Tommy Yommi húszas évei óta sok víz lefolyt a Sztüxön, a modern rock partjait mégis az általa gerjesztett lassú víz mossa. A Black Sabbath korai időszaka muzsikusok generációit inspirálta. Egyre pörgősebb és egyre vadabb rockzenei műfajok születtek, ám a legmélyebb hatásukat a nagyközönség látóterén kívül fejtették ki. A kilencvenes évek Amerikájában indult be az újabb hullám, ami mára már elérte Európát és azóta partjait formázza.

A „doom”-ot mint műfajt. taxonómiailag az „extreme metal”-ok rendjébe soroljuk, de nem feltétlenül azonos közönségnek ajánlanám. Egyfajta lelkiállapot persze szükségeltetik hozzá és az sem baj, ha meg vagy békélve azzal, hogy olykor a vokál földöntúli hangokon zúg.

A lengyel Dopelord első albuma, a Magick Rites, 2012-ben látott holdvilágot. A srácok egyébként maguk adják ki a lemezeiket, nincsenek leszerződve senkivel. Ezen a korongon még közvetlenül érezhetjük a hetvenes évek hatását, erőteljesre és kissé nyersre sikerült. Helyi szinten learatta a megérdemelt babérokat. Ezt követte 2014-ben a Black Arts, Riff Worship & Weed Cult, majd tavaly érkezett az igazi áttörést jelentő Children of the Haze. Ebben a szubzsánerben ritkán fordul elő ennyire tiszta melankolikus vokál. Izgalmas kontrasztot hoz a depresszív, riffcentrikus muzsikába. Jól szerkesztett komplex számok és majdhogynem slágeresnek nevezhető ének. Ez az album már teljesen kiforrt, szépen tükrözi a srácok saját stílusát a műfajon belül.

• Ajánlom minden torz ízlésű kollégának ezt az okkult kenderálmot február 21-én a Dürerben!

Szerző: Kutya