Menekülés, elengedés, halálvágy – a Planéta a hallgatóra bízza a legfrissebb dalában, hogy milyen értelmezési kerettel ruházza fel azt. A lassú pulzusú Ha elbújnék az alternatív rockzenekar hamarosan megjelenő albumának utolsó előfutára, és természeti elemeken keresztül dolgoz fel valamennyi embert érintő érzéseket.

„A fő motívumot az erdő képei adják, amelyek ambivalens módon egyszerre jelentenek menedéket és fenyegetést: a tölgyfa, a patakpart, az avar és a harmat mögött egy kapcsolatból és egy korábbi önmagunkból való végleges kivonulás rajzolódik ki” – meséli Fülöp Ádám ‘Phil’, a zenekar énekese és billentyűse. 

A Ha elbújnék nyugtalanító hangulatát az értelmezési sokszínűség mellett a szövegének szerkezete is adja. A visszatérő „nem várok rád” nem segélykiáltás, hanem egy csendes, visszavonhatatlan döntés. A dal dualitása jellemző a szeptember 18-án megjelenő nagylemezre is.

„Az Arra már szép című albumunk nem a sötétségről szól, és nem is a reményről. Sokkal inkább arról a pillanatról, amikor a kettő egyszerre van jelen” – fejti ki Horváth Bálint, a Planéta gitárosa és énekese. „A dalok mindemellett nem élethelyzetekre adott megoldásokról, hanem felismerésekről szólnak; nem győztesekről vagy vesztesekről, hanem a változás pillanatáról” – teszi hozzá a zenekar dobosa, Dolmán Attila.

A dalok visszatérő motívumai – az eső, a felhők, a tetők, a daruk és a városi horizont – mind ezt az átmenetet jelképezik, lezárt történetek helyett egy-egy válaszutat ragadva meg. Az Arra már szép címet viselő nagylemezét a Planéta október 3-án a Dürer Kertben fogja a nagyközönség elé tárni a Némagyerekkel és más vendégekkel közösen.