A Dupla Eutanázia az egyik legkülönösebb dolog ami valaha jelentkezett a Kikeltetőre, és egészen biztosan a legfurább azok közül, akik döntőztek is. A debütanyagukra egészen mostanáig kellett várni, nálunk debütál a Szégyen.

A lemez nagyrészt olyan dalokból áll, amiket a közönség már hallhatott az elmúlt években, csak most lettek összegyűjtve. A Szégyen 10 dal, 20 perc, ami nagyjából annyi, mint amennyi egy koncertjük szokott lenni. Koncertekről jut eszembe, a Dupla Eutanázia holnap be is mutatja az új albumát az Aurórában, az idei Kikeltetőn shortlistes Kadambabréder, a Gecó és a Fa, és a Csermanek Lakótelep társaságában.

A Szégyenen a Dupla Eutanáziától megszokott dobgép+gitár+sok kiabálás kombó található meg nagyrészt, az én személyes kedvencem a ‘multitascing’, ami nem tudom, hogy direkt van-e elírva, de mindenesetre nagyon jól írja le a multis halált, meghasonulást, meg hasonlókat. A felvétel egyébként nagyrészt a megboldogult Keleti Blokkban készült, és ahogy az együttes írja: „314-es terem, a wc-től sréhen, rohadjon ki az összes ingatlanfejlesztő”.