Ahogy minden évben, most is összegyűjtöttük az idei év számunkra legkedvesebb hazai lemezeit. A listánkból is látszik, hogy mennyire dominánssá vált az elmúlt pár évben a rap, vagy az ahhoz közeli műfajok, ha megnézünk pár régebbi felsorolást, akkor láthatjuk, hogy a klasszikus alterrock és a rap aránya teljesen megfordult. A felsorolásban szerepelnek már jól ismert nevek, de idén, akár Kikeltetőben felbukkant arcok is.

Galaxisok – Ellenszélben

Igen turbulens politikai éven vagyunk túl. Kiváló érzékkel, márciusban jelentette meg nyolcadik lemezét, amin keresztül mintha a zenekar is visszatalált volna magához idén. Az ‘Ellenszélben’ Galaxisokhoz hűen igazságtalanságokra koncentrál, azonban itt mintha konkrétabb utasítást, tanácsot is adna mellé. Egyszerre tudod egy tüntetésen kiabálni és elgondolkodni rajta mondjuk egy vitás családi ebéd előtt. Megközelíthetően elégedetlen, jogosan felháborodott, egyszerűen fogalmaz. A zenekar hangzásban nagyon sokat tanul önmagától. Zeneileg önfeledt és markánsan felfedezhető minden korábbi Galaxisok hagyomány. (Sz.D.)

L.A. SUZI – Nem sírok, csak táncolok

Régóta imádjuk az L.A. Suzit: Anna örökbánatos, lefolytsminkes és örökhangú karaktere megunhatatlan, Gergő táncminiszteri kabinetje pedig úgy látszik örök tárcát kap. Legyen szó sanzonról, poszt-punkról, new-waveről vagy éppen most diszkóról, duójuk mindig friss és megújuló, leginkább szerethető. Idén megjelent ‘Nem sírok, csak táncolok’ simán megszólal minden párás, fülledt diszkós este csúcspontján. A különlegessége az, hogy a szövegeit hallgatva inkább megállsz kint és rágyújtasz, nézed a lila-kék égboltot, fázol, majd csalódottan hazaindulsz. Ez a lemez ekkor a legjobb. (Sz.D.)

WXLFLESS – RebeL

Számomra mindenképp az idei Kikeltető egyik legjobb előadója Wxlfless, aki azóta is tudatosan halad előre, megnyerte a Sávlekötő tehetségkutatóját, a nyáron fesztiválokon lépett fel, szóló koncertje volt, a következő évre pedig egy Hangfoglaló támogatást is behúzott. A lemezen érezhetően a rap dominál, de gyakran előkerül a gitár (ami koncerten is nagyon hatásos). A Tour De France sláger alapanyag, a Nem Jó nyugodtabb, hátradőlős trekk, viszont sokat elmond, hogy Dávid a Kikeltetőre sem a legbiztosabb, banger rapzenéjét küldte, hanem a csörgődobbal hangszerelt Jane Birkint, ami tökéletesen megmutatja, hogy nem érdemes beskatulyázni őt. (K.K.)

Zsé – Telea

Zsé hamar a szívünkbe lopta magát a jazzel színezett, szétmintázott hip-hoppjával. Még tavaly írtunk Központos koncertjéről, majd az első lemezéről. A ‘Panaszkönyv’ évvégi listánkon is szerepelt, klasszik és korrekt fiatal felnőtt rapalbum volt. Aztán idén májusban megjelent második kiadványa, a ‘Telea’. A (számomra) ezerszer érettebb anyaggal mintha ZSÉ most hozta volna igazán világra saját karakterét. Önazonos, autentik, valahogy minden pont belefér ezen a lemezen. Zsé egész crewjával jött Kolorádóra, a Bánkitón pedig egy be nem jelentett, pop-up fellépésről győztek meg bennünket, majd városi legendák szerint, légüresre fosztották a backstage lakókocsink sörös hűtőjét. Éljen Szekszárd! (Sz.D.)

2LGYORSMAFIA – 2LGYORS

Rég nem kapott el ennyire hazai produkció, mint a 2LGYMAFIA (ejtsd: túlgyors). Hangzásukból csorog az internet, vizuáljaik annyira kúlak, hogy egy a Biodómban forgatott klipjükről szóló cikkünk után még az állatkert is kontaktot kért hozzájuk. Aki fogékony az új dolgokra, kedveli a trapet, annak kötelező lepörgetni! (K.K.)

Duckshell – hosszított/magasított

2024 számomra a Duckshell legújabb lemezét jelentette, amely az otthonról, közösségről, maradásról, elmenésről és rendszerkritikáról szól – mind olyan témák, amelyekkel minden magyar fiatal könnyen azonosulhat. A dalok zenei világa azonban nemcsak elgondolkodtat, hanem valahol előre is visz, és talán pont erre van szükségünk mindannyiunknak, így év vége felé. Megjelenéskor a 444 Jó Blogján írtunk a lemezről. (L.J.P.)

DARĀGE – A katasztrófa felragyog

A DARAGET egyszer látni kell mindenkinek élőben. Gyerekkori idillt idéző, megközelíthető, már-már aranyos (de nem infantilis!!) garázsrock. Nagyon jellemző a kettősség, olyan Daraget hallgatni, mintha egy igazán jó barátoddal lelkiznétek egyet, majd tönkretennétek magatokat. Egyszerre ölel és rugdos, ölel és megfojt, részegít és kijózanít. (Sz.D.)

gyuris – Natty Natty

Idénre is jutott stabilan szóló anyag gyuristól, amiben a szokványos trap hangzást helyenként élő hangszerekkel turbózták fel, egyértelmű highlight a Dom Beats-szel közös innen el 2 vagy a koncerten néha versenyzongorával megszólaló miyazaki. Persze a klasszik trap dalokat is simán hozza gyuris, gondolok itt a néha angolra váltó big boy ben-re. (K.K.)

Mulató Aztékok – Azok Méltó Utak

Sokat vártunk rá, de idén végre megjelent a Mulató Aztékok új lemeze, és szerencsére minden, ami eddig is érdekessé és különlegessé tette őket, továbbra is jelen van, sőt! A lemez minden egyes száma újat tartogat, mintha minden dal egy újabb ajtót nyitna a zenekar világába. A szövegek okosak, izgalmasak, és mindig van bennük valami, ami személyesen megszólít, ami miatt úgy érzem, hogy a zenekar nemcsak hogy hozta azt, amit vártam tőlük, hanem valami többet is adtak. Az Azok Méltó Utak valóban egy olyan lemez, amit nemcsak meghallgatni érdemes, hanem megélni, elgondolkodni rajta, és elvinni magaddal, ahogy egy-egy fontos pillanatot az életben. (L.J.P.)