Elgondolkoztál már azon, hogy az a csicseriborsó konzerv, amit múlt héten vettél, vajon milyen útvonalon és hány ember munkája révén került a körúti Sparba, ahol te, a végső felhasználó, leemelted a polcról? Majdnem biztos, hogy kisebbségben vannak azok, akik pontosan tudják, hogy az általuk használt és fogyasztott termékek és igénybevett szolgáltatások pontosan milyen áron és hány ember részvételével jöhettek létre.
Bár a tudatos és etikus fogyasztás koncepciója már nálunk sem csak jóléti utópia az élelmiszerek és egyéb fizikai tárgyak szintjén, arról hajlamosak vagyunk megfeledkezni, hogy például egy nettó másfél órás klubkoncert mennyi előzetes befektetett energiát, időt és pénzt is igényel, és nem kizárólag a színpadon látható zenészek részéről.
Az F5 Lab hangtechnikusai munka közben. Fotó: Varga Orsi
Nem újdonság, de továbbra is maximálisan aktuális az a kétségbeejtő helyzet, melybe a zeneipar és annak szinte minden szereplője került a koronavírus, és ami még frusztrálóbb, a vírus kapcsán született inkonzisztens hazai rendeletek miatt. A koncert -és fesztiválmentesség azon túl, hogy a közönség számára ingerszegény hónapokat eredményez, azt is előidézi, hogy rengeteg előadó marad munka és ezáltal bevétel nélkül, és bár ha sok bandának nem feltétlenül a zenélés az elsőszámú bevételi forrása, a zenefelvétel vagy bármilyen fizikai és szellemi produktum életre hívása mindig pénzbe kerül, amit ha nem is kizárólagosan, de elsősorban fellépésekből tudnak előteremteni.
És természetesen a zenészeken kívül ott van a háttérben ügyködő megannyi dolgozó, akik nélkül békeidőkben sem jöhetne létre se lemez, se merch, se koncert: a menedzserek, szervezők, hangtechnikusok, fénytechnikusok és színpadmesterek mind a zeneipar elengedhetetlen résztvevői, akiknek, mivel jellemzően nem csak egyetlen előadóval vagy bandával dolgoznak együtt, ténylegesen a megélhetése múlik a koncertekből és a zenemegjelenésekből származó bevételeken.
Ebben a soha nem tapasztalt élethelyzetben pedig a szuboptimálisnak is csak jóindulattal nevezhető és nem meglepő módon teljesen részrehajló, leginkább csak saját kegyeltjeinek kedvező kormányzati mentőstratégián túl részben a közönségé és a zeneszeretőké a feladat, hogy segítséget nyújtsanak kedvenc zenészeiknek és azoknak, akik nélkül csak egy sötét és csendes színpadot láthatnánk.
Az elmúlt napokban indult és egyre inkább visszhangzik egy közösségi médián indult kampány, melyben hazai zenészek és a zeneipar háttérhősei osztanak meg szimbolikus videókat #covideo hashtaggel és hívják fel a figyelmet saját és társaik munkájának fontosságára.
Ónodi Zsolt hangmérnök például kreatív módszerrel, egy népmese formájában mondja el a jelenlegi helyzetet:
Zsolt utószóként a következőket fűzte hozzá videójához:
„Mindenki eldöntheti magában, mennyire valós hazánkban a veszély, és mennyire indokoltak az intézkedések, melyek kifejezetten a pop-rock kultúrára vannak kihegyezve. Személyes véleményem szerint a pop-ipar államosítása folyik. Saját maguktól próbálnak „megmenteni” minket, az iparág számára nevetséges összegekkel, melyek a végponti emberekhez nem fognak eljutni. És azt is elárulhatom, hogy a színfalak mögött (ahová a közönség soha nem láthat be) óriási a baj. Speciálisan képzett munkanélküliek vagyunk, és a cégek, melyeknek dolgozunk/dolgoztunk, az utolsó fillérjeikből próbálnak minket életben tartani. A színfalak mögött ekkora az összetartás, és az egymás iránti felelősség. Hogy mit tehet a közönség? Vagy elküld minket kapálni, vagy eldönti, hogy meddig hagyja magát hülyének nézni.”
A helyzet természetesen összetett, és a vírust nem lehet figyelmen kívül hagyni, de afelett mégsem könnyű szemet hunyni, hogy az ország vezetői által feltételezhetően fontosabbnak és értékesebbnek tartott focimeccsek (vagy akár bizonyos zenei produkciók is) továbbra is akár többezres közönség részvételével megrendezésre kerülhetnek. Mi az, amit egy ilyen tehetetlen helyzetben is megtehetünk azért, hogy a jövőben lehessenek koncertek?
- Támogassuk és segítsük kedvenc zenekaraink, és ezáltal a velük együttműködő szakemberek munkáját, és olvassuk/hallgassuk a történeteiket és véleményeiket!
