Nagycikk
- A tömeg: rengeteg turista összpontosul a város aránylag kis területére, és túlnyomó többségük egyáltalán nem tartja tiszteletben az ott élőket és a szabályokat.
- A vendéglátóhelyek zsúfoltsága: kevés metropolisz van a világon, amelynek főbb klubjai, kocsmái egy alig két kilométer sugarú körben helyezkednek el. És emellett tény az is, hogy nem egy klub komolyan trükközik a költségeivel – amint az a g7.hu cikkéből kiderül –, és a kerület előző, fideszes vezetése sem volt képes betartatni a szabályokat.
- A szervezettség teljes hiánya: kevés köztéri wc, kevés rendőr, laza szabályozás, az ügyeskedő tulajok, a nemtörődöm vezetés és a bonyolult bürokrácia közösen táplálja a kerület gondjait.
- Veszély: az előző három pontból eredendően megjelennek az éjszakai életnek azon figurái, akikkel jobb nem találkozni: kamudroggal ügyeskedő, verőember-kinézetű figurák posztolnak a Kazinczy utcában, nem ritkák a zsebtolvajok, a lehúzó taxisok és a pénzmosodaszagú, szintén lehúzós klubok.
- Leitatópontok. Az, hogy egy világvárosban vannak kocsmák, nem számítanak új dolognak, de a kerületben az elmúlt 5-7 évben rengeteg olyan vendéglátóipari egység létesült, ami lényegi tevékenységének azt tekinti, hogy minél többen, minél jobban és minél kevesbé kulturált körülmények között részegedjenek le, visszaélve a városrész kulturális értékével és hírnevével.
- A hangzavar: aki aludt már egy tetszőleges nyári estén a bulinegyedben, az tudja, a fenti öt pont egyvelege olyan hangzavart eredményez, amely néha kibírhatatlanná, borzalmassá teszi az itt élők életét, akik mindezekről semmit sem tehetnek.
- Talán a legfontosabb: a kerületben gombamód szaporodtak el az airbnb-hotelek és a nem regisztrált szállások, ami egyenesen ide, a központba irányította azokat a turistákat, akiket főleg az olcsó alkohol vonzott, mintsem a Szépművészeti Múzeum új kiállítása.
- ha nincs vendéglátói tevékenység, akkor a boltok csak úgy lehetnek éjfél után is nyitva, ha este 22 és reggel 6 óra között nem árusítanak alkoholt.
- a vendéglátóhelyeknél pedig a bulinegyedben (ide értve az Erzsébet körút mindkét oldalán lévő épülettömböket) kocsmák, bárok, szórakozóhelyek csak akkor lehetnek nyitva 24 és 6 óra között, ha arra külön engedélyt kérnek az önkormányzattól – amit csak akkor kaphatnak meg, ha betartják a februári munkacsoport-döntésben foglalt előírásokat.
Múlt héten jelent meg a Wavy kollektíva első nagylemeze, a Babel. Az anyagon 20 számot találunk, szinte pontosan egy óra hosszan, összesen 25 előadó közreműködésével. Ezek már elsőre is nagy számoknak tűnnek, tudott-e érdekes és élvezhető maradni ennyi ideig ez a projekt? Szerintem nagyon is, de az album ettől még közel sem hibátlan, úgyhogy most egy ritka hosszú kritika következik!
Szeretném azzal kezdeni, hogy a Megtűrtek mióta először láttam őket a Kikeltetőn majdnem öt éve, messze az egyik kedvenc hazai együttesem. Szerintem a barátaim már nagyon unják, hogy mennyit beszélek róluk, velük készült anno az első Keretes interjúm, és abban is benne voltam, hogy az elmúlt években rengeteg Keretes eseményre hívtuk őket fellépni. Emellett olyan, mintha az ő zenéjük szinte párhuzamosan alakult volna az én zenei ízlésemmel. Dühös szintipunkkal kezdtek, amiből mostanra zajos, gabberes, szétglitchelt elektronika lett. Ennek az átalakulásnak a logikus következő lépése jelent meg múlt héten Mindig Van Lejjebb… címmel.
2020. július 1-ével a Dürer Stúdió Próbaterem minden bérleti szerződést felbontott, mert az épület, ahol eddig működött a vállalkozás, hamarosan lebontásra kerül. Ez önmagában sem kis veszteség, hisz a próbatermek száma kriminális mértékben csökkent az elmúlt években, a Keleti Blokk lakóinak is komoly aggodalomra adott okot, ami végül be is következett:
november 1-én lehúzza a rolót a Keleti Blokk, gyakorlatilag az utolsó olyan próbaterem komplexum, ami egy alulról szervezett művészeti egység volt Budapest belvárosában, és számos lakónak, képzőművésznek, fotóstúdiónak, zenetanárnak és zenekarnak adott helyet.
Nyolcvanas évekről szóló sorozatunk harmadik részében azokra az életutakra, helyzetekre és társadalmi szempontokra voltunk kíváncsiak, amelyek jól jellemzik, vagy befolyásolták a korszakot.
Négy, az adott időszakban alkotó, cselekvő emberrel beszélgettünk: Legát Tibor zenésszel, több könyv szerzőjével, a Magyar Narancs újságírójával; Vető Jánossal, Munkácsy Mihály-díjas képző-, fotó-, videóművésszel, a Trabant együttes tagjával; ef Zámbó Istvánnal, szintén Munkácsy-díjas festővel, grafikussal, az A. E. Bizottság énekes-gitárosával; végül pedig Tamás Gáspár Miklós filozófussal, esszéíróval, egykori országgyűlési képviselővel, az 1989 előtti demokratikus ellenzék és a rendszerváltás egyik ikonjával.
2019 végére már mindenki, aki két lépéssel többet tett a bulinegyedként elhíresült Király utca-Kiskörút-Rákóczi út-Nagykörút négyszögben, láthatta, hogy az itteni állapotok fenntarthatatlanok és esténként sokkal jobban emlékeztetnek egy apokaliptikus Scorsese-filmre, mint egy világváros történelmi-kulturális negyedére. Pedig a városrész még most is fantasztikus adottságokkal rendelkezik: szinte minden fajta zenét lehet hallgatni, el lehet menni a legkülönbözőbb éttermekbe, teaházakba, galériákba, előadásokra, vagy kávézókba. A 2010-es választásokon győztes Fidesz ugyanis az évek során liberalizálta a kocsmai nyitvatartások idejét és feltételeit, továbbá elhanyagolható mértékűvé csökkentette a rendészeti intézkedések számát. Többek között ez utóbbiból nőttek ki komoly gondok az elmúlt években:
A tavalyi helyhatósági választásokat megnyerő összellenzéki koalíció legfőbb ígérete az volt, hogy véget vet a káosznak. Az erre kijelölt munkacsoport (a vendéglátósokat elméletileg a két legnagyobb hely, a Szimpla és a Fogas-Istant munkatársai képviselték) által megalkotott javaslatokon alapul az új rendelet is: csak azok a helyek tarthatnak nyitva éjfél után, amelyek eleget tesznek a következő pontoknak: éjszaka nincs árukiszállítás, jelezni és nyilvánossá kell tenni minden járókelő számára a wc-t, biztonsági őrt és forgalomszámlálót alkalmazni, csúcslimitert és „szakértői igazolást” beszerezni a hangszennyezés miatt, naponta legalább egyszer „nagynyomású takarítóeszközzel” le kell takarítani a hely előtti utcarészt. Továbbá az ezek után megkapott nyitvatartási engedélyt minden évben meg kell újítani.
Viszont miután a munkacsoport benyújtotta a javaslatait, jött egy olyan dolog, ami mindent felborított, és amivel addig senki sem számolt. Az új koronavírus mintegy kéthónapnyi bevételkiesést jelentett kluboknak, és
a tervezetet is a járvány előtti helyzetre találták ki. Adódik a kérdés: akkor miért most alkalmazzák?
Az egykori Kuplung
Rémisztők és képződmények
Niedermüller Péter, a VII. kerület polgármestere és Demokratikus Koalíció alelnöke sokat tett, hogy a nevét az egész ország megismerhesse. A külföldön is oktató kulturális antropológus Gyurcsány Ferenc pártjának létrejötte óta viseli a tisztséget, melyekhez továbbiakat is szerzett: 2014-től európai parlamenti (EP) képviselőként több bizottságban tag is volt, 2018-ban EP-mandátummal a zsebében és Gyurcsány pártjának jelöltjeként elindult országgyűlési választásokon egy híresen jobboldali körzetben, nem visszalépve egy – talán – esélyesebb, helyi LMP-s jelölt javára. A Fidesznek egy hellyel lett kétharmada.
15 évvel később a tavaly októberi helyhatósági választások során az éjféli záróra ötletével (is) kampányolt – bár lehet, hogy sikere inkább volt köszönhető a Fidesz-ellenes hangulatnak, amit gyakorlatilag ő is beismert. Polgármesterré választása után azonnal szerződést kötött egy több százmilliós költségvetési csalás ügyében megvádolt DK-s vezette ügyvédi irodával, eztán magyarázkodnia kellett a taxisoknak szánt beszólása után, majd pedig sikerült elérnie, hogy a Fidesz(!) rendezzen ellene antirasszista(!) tüntetést, miután a politikatudomány alapjait felforgató módon erősen félreérthető kijelentéseket tett saját szavazóinak nagy részére, mikor az ATV-ben rémisztő képződménynek nevezte a heteroszexuális, fehér, keresztény férfiakat és nőket. Összegezve:
mindezek után logikus politikai lépés tőle, hogy „erős emberként” rendet tegyen az általa vezetett kerület legfontosabb kérdésében, a bulinegyed sorsában
– ha már a kampányában is ezt ígérte.
Azonban összebékíteni a kis kocsmákat, a nagy klubokat, a dühöngő civilekkel és a józan, törvényes renddel nehéz feladat. A szakértői munkacsoport összehívása mindenesetre egészen demokratikus és progresszív javaslatnak tűnt sokáig – persze az, hogy mi lett a végeredménye már más kérdés. Viszont mindettől függetlenül
a kevés DK-s polgármester közül országos jelentőségűvé válhat személye, ha itt letesz valamit az asztalra. Logikus politikai lépés tőle, ha teljes zárórával kifogja a szelet az őt már „bulibárózó” fideszes blogok és a szigorúbb lépéseket követelő egy apró helyi civil szervezet vitorlájából.
Ez a helyi szervezet az Élhető Erzsébetváros (ÉE), ami egy helyet tudott szerezni tavaly a képviselő testületben, ezután pedig a munkacsoportban küzdöttek, hogy minden legyen zárva este 10 vagy éjfél után, ami a legradikálisabb változást hozná el a kerületben, mind kulturális, mind gazdasági szempontból. Tegyük hozzá, hogy egyszersmind az ő panaszaik a legjogosabbak és beláthatóbbak: a kerületi káosz az ő életükre és alvási szokásaikra van a legnagyobb hatással. Másrészről viszont a több mint 2000 taggal (a tagok egy része természetesen nem a VII. Kerületből származik) rendelkező ÉE nyilvános Facebook-csoportjában látható személyeskedések, nyílt mocskolódások, emberek arccal, névvel való posztolása, valamint az utcán cigizgetők tudtukon kívül való levideózása, majd kiposztolása sem azt mutatja, hogy a kerületi kultúr- és kocsmapolitika a szebbik arcát fogja mutatni a jövőben, ha rajtuk múlik.
Önkormányzati szóróanyag
Ezen felül ez az – amúgy pár főből álló – csoportosulás volt, amely a két éve rendezett népszavazás során az éjféli záróra mellett kampányolt, ami számukra jókora kudarccal végződött, ugyanis érvénytelen lett, méghozzá nagyon-nagyon alacsony részvétellel: a választók mindössze 15%-a ment el szavazni, de még ezen belül is a egyharmaduk inkább azt mondta, maradjon meg a bulinegyed, ne legyen éjféli záróra. Ez pedig azt sugallja, hogy a kerületiek többségét mégsem vonzza az éjféli zárás.
A korona alatt szintet léptek
A koronavírus-válság miatt halasztották, de múlt hét csütörtökön elfogadták a csendrendeletet, amit mindjárt kifejtünk. Ez a rendelet – tartalmától függetlenül – csak a jéghegy csúcsa volt: már a lazítások során is egyedülálló módon szívatta a kerület a vendéglátósokat a teraszdíjak moratóriumként való értelmezésével. A Madách téri Hivatal Kávézótól például nem sokkal a terasz újranyitása után
május 18-tól szeptember 1-ig terjedő időszakra közel egymillió forintot kértek, és ezt haladék nélkül szeptember 15-ig ki kell fizetniük. Miután hónapokig nem voltak bevételeik. Nem csoda, hogy megunták.
A java még csak ekkor jött: a rég nem látott razziák, kamerázó, büntető és fenyegető közteresek állandó jelenléte már sok – főleg kisebb – kocsma bevételeit nyeste le, amelyek amúgy is teljesen elapadtak a járvány alatt. Általában egy-két klubot, kocsmát kipécézve igazoltattak – persze soraikban tudva az ijesztő (kopasz, kétajtósszekrény-méretű, tetovált arcú) kinézetű felügyelőket, csak a miheztartás végett. Jó kérdés, hogy mennyire akar valaki így koncerthelyszínt, klubot üzemeltetni?
Ezt a teljesen abszurd és mindenkinek káros helyzetet koronázta meg a csütörtöki ülés, ahol elfogadták a legszigorúbb zárórarendeletet. G. Németh Dániel, a VII. kerületi reformokért küzdő Night Mayor BUD egyesület szóvivője Facebookján erre úgy reagált, hogy „mi értelme van egy március előtti, konszenzusosnak mondott tömegturizmusra tervezett ilyennek, csak a jóisten tudja. Vagy talán ő se.”
Az új rendelet szerint,
Megkérdeztünk több, a kerületben kisebb-nagyobb vendéglátóhelyet üzemeltető vezetőt, hogy látják a helyzetet. Bár legtöbben veszélyben érzik középtávú jövőjüket, a beszélgetéseinkből egyértelmű volt, hogy egyelőre kitartanak. Általánosságban komoly volt az értetlenkedés az önkormányzat magatartása miatt: a rendelet és a kritériumok elég szubjektíven vannak megfogalmazva. Elméletben egy klub teljesíthet minden feltételt, azonban fennáll a veszély, hogy
az önkormányzat sajátos szabályértelmezése miatt mégsem kapják meg az engedélyt.
A kritériumok jó része elég pongyolán van kifejtve: milyen limiter kell? A tízezer forintos? Vagy a hatmilliós? Milyen egzakt pontok alapján fog történni az elbírálás? Több kocsma üzletvezetője szerint próbálnak közeledni és érdeklődni az önkormányzatnál ezekről, de sokszor többszöri megkeresésre se kapnak választ, vagy bürokratikus útvesztőben találják magukat. Volt olyan üzemeltető is, aki azt tapasztalta, hogy az Önkormányzat, a csendrendeletre vonatkozó joggyakorlatról egyszerűen
„nem tud mondani semmit.”
A koronavírus miatt nullázódott bevételek és a mostani kevesebb vendég miatt kevesebb pénzt hozó vállalkozásoknak kéne tehát a következő 60 nap alatt összekaparniuk a – mindenki szerint – minimum többszázezres méretű beszerzéseket, hogy megfeleljenek az új kerületi szabályoknak. Ráadásul az általunk megkérdezettek többnyire egyetértenek abban, hogy a rendészeti intézkedések érthetetlenek és veszélyeztetik az üzletet, elijesztvén a vegzált vendégeket. Ez is azt jelzi, hogy inkább politikai, mintsem szakmai, lakosság-fókuszú szál van a vezetés lépései mögött.
Levélben beszéltünk Niedermüller Péterrel, aki ezt határozottan tagadta. A koronaválság és az új szabályok betartásának nehézségeire vonatkozó kérdésünkre azt felelte, hogy a konszenzusos munkabizottsági javaslaton alapszik, és amelynek kidolgozásában a vendéglátósok képviselői is részt vettek, kihirdetni pedig csak a veszélyhelyzet miatt nem lehetett. Plusz a rendelet hatályba lépését megelőzi egy 60 napos türelmi időszak, azaz csak augusztus végén fog életbe lépni.
„Ez azt jelenti, hogy a vendéglátósoknak közel fél évük volt felkészülni az új helyzetre.”
Ezzel együtt viszont a polgármester – állítása szerint – támogatója a helyi koncert- és klubkultúrának, értéknek tekinti mindazt. Ahogy írta: „Arra törekszem, hogy a bulinegyedből ezekre az értékekre is épülő európai színvonalú kulturális negyedet csináljunk. Ehhez kérem mindenki segítségét, aki ebben hajlandó támogatni.” Amikor pedig megnövekedett razziákról és a csendrendelet kapcsolatáról kérdeztük, azt felelte, „értem, hogy most egyeseknek nehéz hozzászokniuk ahhoz, hogy a törvényeket betartatjuk, de ez akkor is így lesz a jövőben is”.
A jelenlegi hatósági fellépés azért is megdöbbentő – fogalmazott egyik beszélgető partnerünk -, „mert mindenhol a világon támogatólag állnak a teraszos, közterületes közösségi élethez, hogy újra tudjon indulni a gazdaság, a szociális élet, itt viszont jelenleg ennek a szöges ellentétével találkozunk. Segítséget nem is várunk, csak némi együttérzést, vagy lélegzetvételnyi teret a munkánkhoz”
A kerület nem tudja, mekkora bevételkiesést hoz a rendelet
Az iparűzési adó – ügyeskedés ide, ügyeskedés oda – a kerület pénztárcáját gyarapítja, az idegenforgalmi adó úgyszintén, de akkor miért tűzik ki célul, hogy elijesszenek rengeteg vállalatot és szálláskeresőt a kerületből? Nem beszélve arról, hogy az ide látogatók által elköltött pénzből tudnak fennmaradni színvonalas éttermek, kávézók, üzletek, amik nappal is sokat adnak a városrésznek. A DK alelnöke nem készült hatástanulmányokkal: nem kíván becslésekbe vonatkozni, hogy hány hely zárhat be, illetve a kieső idegenforgalmi és iparűzési adó pótlását firtató kérdésünkre úgy reagált: „Ez egy olyan spekulatív feltételezés, amire nem tudok válaszolni. Nem gondolom, hogy a kocsmák és klubok nagyrésze teljesen bezárna, ez a vállalkozóknak sem az érdeke, Bár nyilván lesznek olyan helyek, amelyek nem tudnak majd kinyitni, vagy tartósan nyitva tartani.”
„A pótlással kapcsolatban pedig akkor tudok majd nyilatkozni, ha pontosan látjuk mekkora összeg esik ki a bevételekből.”
Választási anyag: Niedermüller Péter / Facebook
Ez viszont azt jelzi, hogy az vezetésnek jelenleg fogalma sincs, hogy milyen hatással lenne a kerületre, ha hirtelen, mondjuk, száz hely bezárna. Egyelőre ezért is nehezen elképzelhető, milyen lenne az „európai színvonalú kulturális negyed”. Kívülről pillanatnyilag csak annyi látszik, hogy – függetlenül attól, hogy a polgármester értékként tekint a klubkoncertekre, vagy sem – hosszútávon
be kell zárni egytől egyig minden kocsmát, klubot, azt is, amelyik galériát vagy filmklubot üzemeltet, azt is amelyek együtteseknek ad fellépési lehetőséget, szintúgy, amelyik színvonalas gasztrokínálattal rendelkezik, de azt is, ahova csak pár egyetemista akar bemenni pénteken inni egy sört.
Több nyugat-európai példa bemutatja, hogyan lehet menedzselni egy kerület zaj- és tisztasági problémáját, vagy teret engedni a kisebb, kultúrát szolgáló kocsmáknak, szórakozóhelyeknek. Összességében, Niedermüllerék ehelyett egyeztetésre hívják a feleket, majd egy váratlan világjárvány miatt megroppantott kisebb-nagyobb egységet minden eszközzel fenyítenek és gáncsolnak, amíg talán be nem zárnak, maguk után vonva többszáz munkahely megszűnését. Mindezzel kifogják a Fidesz és lesből videózó, Facebookon a szakadt egyetemistákat sározó civilek vitorlájából a szelet, de nem mentik meg a világszerte ismert kerület még létező klub- és kávézókultúráját.
Irónia a záróráért
A kerületi politikának bonyolultságát és elszakadását a valós helyzettől két dolog is jól mutatja. Az ÉE képviselője, Garai Dóra az ominózus, múlt csütörtöki ülés elején benyújtott egy módosító javaslatot, hogy a rendeletet tegyék még szigorúbbá azzal a céllal, hogy a kocsmák és bárok minél hamarabb zárjanak be, ne legyen 60 napos haladék. Ezt a módosítót leszavazta a közgyűlés, amiért az ÉE Facebook-csoportjában többen is kiakadtak – pedig ez a határozat volt, ami olyan szigorú terheket rak az ország legnépszerűbb negyedére, mint még soha semmi. Másik, iróniát kedvelő olvasók figyelmébe ajánlott pont pedig a következő: Garainak ezt a javaslatát mindössze négy ember szavazta meg, amiből az egyik
Vattamány Zsolt, aki kilenc évig az előző polgármester volt, és aki megteremtette a feltételeket a kocsmáknak, airbnb-knek, kluboknak, hogy körülbelül úgy működjenek, ahogy akarnak.
Az ÉE képviselő beadványának a végeredménye a június 25-i ülésen
Az Élhető Erzsébetvárostól Garai Dóra képviselőt múlt héten e-mailben kerestük a témával kapcsolatos kérdéseinkkel, de eddig nem kaptunk választ. Amint válaszol, frissítjük a cikkünket.
Címkép: KERET blog
Negyven éve választották meg Reagent, kijött az első Star Wars folytatás, szárnyra kapott az utópisztikus-futurista irodalom, a Közel-Keleten a változatosság kedvéért háborúztak, meggyilkolták John Lennont, új idők új zenéi jöttek, no wave, new wave, post punk, techno, rap, új hullámok. Ebbe az évtizedbe mostanában valamiért mindenki visszavágyik, akár a gyerekkor szép emlékei, akár a mai, bizonytalan világból visszarévedő „biztos világ”, vagy a túlmisztifikált „régi szépidők” pátosza miatt, legyen itt szó zenéről, öltözködésről, hajviseletről, filmekről, eceteráról. Négy évtizede Magyarországon is elindult valami, valami furcsa, újszerű dolgok kezdték kidugni a fejüket a föld alól a társadalomban, tele elhajlásokkal, polihisztorokkal, szabadságvággyal, ugyanúgy a politikában és a művészetben, mint például az irodalomban vagy a zenében. Most ez utóbbiról lesz szó, morfondírozós, összevissza módon, vontatottan, lassan mozogva, akár egy használt Zsiguli. De miért pont 1980-ról beszélünk? Az apropó annyi, hogy 1980-ban jött ki Xantus János Diorissimo című kísérleti rövid filmje, ami akár korszakhatároló pont is lehetne. Pont negyven éve – valamikor ekkortájt alakulhatott meg a legjobb magyar együttes, a Trabant. Na erről lesz szó. Többek között. Talán másról is. Évtizedkritika. Vagy talán kevesebb – a 80-as évek zenei, kulturális és társadalmi életét bemutató cikksorozatunk első része. Tldr.
Az elmúlt napok kulturális hírei tekintetében a koronavírus egyértelműen „elvitte a show”-t. Emellett sokak megélhetési forrásait és jövőbeli terveinek egy részét is. Ez természetesen nem csak a kultúrszektorra igaz, de mint zenei blog, ennek a közegnek a problémáival mi magunk is kiemelten találkozunk.