Eleged van a tömegből? Idén is csak a Balaton Sound-on tudtad kiélni magad egy rakás pénzért? Hányingered van már David Guetta-tól és Martin Garrix-től? Akkor tudok egy jobbat. De komolyan.

Az orfűi Panoráma Keping főleg arról ismert, hogy már majdnem tíz éve minden nyáron ott kerül megrendezésre a Fishing On Orfű. Idén azonban ez változott, hiszen itt kapott helyet a Bass Camp is, amely nagyon új, annyira, hogy idén volt az első.

A fesztivál két és fél napos. Két nap veretés és a harmadik nap délig szedheted a sátorfádat. A helyszínt már ismerjük, nem kell bemutatni Orfű csodálatos természeti adottságait, arról nem is beszélve, hogy ugye még ott a tó is.
Pécsről fél óra után a kemping bejáratától mindössze 30 méterre tett le minket a busz. Ekkor, fél egykor még mindenki az előző estét pihente ki, csak délután kettőtől kezdődtek a programok négy színpadon, félig-meddig tematikus felosztásban.

Az étel az a szokásos fesztiválétkeztetést jelentette kicsit másként, tehát hamburgerek, reggelire tojás valamilyen formában, ebédre lehetett főzeléket is enni és a vegákra is gondoltak bőven. Teljesen elfogadható volt. Az italmérés három pultnál folyt kicsit a normál fesztiválárak alatt, 450 forintért ihatott az ember egy korsó sört.

Kicsit hiányzott az a nyüzsgés, ami egy nagyobb fesztiválon már azért délután kettőkor megjelenik, kivéve itt. Elkezdtek beindulni a színpadok. Ekkor még csak dub-ot, hip-hoppot és jó öreg drum ‘n’ bass-t lehetett hallgatni. Egyik sem abban a kivitelben, amit az ember kicsit félve vár egy elektronikus fesztiváltól. Mindegyik szett igényes volt és kellemesen hallgatható. Ez a tulajdonság megmaradt estére is. Szépen lassan indult be a buli és ahogy jósoltuk és ahogy leszállt a sötétség mindenki úgy merészkedett elő táncolni.

Este tíztől már csak kapkodtuk a fejünket, hogy melyik színpadhoz fussunk. Nem tudtunk választani, hogy inkább UK Garage-re, őstrap-re vagy egy kis dubstep-re poroljuk be a cipőnket. Azt kiemelném, hogy egy nagy nevű előadó sem tette tiszteletét a fesztiválon és ez nem hátrány. Külföldiek voltak, de minden stílusból az „underground-abbat” hívták és ettől lett olyan király az egész, mivel nem ugyan azok az elcsépelt droppok szóltak folyamatosan, hanem ténylegesen élvezhető is volt.

A kedvenc színpadunk egy 6×3-as sátor volt, amivel szemben felépítettek egy olyan 2,5 méter magas fa hangrendszer, ami úgy szólt mint az orgazmus. Az emberek a DJ-pult és a hangafal közötti részen táncolhattak. Király volt, még nekem is, aki nem igazán van oda az elektronikáért. Itt nyomta SixSix is a gyilkos őstrap-jét, akit egyébként gyakran a fővárosban is el-elkaphattok esetleg a Müsziben.

Összességében remélem, hogy jövőre is megrendezik, mert azért estére egy elég jó élmény kerekedett belőle. Illetve az sem hátrány, hogy végre azok is kapnak egy elektro-fesztet, akik inkább a minőségi, underground szórakozást tekintik a fontosabbnak és nem akarnak a „divatlibákkal” dulakodni, hogy ki láthatja közelebbről a már végre nem kiskorú Martin Garrixet.

A jövő évi eseményt itt találjátok.

Fotó: Dózsa-Juhász Máté