Csernovszky Márk a magyar zenei élet csodabogara. Még mindig nincs tizennyolc éves, de már hosszú évek óta forog a neve az ország alternatív és komolyzenei berkein belül. A Szagos Hörigekkók „frontembereként”, tizenkét évesen robbant be az akkor nyolc éves húgával, de azóta kiderült, hogy Márk tehetsége nem csak egyszeri szenzáció volt.
Hogyan kerültél kapcsolatba a zenével, mikor kezdtél el zenélni?
Hat évesen kezdtem tanulni zongorán, de zenei hatások már jóval korábban is értek. Lényegében a zenehallgatás és a zenélés a lehető legtermészetesebb dolog volt a családunkban. Édesanyám például hegedűtanár, a bátyám és az unokatestvérem szintén zenészek, akik jelenleg a The Best Bad Trip tagjai, így általuk egészen születésemtől fogva közel kerültem a művészethez. Az ő hatásukra rengeteg zenét hallgattam, mindenféle műfajból. Már akkoriban is nagyon élveztem a közös alkotást, voltak kis családi zenekaraink, amelyekben saját szórakoztatásunkra komponáltunk dalokat.
Később pedig megalapítottátok a Szagos Hörigekkók nevű formációt, amelyben a húgoddal együtt írtátok a dalokat. Hogyan indult a közös alkotás, volt valami konkrét elképzelésetek?
Tizenkét éves voltam, Fanni pedig nyolc, mikor először nekiálltunk abban a formában a dalírásnak. Igazából azt sem terveztük sokkal komolyabbra, mint az azelőtti formációinkat, mondhatni teljesen véletlenül alakult úgy, hogy később elkezdtünk koncertezni, és felvenni a már meglévő anyagainkat. Konkrét elképzelésünk ebből adódóan nem volt, a közös alkotás élvezete vezérelt minket. Mindketten hoztuk a saját ötleteinket, és rengeteget improvizáltunk, így végül minden dalnak más-más műfaja lett.
Mikor fordult komolyabbra a dolog?
Első ízben a lakásunkban tartottunk egy nagyon szűk közönségnek koncertet, ami egészen jól sikerült, és éreztük utána, hogy ez akár működőképes dolog is lehet. Szerencsére később is alkalmunk nyílt élőben zenélni, és meglepetésünkre egyre több embert kezdett el érdekelni a produkciónk. Végül a Tarajos Gőtében adott koncertünket végighallgatva Lázár Domokos (Esti Kornél) felajánlotta, hogy felveszi nekünk a meglévő dalainkat. Később egyébként a bátyám is csatlakozott a felvételek készítéséhez, ő is hatalmas segítség volt, nem beszélve arról, hogy koncertről koncertre ő hangosított minket innen-onnan kölcsönkért dolgokkal, nélküle valószínűleg egy rendes koncert sem jöhetett volna létre…
Domokos ezek szerint fontos szerepet játszott a kezdeteknél…
Igen, és azóta jó barátok is lettünk. Emlékszem, ott voltam a Pegazusok Nem Léteznek bemutatkozó koncertjén, ami után szóba elegyedtünk, és már akkor említette, hogy tetszik neki, amit csinálunk, én pedig eléggé megszeppentem, akkoriban éjjel-nappal az ő munkásságát hallgattam. Ezt követően pedig többször is volt alkalmunk együtt dolgozni, felléptünk a Pegazusok Nem Léteznek előzenekaraként, és többször is meghívtak magukhoz zenélni, például az MR2 Akusztik keretében adott koncertjükön is részt vettem vendégzenészként. Az Esti Kornél jubileumi koncertjén, az Akváriumban is közreműködtem, legutóbb pedig az MR Akusztik keretében játszottam Dodiékkal a Müpában, mindegyik hatalmas élmény volt.
Milyen érzés volt ilyen fiatalon belecsöppenni az alternatív szcéna krémjébe?
Eleinte elég hihetetlen volt, hogy olyan zenészek, mint Dodi, odajönnek hozzánk, és azt mondják, hogy tetszenek nekik a dolgaink. Aztán szépen lassan megszoktam ezt a közeget, bár néha tudatosul bennem, hogy gyermekkori és jelenlegi példaképeimmel zenélek együtt, és ez egy elég bizarr érzés. Mindenesetre nagyon inspiráló embereket ismerhettem meg, akik a legrosszabb időszakaimban is képesek ösztönözni.
Durván fél éve függesztettétek fel a Szagos Hörigekkók működését. Mi volt ennek az oka?
Elveszett a kezdeti lelkesedés mindkettőnk részéről, ugyanakkor elkezdtük járni a saját utunkat. Nekem párhuzamosan több projektem is lett, ennek leginkább az volt az oka, hogy Fannit már nem kötötte le annyira a zenélés, inkább a színészkedés felé fordult, engem pedig kárpótolt a saját darabok írása és előadása a Szagos HG helyett. Mondjuk ennek az is lehet az oka, hogy az egésznek az volt a poénja, hogy két kisgyerek leült a hangszerek mögé, és sorban eljátszották a hülyeségeiket, csakhogy talán idővel kinőttük a zenekart.
Mi volt a legjobb élményed a Hörigekkóval?
A legjobb talán a bemutatkozó koncertünk volt a lakásunkban. De voltak még emlékezetes mozzanatok, például egyszer egy Egerben tartott kültéri koncertünk közepén eleredt az eső, így be kellett vonulnunk a közeli zsinagógába, ahol mikrofonok nélkül kellett befejeznünk a műsorunkat, nagyon különleges atmoszférája volt az egésznek. Meg persze a Kék Lóban tartott koncertjeink mind jó élmények voltak.
Szerencsére azért a feloszlásotok után sem hagyott alább az aktív alkotás…
Nem, sőt! Azóta volt egy kisebb színházas projekt, ami Kibernetikus Kalandorok névre hallgatott. Ez elég érdekes volt, egyszerre működött zenekarként és színi előadásként. Azóta felkértek más darabokhoz is, mint zeneszerző. Mindeközben a saját zongoraműveimet is csiszolgatom és több zenekarban is közreműködöm, de a fő projekt most a Deus Ex, amit a bátyámmal és a The Best Bad Trip néhány tagjával karöltve viszünk.
Honnan ez a sok inspiráció? Látszólag kifogyhatatlan a tárházad.
Zeneírásban főleg a saját élményeim szoktak inspirálni. Valamint kezdetben nagyon sokat adott, mikor hallottam anyukámat gyakorolni otthon, később pedig a bátyámnak és az unokatestvéremnek volt nagy szerepe abban, hogy nem hagytam abba a zenélést. De a nővérem is nagy hatással volt a gondolkodásomra, ő nyitotta meg az érdeklődésemet úgy általában a művészetek és a világ felé. Zenében még kiemelném Dresch Mihályt és Tigran Hamasyant, a klasszikusok közül pedig szerintem Liszt Ferenc és Bartók Béla munkássága hatott rám a leginkább, bár elég hosszú lenne a teljes lista. Mostanában elég sokat hallgatok még lengyel komolyzenei kompozíciókat és magyar népzenét is.
Az utóbbi időben úgy tűnik, virágkorát éli az underground jazz Magyarországon. Észleltetek ebből eddig bármit is?
Igen, legszembetűnőbben talán a Kék Lóban tartott avantgárd jazz fesztiválon volt észrevehető ez az egész. A fesztivál mind a négy napjára sokan látogattak el. Emellett tavaly a Kolorádón a The Best Bad Tripre is sokan kíváncsiak voltak. Reméljük, hogy a Deus Ex is ilyen fényes jövő elé néz.
Fotók: Komróczki Dia
