“Ez tényleg egy aranykor volt” – novemberben bezár a Keleti Blokk

Cikk

szeptember 19, 2020

Mihályi Zsófi

3024

2020. július 1-ével a Dürer Stúdió Próbaterem minden bérleti szerződést felbontott, mert az épület, ahol eddig működött a vállalkozás, hamarosan lebontásra kerül. Ez önmagában sem kis veszteség, hisz a próbatermek száma kriminális mértékben csökkent az elmúlt években, a Keleti Blokk lakóinak is komoly aggodalomra adott okot, ami végül be is következett:

november 1-én lehúzza a rolót a Keleti Blokk, gyakorlatilag az utolsó olyan próbaterem komplexum, ami egy alulról szervezett művészeti egység volt Budapest belvárosában, és számos lakónak, képzőművésznek, fotóstúdiónak, zenetanárnak és zenekarnak adott helyet. 

Bár már legalább 5 éve lebegett a Keleti Blokk felett Damoklész kardja, de gyakorlatilag akkor pecsételődött meg végleg a sorsa, amikor 2018-ban Garancsi István érdekeltségébe került, és a majdnem 37 ezer négyzetméteres telek fontos színterévé vált a Liget projektnek – írja a Telex. A hírek szerint ugyanis a komplexum helyére luxusszállodát álmodtak meg a tulajdonosok. Bár elméletileg a Keleti Blokk és a Dürer Kert épületét csak átalakítani lehet, mert műemléknek minősül – bár a Vágóhíd épülete is ebbe a kategóriába esett, és azt végül lebontották, mert a beruházást gazdasági érdekek miatt stratégiai fontosságúnak ítélték meg.

Idén őszig bizonytalan volt, hogy meddig lesz maradása Budapest ikonikus underground bázisának; szeptember elsején a jelenlegi üzemeltetők emailben tájékoztatták a termek bérlőit arról, hogy idén már nem tudják téliesíteni a helyet, ezért fel kell bontaniuk az ott alkotókkal (és élőkkel) kötött szerződéseket. Ez azért alakult így, mert miután hónapokkal korábban, július 1-én bezárt a Blokk szomszédságában lévő Dürer Stúdió Próbaterem és az ezzel szemben működő irodaház is, megkezdődtek a bontási folyamatok, és ezekkel együtt a Blokk épületét is leválasztották a gázról és a központi kazánról is, egy másik fűtési rendszer kialakítása pedig vállalhatatlanul drága lenne a fenntartóknak.

“Olyan volt, mintha hazajártam volna”

Maga az épület számos különböző közösségnek adott otthont, egészen a 19. századtól kezdve; először francia apácák nyitottak benne iskolát, a második világháborúban az MSZMP pártfőiskolája lett, 1989-ben pedig az ELTE egyik épületeként funkcionált, egészen 2007-ig: azóta üzemelt itt a Dürer Kert és a Keleti Blokk is.

A Keleti Blokk, mint koncepció, már évekkel ezelőtt megfogalmazódott Menyhárt Leoék fejében, amikor megalapították a Rottenbiller utca 33. szám alatt az R33-at. Itt két terem működött egy darabig, aztán egy adott ponton itt is felbontásra kerültek a szerződések, mert a ház lebontásra került, hogy egy lakópark épülhessen a helyére. Így a megálmodóknak szinte egyik pillanatról a másikra kellett új helyet találniuk, ekkor került fel opcióként a régi ELTE épület. Kezdetben a felső szinten működtettek néhány próbatermek, de hamar olyan népszerűvé vált a kezdeményezés, hogy több szintet is elfoglaltak. Az Egyesület egyfajta közvetítő volt tehát a Blokk közössége, és a tulajdonosok között, egy teljesen nonprofit módon működő szervezet, ami már önmagában is meglepő, mert erre nem igazán volt példa. Egy idő után annyian jelentkeztek, hogy a KBME kénytelen volt elbírálni, kik lehetnek azok a potenciális tagok, akik jelenlétükkel gazdagíthatják a közösséget, illetve nekik is tényleges segítséget jelent, ha bekerülnek a véráramba – de erre azért is volt szükség, mert így szép lassan kialakulhatott egy teljesen autonóm, jól működő művészeti bázis.

Fotó: Puskás Dalma Tamara

 „Mindenki jó valamiben. Valaki ismer pár fesztiválszervezőt, rokona dolgozik egy galériában vagy mondjuk jóban van néhány újságíróval. Csapattá szerveződve szinte bármi, töredék idő alatt megvalósítható.” – olvasható egy régi hvg.hu interjúban

A KBME tehát azért volt fontos tényező a Blokk életében, mert nem csak, hogy gyakorlatilag a semmiből épített fel egy olyan próbaterem komplexumot, ami a piaci körülményekhez képest (egyébként a mai napig) megállja a helyét, hanem, mert tényleges kapcsolatot teremtett a művészek között, és mivel mindenki bedobta az adottságait, kapcsolatait, eszközeit a közösbe, olyan lehetőségeket húzhattak be önerőből, amire máshol már akkor sem volt sok kilátás. 

„Ha van klubszoba, akkor nyilván oda járnak az emberek beszélgetni, találkozni más zenekarokkal. De ha csak próbatermek vannak egymás mellett, sokkal kisebb az esélye annak, hogy elindul egy beszélgetés.” – mondta egy Blokkban próbáló zenész.

Aztán egyszer csak, 2016-ban a Keleti Blokk Művészeti Egyesület nem tudta tovább vállalni az üzemeltetést – erről egyébként írtunk egy cikket korábban. Ennek sok oka van, belsős források szerint leginkább az, hogy a tulajdonosok olyan mértékben megemelték a bérleti díjakat, amivel már nem tudott egyetérteni az egyesület. Egy darabig még az is kérdés volt, hogy az ott alkotók tudnak-e maradni egyáltalán, de végül a Dürer Kert átvette az üzemeltetést, így a komplett Keleti Blokknak nem kellett bezárnia. Ez mindenképpen egy törés volt a közösségnek; sokan rizikósnak érezték a helyzetet, és átköltöztek más próbatermekre, illetve az új üzemeltetők annak érdekében, hogy fizetni tudják a költségeket és a kiesett zenekarok, képzőművészek helyére hamar új embereket találjanak, már nem feltétlenül gondolkodtak koncepcionálisan. 

Ettől függetlenül azért az alapjai megmaradtak a szellemiségnek, a Blokk továbbra is egy valamennyire zárt, underground bázisként üzemelt tovább, miniközösségek azóta is kialakultak, van olyan, aki az elmúlt pár évben érezte igazán összetartónak a közeget, de a legtöbb embert azért eléggé frusztrálta a tény, hogy a Liget projekt kiemelt érdekeltségébe került az épület.

„Kicsit olyan volt, mintha hazajártam volna. A Dürer Stúdióba jártunk nagyon sokat próbálni, a Dürlinben nem egy rendezvény volt, ahol részt vettünk, a Dürer Kertről meg ne is beszéljünk, rengeteg koncertet játszottunk mi is több zenekarommal. A Blokkban ugyanúgy megannyi program, ismerős. Ha volt két óra között egy kevés szabadidőm, lejöttem, ott volt a Jaromír, volt az egésznek egy nagyon családias hangulata. Ez tényleg egy aranykor volt.”

– mondta a Blokk egyik énektanára.

Fotó: Szekeres Szilvia

„Minden idő, amit nem azzal kell töltened, hogy zenélsz, hanem azzal, hogy próbatermek keresel egy egyre fogyatkozó térben, már eleve rányomja a bélyegét az alkotói energiákra. Meg az sem mindegy, hogy milyen helyet találsz, mert azért ez elég ideális volt. Gondolj bele: egy kreatív, szellemi munkát végzel – egy gyártelepen.” – nyilatkozott egy másik zenekar frontembere.

Az, hogy bezár egy ilyen hely, nem csak azért nagy veszteség, mert sok szempontból kivételes és nagyon meghatározó színtere volt az underground kultúrának, hanem, mert Budapest amúgy is elég csehül áll próbaterem ügyileg. Idén nyáron publikált a Hangfoglaló egy 2018-as kutatást, amiben csaknem 700 zenészt kérdeztek a magyarországi próbatermek állapotáról. Az eredmény elég aggasztó, a próbatermek jelentős része még mindig a külvárosban, például ipartelepeken helyezkedik el, ezek költségeiről sok esetben nem is kapnak számlát a zenészek, és sokszor élettérnek sem alkalmasak, nemhogy stúdiónak, ugyanis még mosdó vagy fűtés sincs. A legtöbb terem kb. 26 négyzetméter, és a költségeit általában 2-3 zenekar dobja össze, így nem olyan megterhelő ezeknek a finanszírozása.

Ezeken kívül még két opció van. Az egyik az óradíjas próbatermek bérlése, amikben az a jó, hogy teljesen felszereltek, sok eszköz, keverőpult stb. áll rendelkezésre, hangszigeteltek, de ezeknek a bérlése hosszútávon elég sokba kerül, egy induló zenekarnak pedig a legtöbb esetben nincs annyi bevétele, hogy ezeket aktívan, huzamosabb időn keresztül használja. A másik lehetőség pedig, ami inkább csak nagyobb zenekaroknak jöhet szóba, hogy egy, amúgy teljesen lakhatatlan helyiséget kibérelnek, és ezt átalakítják, ami akár hétszámjegyű összeg is lehet.

Fotó: Pál Fanni

A Keleti Blokk szomszédságában lévő Dürer Stúdióból egy dobos pedig a következő meglátásokat említette – amik egyébként elég szépen szemléltetik a kialakult helyzetből fakadó problémákat:

„A Dürer Stúdióban eltöltött 4 évünk alatt szinte mindenkivel, aki a mi épületünkben próbált, megismerkedtünk, kialakult egy egymást segítő, jó kollegiális viszony. Többször egymást segítve végeztünk kártalanítási munkálatokat egy-egy nagyobb beázás után, ami ugye a teljes alagsort érintette. Ez itt egy visszatérő probléma volt, de együtt tudtunk ezzel élni. A facility is teljesen rendben volt, belső parkolási lehetőséggel, 0-24-es portával, büfével, tiszta és kultúrált mellékhelységekkel és korrekt üzemeltető csapattal.

A Dürer, mint komplexum egy tipikusan zenekaroknak, művészeknek, rocksulinak, producereknek, és a zeneipar és kulturális élet napszámosainak helyet adó legendás közösségi helyként funkcionált. Nagyon nagy veszteség a megszűnése és komoly nehézségek elé állít nagyon sok zenekart, művészt. Érdemes tudni, hogy jelenleg Budapesten a tágabb értelemben vett belvárosban ez volt az egyetlen ilyen kompexum.

A jelenlegi helyzetben ugyan alakulnak újabb helyek a külső kerületekben vagy már régebb óta is üzemelnek szinte 100%-os kihasználtsággal, pl. Óbudán, a Soroksárin, a Budafokin, Csepelen vagy akár Kőbánya területén, de tudomásom szerint sokkal több zenekar és zenész keres helyet, mint amennyi jelenleg rendelkezésre áll. Szerencsére vannak azért elkötelezett szakmabéli emberek, akik próbálkoznak új próbaterem komplexumok létrehozásával és/vagy üzemeltetnek már régebb óta ilyeneket (Crewbox, Analog Music, stb.) és jönnek újabbak a piacra, ahogy látjuk. Nagy az igény és, ha van kereslet lesz befogadó hely is. Idő kérdése csak. Részünkről kb. 3-4 hónapnyi aktív keresés, 100 telefonhívás, megfelelő kapcsolatrendszer és egy jó nagy adag szerencse kellett ahhoz, hogy ne maradjunk terem nélkül és ne kelljen olyan vállalhatatlan kompromisszumokat kötnünk, amelyek nagy mértékben befolyásolhatták volna a zenekar mindennapjait, alkotási folyamatait. Sajnos sok zenekar van most szorult helyzetben és kénytelen most félmegoldásokban gondolkodni, ahhoz, hogy egyáltalán a működésüket biztosítani tudják.” 

A Dürer Kerttel kapcsolatban egyébként még ír a Telex, egyelőre az biztos, hogy nem fog megszűnni, csak valószínűleg egy másik épületben kap új otthont, a vezetőség már keresi a helyet. Bár a jelenlegi állapotok elég borús képet festenek azzal kapcsolatban, hogy marad-e alkotói tér a zenekarok számára, a pár hónappal ezelőtt belebegtetett Demeter Szilárd féle 5 éves tervben a próbatermek fejlesztése is helyet kapott; bizakodva várjuk a fejleményeket.

Fotó + címkép: Pál Fanni