadít és engedi, hogy megéld amit érzel, ha jó, ha rossz. (Szabó Dominik)

Smeci – Ezért az érzésért élünk és Andrej – Egyszerű az élet

2025 nyarán azon kaptam magam, hogy bárhová is megyek, újra és újra ugyanazokat az arcokat látom rappelni: idén gyakorlatilag mindenhol jelen volt a Berlin Hotel Collective, amit egyáltalán nem bántam. Ősszel aztán a Farseers Collective gondozásában két lemez is megjelent, az Ezért az érzésért élünk és az Egyszerű az élet, amelyek jól mutatják, milyen következetes gondolkodás és esztétika tartja össze ezt a közeget.

Smeci lemeze, az Ezért az érzésért élünk, egészében egyfajta ars poeticaként működik, anélkül hogy ezt direkt módon tematizálná: a dalok komplex lírai és gondolati hálót rajzolnak ki, amelyben a személyes tapasztalatok és visszatérő motívumok folyamatos párbeszédben állnak egymással. A személyesség olyan szervezőelvként jelenik meg, amely egységbe rendezi az anyagot. A lemez így egy koherens, végiggondolt állításként hat, amely hallgatás közben fokozatosan húz be magába.

Andrej lemeze, az Egyszerű az élet, számomra a minimalizmus és a reflektált megszólalás egyik legkövetkezetesebb példája volt. A lemez tudatosan redukált eszköztárral dolgozik, és épp ebben a visszafogottságban nyer értelmet az “egyszerűség”. A dalok laza szerkezete mögött végig ott van egy kontrollált koncepció, ami egyben tartja az anyagot. Ez a lemez nem akar többet mutatni annál, ami és ettől működik igazán. (Le Julianna Phuonglinh)

Laurie. – Szobapop

Legelső Kikeltetős bedroom pop demója óta nagyon várom, hogy Laurie végre ledobjon egy nagylemezt, de a négyszámos Szobapop EP-nek is kifejezetten örültem, főleg, hogy az idei év egyik legjobb magyar dala, a sosehollal közös Járatlan is rákerült. Igényes, tisztán szóló, könnyen hallgatható popzene, ahol a szövegek sem kerülnek háttérbe. (Kilián Kornél)

Henri Gonzo és a Papírsárkányok – Vízszemű Gyík

Miközben Henri Gonzo zenéje egyre inkább a letisztultság és a finom részletek felé fordul, személyisége megőriz valamit a régi rocksztárok nehezen megfogható elérhetetlenségéből. A színpadon és a dalok mögött is van benne valami filmszerű: elegáns, kissé távolságtartó, mégis érzékeny figura- mintha egy Eric Rohmer-film lépett volna ki a vászonról. A multiinstrumentalista énekes-dalszerző 2021-ben indította útjára a Papírsárkányokat és gyorsan megtalálta saját zenei világát. A Papírsárkányok nem csak új zenekarként funkcionál, hanem egy új karakteres hang megjelenése is a magyar popzene kísérletezőbb oldalán. (Szabó Márk)

cicciolina.jpeg – Dolce Vita…

Kevesen samplezik Csernust, majd pár sorral odébb hozzák össze a “feltétel” és “feltéttel” rímeket. És kinek a koncertjén üvölti még lakkcipős, zöldséges-piaczakós közönség a Bánkra vezető HUSZONKETTES FŐUTAT? Lacika2001 és Doktor Szex duója idén nyáron kelt életre, rögtön, pont a Bánkon. Fuh de nagyon éhes voltam azon a koncerten…

A Cicciolina.jpeg-et hallgatni kicsit olyan, mint amikor a sport papucsodban lősz vagy horgászol valamit a búcsúban, mióta lement párszor a lemez nem is olyan rossz az a csíkos szatyor, azon kaptam magam hogy Vermutot viszek vendégségbe és kezdett megtetszeni a sramli is (amire remélem maga a zenekar is ráfanyalodik). Néha ennyire idilli és ártatlan ez az egész, néha pedig olyan mint beleinni a hamutartóba.

Az egész mégsem nyomasztó, semmiképp nem dekandens trash, hanem inkább felszabadító, de azért tömény viszont mégis van az egészben valami wholesome. A szövegek elég ügyesek, okosak, magyarosak, furfangosak, számomra érdekes az is benne – viccen kívül -, hogy mi csapódott le a mi generációnk számára a mulatósból. Az alapok pedig nagyon niché szubzsanrák előtt tisztelegnek, marha jól szólnak, jó zenék, meg vannak keverve. Önfeledt baromkodás ez, de való igaz, nem hallhatja mindenki a makkoscipőt a füvön is kopogni. (Szabó Dominik)

Csinszka – TRANSFORMANIA

Az album címe magába foglalja mindazt amiért számomra jelentőségteljes: az ambivalenciák sokaságában megjelenik a régi és új (népi zenék és autotune) és a múlt és jövő (amit magával hordoz az ember és amit el akar érni). Egy nyers, érzelemdús alkotás amelyhez egy izgalmas vizuális világ is társul. (Zahorák Zoé)

Indigo & sosehol – Tegnapról

Indigo új lemezében kicsit eltávolodott a hiphopos alapoktól, indie-sebb, légiesebb hangzással, és milyen jól áll neki ez is! Az első közös anyaga sosehollal olyan jól sikerült, hogy az év egyik legfontosabb albumává vált számomra. A 7 gyönyörű dal szövegei tele vannak fájdalmas de egyszerre szívszorítóan szép érzelmekkel, történetekkel. sosehol és Indigo világainak találkozása pedig sajátos, izgalmas hangzást, atmoszférát hoz létre, amiből egy darabig biztosan nem szeretnénk kiszakadni a külvilágba. (Fábián Flóra)

Džinko Džusić – Džinko Elszabadul

A ‘Džinko Elszabadul’-t egy képregényként is el tudom képzelni. Rohadt találó név: Džinko mint egyfajta törvényen kívüli arcot néhol szárnysegédként vagy haverjaként követhetjük végig. Sokszor úgy éreztem magam, hogy nem is zenét hallgatok, hanem egy autó anyósülésén éppen magyaráznak nekem, arról, hogy kit miként kaptak el, mit hova rejtett, mekkora nyomor van, Džinko mindenféle szabályait is felvéstem és igazán személyes vonulataiba, sebezhetőségébe is bevont. Történik ez néha igazán nyers elektronikával tűzdelt alapokra István Geri (Hiúz) jóvoltából, az egész egy cyberbalkán western képregény. Néha valaki lakásán járunk, egyszerűen az utcán kóborlunk, megiszunk valamit a lehel téri Kis Kürtben, vagy az éjszakai várost nézzük valami irodaházról. (Szabó Dominik)

Nóvé Soma és Ifj. Csoóri Sándor – Rumnapló

Nóvé Soma és ifjabb Csoóri Sándor évek óta mozognak magabiztosan a hazai zenei élet eltérő szegmenseiben: Soma rockzenekarok és alternatív projektek frontembereként, Csoóri pedig a népzenei és világzenei színtér meghatározó alakjaként. A Rumnapló néven megjelent közös projektjük nem egy alkalmi együttállás, hanem egy hosszabb közös zenei út eredménye: két egészen különböző karakter találkozása- mégis mintha ugyanannak az érmének a két oldala volnának- ahol a népdalok kortalan világa természetesen fonódik össze az improvizatívabb, modernebb elemekkel. (Szabó Márk)

Ribveil Ravi – Istul

Véletlenül találtam rá erre az agresszív, koszos és dühös lemezre. Valami olyasmi kép van előttem, mintha a sáros-jeges havat szétkaparva a fagyott földet próbálnád felásni. Iszonyat éles, agresszív, hideg, már-már fájdalmas hallgatni. Ha tüzet is gyújt, akkor rögtön forró, izzasztó és fülledt, égető és maradandó. Számomra lehetetlen nyáron hallgatni. Sokszor túlzó és szaturált, a szöveg groteszkbe hajlóan tömény. A nagyrészét mintha mámoros félálomban írták volna téli hajnalokon. Néha pont ez a túlzás képes megnevettetni. Basszus, a Csodapisti lát jut eszembe, főleg a Yak című szám után. (Szabó Dominik)