Miután két single, az I Always Try To Make You Cry és a Chasing U kigördültek a stúdió bársonyszőnyegéről, február 16-án a nagyközönség elé került a Dope Calypso legújabb nagylemeze, a Giddy Up. A megjelenés kapcsán Szabó Áron „Vasalóval” és Kelemen Lacival ültünk le beszélgetni, akikkel szóba került a közös iskolás múlt, egy 11:1-es futballvereség, a félmeztelen koncertezés és a hullámzó alkotói energiák, amelyek a „faszomnak van kedve elmenni próbálni” érzéstől egészen a „világ legjobb dolga együtt zenélni” hangulatáig terjednek.

KERET: Az albumhoz készült két videoklipet bámulva azon gondolkoztam, vajon mivel foglalkoznátok, ha nem zenészek lennétek?

Laci: A Miklós szerintem nem lenne rossz választás köztársasági elnöknek. Ő megtestesítené a nemzet egységét, anyja és apja tudna lenni egy személyben a jobb és a baloldali embereknek Nyíregyházától Sopronig. Ha végignézitek 10-13 videoklipünket, abban minden erényre fény derül, ami alkalmassá tehetné őt a pozíció betöltésére.

Vasaló videóitól viszont meg kellene óvni a gyermekeinket. Beleférnek ekkora ellentétek egy zenekarba?

Laci: Éppen ebben jelenik meg a nemzet egysége, hogy ő befogadja Vasalót úgy is, hogy egyébként egy szexuálisan túlfűtött, provokatív alak!

Vasaló: És hozzátenném, hogy mi ezt mindig a négy fal között csináljuk, senkinek egy szava sem lehet. Ez az ukáz, erre figyelünk. Ez egy felelős hozzáállás, felelős buzulás. A férfi menyasszony az I Always Try To Make You Cry klipjében viszont már kicsit propaganda, de mint láttuk, van arra példa, hogy valaki kiáll és azt mondja, hogy „ezt nem vettem észre, elrontottam”. Ezt mi elrontottuk!

Komolyabb téma: A Dope Calypso komplex élményt nyújt a hallgatóinak, ez nem újdonság. Elég a klipekre, a színpadképre vagy a megjelenésetekre gondolni. Ezekből egyetlenegy terület is hatalmas erőforrásokat tud felemészteni, ha azt odafigyelve, jól kitalálva valósítják meg a művészek. Miből merítetek energiát ahhoz, hogy ezt így csináljátok?

Laci: Próbálunk egységben gondolkozni, ne csak az legyen, hogy van egy lemez. Ha eljön valaki egy Dope Calypso koncertre, kapjon élményt, és érezze jól magát nyolcvan percen keresztül. Ez tök tudatos, és borzasztóan sok energiát felemészt, viszont erőlködés nélkül jön belőlünk minden elgondolás.

Vasaló: Nem is a kitalálás a nehéz, inkább az, hogy ha van egy jó ötlet, akkor azt meg is csináljuk, hogy az végül tényleg elkészüljön és úgy is nézzen ki, ahogy megálmodtuk. Na az a sok energia. 

Laci: Gyakorlatilag százmillió klipötlet áll a Miklós hard drive-ján, de mindegyik kurva sok pénzt igényel. Van viszont rengeteg ismerősünk, akik szeretik a zenekart, és szívesen besegítenek a klipek, fotózások, videók kapcsán, és akkor nem az van, hogy nagyon-nagyon sokba kerül a vizuál, csak szimplán sokba. Amúgy a merch cuccainkra is különös figyelmet fordítunk. Három éve volt egy együttműködésünk a Nnash nevű kollektívával, most pedig Elekes Áron – aki az albumborítóinkat tervezi – elkészítette a Giddy Up pólók mintáját, amit egy másik ruhamárkával együttműködésben, a Rucicissel fogunk kihozni. Egyébként a barátnőm is rendszeresen besegít, ő építész (designstudio.ness), dizájnnal meg szép dolgokkal foglalkozik, rengeteg ötlete van. Szóval tudjuk, hogy annál azért összetettebb az egész, mint egy lemez.

Múlt héten jelent meg Giddy Up című nagylemezetek, amely nagyon nyers fordításban gyí-t jelent. Mire utal a kifejezés?

Laci: Miklós és én is végignéztük a Seinfeldet Netflixen, ami a legősibb sitcom, és abban van egy Kramer nevű karakter, aki néha csak annyit mond, hogy „giddy up”, majd távozik a jelenetből. Mivel ez azt jelenti, hogy „gyí, te paci”, jó választásnak tűnt, hiszen az egész lemez galoppmetál vagy lovagmetál stílusban készült el.

A megjelenésetekkel vagy a kijelentéseitekkel szándékosan rúgjátok el a pöttyöst, követve ezzel a punk hagyományait. Folyamatos bennetek a lázadás?

„Ha már az is gond, hogy valaki meleg, akkor mi hadd legyünk már heti két órában műhomokosok!”

Vasaló: Nem érzem, hogy mi lázadnánk, mi csak hülyéskedünk. Röhögünk magunkon, a hülyéken, meg úgy mindenen. A fontoskodós dolgokat szintén kiröhögjük, és amikor hirtelen magunkat is azon csípjük, hogy fontoskodunk, akkor magunkat is kiröhögjük. És amikor dolgozunk, akkor is röhögünk – ez az album is így született. Mesés gyorsasággal gurult ki az összes szám. A lemez tele van zenei gaggel, sőt, az egész lovagmetál is úgy jött, hogy „figyi, játsszuk már el lovagmetálban”. Eljátszottuk és akkor röhögtünk, hogy kurva jó, aztán úgy maradt. 

Laci: Nincsen olyan, hogy egy konkrét dolog ellen lázadnánk, az ellen persze igen, hogy egy csomószor elég unalmas az élet.

Milyenek voltatok gyerekként az iskolapadban? Már akkor sem a fegyelem volt a legfőbb erényetek?

Vasaló: Én könnyen nevettem mindig. Egyébként érdekes, hogy az iskolát kérdezed, mert én egy suliba jártam a Miklóssal, de nem voltunk haverok.  Azért tudtam, hogy ki ő, mert az egyik magyartanárnak, Piroska néninek volt a fia. Sose bandáztunk együtt, amikor ő is zenész lett meg én is, akkor párszor voltak közös koncertek, de nem volt nagy a kémia közöttünk. Nekem meggyőződésem volt, hogy a Miklós egy ilyen beképzelt nagypofájú arcnak gondol engem. Pár hónapra rá aztán dobost kerestek és összenőtt, ami összetartozik. Csak akkor kerültünk közelebbi barátságba. Amúgy fura volt neki egy olyan dobos, aki nem lemarad, hanem megy előre. Az új lemez is ilyen, hogy hallgatod, és legszívesebben futnál.

Laci: Én is benne voltam minden hülyéskedésben, de nem voltam ilyen kiemelkedően vicces arc. Ez talán később, egy koncerten érkezett meg, ahol lekerült a póló – azt hiszem Vasaló vette le – és behozta a félmeztelenkedést a zenekar életébe. Erre ráéreztünk, és úgy döntöttünk, hogy ha már ennyi időt töltünk egymással, akkor érezzük jól magunkat koncert közben, és ne az legyen, hogy a lábunk elé nézünk. Legyen őrület az egész! Szóval idővel belevadultunk.

Vasaló: Van is olyan korai A38-as felvétel, ahol ilyen decensen állunk, nincs semmi baromkodás, az most már fura.

A hatodik lemezetek megjelenése már masszívan azt jelzi, hogy régóta úton vagytok, de hol kezdődött el az egész? Mikor döntöttetek úgy, hogy a zenének szentelitek az időtök nagy részét?

Laci: Nagyon korán megvolt. Anyukám otthon Dire Straits-re meg Queenre takarított, én meg rájöttem, hogy kurva jó a gitározás. Aztán kaptam is egyet, elkezdtem tanárhoz járni, onnantól kezdve nekem mindegy volt minden, csak gitározhassak.

Vasaló: 12 évesen beszabadultam valami zeneszobába, ahol volt egy dob. Nem tudtam rajta játszani, csak ütögettem, de beakadt nekem, hogy én ezt akarom csinálni. Viszont kellett pár év, amíg manifesztálódott. Az amúgy mindig nagyon érdekelt, hogy hogyan lehet zenét alkotni, gyerekként gitárszólókat másoltunk kazettáról kazettára, hogy jó hosszú hanganyagot kapjunk. Az pedig, hogy dobos leszek egyértelmű volt, fociban is kapus voltam, és ez a kettő ugyanaz a fejemben.

Laci: Cáfolnám, én is kapus voltam, és mégis gitározom! Bár általános iskolában már csatárt játszattak velem, viszont vége szakadt a futballkarrieremnek, amikor a Nyíregyházi Sportiskola elvert minket 11:1-re. Az egy megalázó vereség volt, bár a gólt én rúgtam!

Extrém outfitekkel és koreográfiákkal promotáljátok a lemez megjelenését, Vasaló albumbeharangozóját például szexuálisan provokatívnak ítélte a Facebook algoritmusa. Milyen reakciókat szoktatok kapni egy-egy ilyen megmozdulásra?

Laci: Édesanyám felhív és megkérdezi, hogy „ezt miért kellett”? (nevet)

Vasaló: Erre azt fogom mondani, amit ki is lehet találni: ez ilyen lánysikongattató. Azt gondolom, hogy a Dope Calypso körül olyan emberek gyülekeznek, akik értik az iróniát és ha látnak egy ilyen videót, akkor éppen azért nevetnek rajta, mert ironikus, de kurva jól meg is van csinálva. Amúgy az említett felvétel a parfümreklámok paródiája volt, úgy kellett viselkednem, mint a modellek szoktak az összes ilyesmiben.

Szerintem a művészet utat nyithat, befogadóbbá teheti az emberek. Van erre jó példátok?

Laci: Erre csak ellenpéldám van! (nevet) Amikor Hamburgban játszottunk a Reeperbahn-on, akkor lementem koncert közben a színpadról, és megköszöntem az embereknek, hogy eljöttek. Volt egy társaság, akik közül az egyik csávó csak ennyit válaszolt: „én ezt annyira nem élveztem, úgyhogy ne köszöngessed”.

Vasaló: Szerintem nem lehet senkit meggyőzni, hogy ne olyan legyen, amilyen. Aki szereti az iróniát meg a punkrockot, az szeretni fogja a Dope Calypso-t. Aki homofób, az pedig biztosan nem fogja kedvelni a videóinkat.

Magyar zenekaroktól általában szokatlan, hogy olyan minőségű és monumentalitású videós anyaggal jelentkezzenek, mint mondjuk a Killdozer klipje. A kisfilmet Puzsér Róbert, Horváth Oszkár és Lovasi András is méltatták. Hogyan sikerült egy ilyen forgatást tető alá hoznotok?

Vasaló: Azért tudunk behúzni a klipekhez külső cégeket és szponzorokat, mert erősek a videóink, jók a figurák, Miklós kurva jól színészkedik, szóval bíznak bennünk és elhiszik, hogy az anyag nekik is fasza lesz referenciának. A sokszor emlegetett Klipszemlés nyereményen kívül egyébként ez a videó elhozott vagy tíz nemzetközi díjat, ami tényleg büszkeség. Ezen a ponton pedig meg kell említenem a névrokonomat, a másik Szabó Áront. Ő rendezte a Killdozert, aminél annyira jól illett a zenéhez a koncept, hogy be tudott ebbe húzni filmezéssel foglalkozó cégeket, filmgyártókat. Meg is lett az eredménye. 

Laci: Az összes klipben, amit Áron csinál, nagyon sok munka van, de ebben különösen. És a Vasalónak is jár a köszönet, ő volt a gyártásvezető! Amúgy nagyon büszke vagyok a videóinkra. Épp a hétvégén jött át hozzánk egy ismerősöm, aki azt hitte, hogy a Killdozer az egyetlen kisfilmünk, úgyhogy végignéztünk vele párat, én meg rájöttem, hogy amúgy nagyon király klipjeink vannak.

Tíz éve működtök, a lemezt hallgatva mégis nagyon erősnek tűnnek az alkotói energiák. Nem fenyeget benneteket a kiégés?

Vasaló: Hullámzik ám, mint minden a létezésben. Kell ehhez az a kurva divatos szó, hogy kémia, mert Miklós hozza a számait FruityLoops-on, azokat nekünk megmutatja, de a kemence az a próbaterem. Ott viszont addig játszunk, míg kurva jó nem lesz. Ahhoz, hogy ebből legyen egy Giddy Up vinyl, abban mindenképp benne vannak az energiáink, meg rengeteg sok munka.

Laci: Tízből nyolcésfélszer úgy megyek a próbaterembe, hogy „a faszomnak van kedve elmenni próbálni”, pedig csak öt percre lakom. Amikor odaérek a „dögöljön meg mindenki” mondat van az arcomra írva, de összerakjuk a cuccot, a kezembe veszem a gitárt, és azonnal azt gondolom, hogy ez a világ legjobb dolga, csináljuk, mert kurva jó együtt zenélni. És ez mindannyiunkban benne van. 

Milyen hanghordozón jelenik meg az album, illetve hogyan juthatnak hozzá a rajongók?

Laci: Digitális formátumban és vinylen, ami március 2-án már kapható lesz az Akváriumban. Ja, és kint lesz minden megszokott lemezboltban is.

Vasaló: Én pedig itt, a szent nyilvánosság előtt megígérem, hogy ha valaki ragaszkodik a kazettához, eljön a koncertre és hoz is egyet, akkor én rámásolom neki az LP-t lemezjátszóról.

Hol hallható a Giddy Up először élőben?

Laci: Március 2-án, Akvárium Klub, este 19:00 és a Vidal nevű fantasztikus zenekarral fogunk együtt játszani. Szokásos őrület várható Dope Calypso módra, beöltözés, hosszúhaj, esetleges vendégszereplők, a lemezt pedig egyben el fogjuk játszani először és utoljára, az örökzöld megaslágerekkel kiegészítve.

Kiemelt kép: Látos Márk