Do I like it small?

Cikk

június 2, 2013

Bojtor Edina

174

A KERET lassan 10 éve az ország meghatározó független lokálzenei platformja. Nem fogadunk el semmilyen formában állami támogatást. A szerkesztői munkába, a szelekcióba és a véleményünkbe nem szól bele se kiadó, se hirdető, se más külső fél. Ahhoz, hogy a jövőben is stabilan tudjunk működni és tovább tudjunk fejlődni, óriási szükségünk van a közösségünk segítségére. Kérünk, amennyiben van rá lehetőséged, támogasd a munkánkat egyszeri, vagy rendszeres adománnyal! Köszönjük!

Hol találnál még egy olyan helyet a földön, ahol egyszerre csodálhatod meg a gótikus építészet remekműveit és gyújthatsz rá egy Mudhoney koncerten egy nem mindennapi cigarettára? Körülbelül egy ilyen gondolatunk, meg a dolgok kiszámíthatatlanságának élvezete, végül de nem utolsó sorban pedig a zenekar Európai turnéja szolgáltathatta az alapot ahhoz, hogy elinduljunk stoppal Prágába. Két autóval és nem kis szerencsével délutánra elértük a cseh fővárost, amely helyenként tényleg kísértetiesen hasonlít a miénkre.

Aki esetleg nem ismerné még a Mudhoneyt (utunk közben sok ilyen emberrel találkoztunk) annak érdemes tudnia, hogy ez a zenekar gyakorolta az egyik legnagyobb hatást a grunge zene alakulására a 80-as évek végétől. Első Superfuzz Bigmuff című EP-jükkel (Sub Pop) olyan zenekarokban hagytak mély benyomást, mint például a Nirvana. Napjainkban, a több mint 20 éves banda még mindig naponta más-más városban ad koncerteket elképesztő lelkesedéssel, az áprilisban napvilágot látott Vanishing Point című albumuk megjelenésének keretein belül.

10002_664127920268358_1250024660_n

A koncertnek Prága belvárosában a méltán híres Lucerna Music Bar adott otthont, amely őszintén szólva, nem csak hang és fénytechnikailag reprezentálja, hogy nekünk itthon van még hova fejlődnünk. A fogadtatás is példaértékűen barátságos volt, se idő előtt bezárt ajtók, se a táskánkat kis híjján fémdetektorral átvizsgáló mogorva biztonsági szolgálat. Azon hirtelen jött ötletünkből kifolyólag, hogy nem árthat feltérképezni a helyet, könnyedén sikerült besétálnunk a beállásra. Az emberek pakolásztak körülöttünk, látszólag egyáltalán nem zavarta őket, hogy odatévedtünk és jelentéktelen kérdésekkel bombázzuk őket. Sikerült váltanunk pár szót Dan Peters-szel, a zenekar dobosával is még a koncert kezdete előtt, akit nem kis meglepetésként ért a stoppolásunk híre.

Ezt követően megkíséreltük a legjobban kihasználni köztes időnket Prágában, majd mire visszatértünk megtelt a hely és épp az egyik szintén színvonalas előzenekar foglalta el a színpadot. A koncert kezdetével is megragadtuk az alkalmat, hogy eleget tegyünk a helyi szokságoknak, majd az egyik cigarettám elfogyasztása alkalmával csapott meg a gondolat, hogy azoknak, akik jobban beleásták magukat a grunge zene világába bizonyára öntudatlanul is van egy kialakult képük egy „rendes” koncertről. Stage diving, body surfing minden irányból, a színpadra önkívületi állapotban újra és újra felmászó emberek és még sorolhatnám. Az este 10 órás pontos kezdést követően nemsokkal pedig a prágai közönség is alaposan megkapta ezt az igen jellegzetes koncertélményt.

8637_664122846935532_372253344_n

Nincs a világon dohányfüst és izzadságszagnak azon keveréke, amely a Lucernában volt tapasztalható ezen az egyébként kis híjján 2 órás koncert alatt. Hirtelen azon kaptam magam, hogy nem tudom, hogyan kerültem a 90-es évek Amerikájába. Egy olyan koncertre, amely napjainkban nem igen tapasztalható, amelyről maximum a könyvekben olvashatunk, vagy YouTube-on találkozhatunk velük a kétezres évek óta. A frontember, Mark Arm kissé Iggy Popot idéző mozdulataival, helyenként eufórikus arckifejezéssel vitte végig a bulit, és nem úgy tűnt, mintha a zenekarnak nehezére esne a zenélés, még ennyi év távlatából sem.

A koncert végeztével úgy döntöttünk, maradunk még egy ideig, hátha lesz lehetőségünk beszélni a banda tagjaival. El kell ismernem, ezúttal sem fogtunk mellé. Néhányan a közönségből még követték a példánkat, de mivel a szervezők nem jelezték, hogy lesz erre lehetőség nem maradtunk sokan. Amint azon gondolkoztam, mire is kéne Mark Armtól autogramot kérnem, rá kellett jönnöm, az egyetlen dolog, amit nem hoztam egy stoppos útra az egy rendes, nem megtépázott állapotban lévő füzet. Úgyhogy elővettem az útlevelem. Miután elmagyaráztam neki, hogy mi is ez, az első kérdése irányomba annyi volt: „Is it legal?” Őszintén szólva nehéz volt elhinni, hogy épp Mark Arm kérdezi ezt tőlem, mindenesetre rövid szóváltás után értesült a sztorinkról, miszerint stoppal jöttünk Budapestről a koncertjükre. Sajnos tájékoztatott minket, hogy visszafele nincs helyük a crew többi tagja miatt, annak ellenére, hogy Zágrábba mennek. Ezt követően készítettünk még pár fotót majd magunk mögött hagytuk a Lucernát és belevesztünk a prágai éjszakába.

PLAYLISTEK