Az egyre sokszinűbbé bővülő hazai underground zenei szcéna egyik legfőbb nyári gyűjtőhelye egyértelműen a Bánkitó Fesztivál. Ma már persze sok másik kisebb, családias, vagy épp kimondottan művészeti fesztiválon találkozhatunk hasonló zenekarokkal, de a Bánkitó minden évben jó alap arra, ha az ember képbe akar kerülni a honi progresszív zenéket illetően, emellett pedig egyre hangsúlyosabban foglalkozik a civil társadalmat érintő témákkal. A tavalyi menekültes kampány után idén még nagyobb hangsúlyt kap a politikai érzékenyítés, és a korrupció kerül a középpontba. Ezekről, és még sok másról kérdeztük Schönberger Ádámot, a fesztivál főszervezőjét.
Schönberger már az elején felskiccelte, hogy neki a Bánkitó nem is években, hanem egy ívként jelenik meg a fejében, ha egészben kell beszélnie róla. „Egy olyan történet a Bánkitóé, amiben az elemek ugyanazok, de alapvetően a tartalmuk változik.
Az biztos, hogy az utóbbi három évben elindult a családias rétegfesztiválból kissé a tömegfesztivál irányába.
Láthatóan megváltozott bennünk is egy csomó minden, más attitűddel állnak hozzá a fellépők, és másképp készülnek rá a látogatók is. Egyre több ember ismerte meg, egyre népszerűbbé vált.” A hozzáállásokról még elmondja, hogy a látogatók felől érezhető a nyomás leginkább. Ők inkább megtartanák a családias jelleget, de minden elemében profi fesztivált várnak – aminek a szervezők évről évre igyekeznek eleget tenni. „Az elmúlt három évünk ezzel telt, hogy megtartsuk a független, progresszív tartalmat, úgy, hogy közben egy jól működő fesztivál-jelleggel valósítsuk ezt meg. Előtte például ha nem volt elég WC, akkor nem volt elég WC, se a közönséget, se minket nem érdekelt, úgy istenigazából, mostanra azonban ez kihívássá vált.”
Nem csak a kényelem fejlesztéséről, hanem a zenei kínálat változásáról is beszélt a fesztivál főszervezője: „Az ötödik-hatodik évben már azt vettük észre, hogy egyre többen a zene miatt jönnek, mert ez az a fesztivál, ahol ezt a zenei közeget – akiknek nem biztos, hogy volt lehetősége fellépni máshol – mi bemutatjuk. Aztán elkezdtek járni az ország többi részéről is, mert speckó a program.” Persze a megnövekedett igény a zenei kínálat irányába – mint a fesztiváloknál úgy általában – elvárásokat szül.
„Sokan unják a nagy fesztiválok ismétlődéseit, egyre kevesebb az élőzene, így kevesebb az érték is.
Sok fesztiválnál azt látjuk, hogy inkább kifizetik azokat a projekteket, amiket millióan néztek a Youtube-on, de mondjuk csak egy ember csinálja, így kevesebbet kell fizetni, viszont sok embert hoz. Pedig az élő zene nagyon fontos. A közösségiség is nagyon hiányzik ezekről a fesztiválokról, hogy ne olyan legyen ott lenni, mint egy plázában.”
Az biztos, hogy egyre többeket érdekelnek a tömegfesztiválok helyett a pezsgőbb, barátiasabb légkörben zajló kisebbek. Schönberger szerint bár mindig is megvoltak az ellenkultúrának a fesztiváljai, mint például a Bánkitó indulásának évében megszűnő Hanna Hanna, azonban az elmúlt egy-két évben
sokkal többen mernek belekezdeni hasonló fesztiválokba, ahol a zene mellett a szervezők még egy csomó más egyedi elemet is beemelnek.
„Bár az első években sokan Hannások jöttek hozzánk a zenekarok miatt, én a Bánkitót sose gondolnám a Hanna Hanna örökösének. De most itt van péládul Ubikeklektik, ami alapvetően egy művészeti fesztivál, ahol egyébként progresszív zenei dolgok is megjelennek.” – mondja Schönberger, majd a Kolorádót említve hozzáteszi, hogy „az elmúlt években kiderült, hogy ezekre a zenekarokra for-profit fesztivált is lehet építeni kitelepült vendéglátással, szponzorációval.” Sajnos persze sokan kihullanak – „mint a Fekete Zaj, ami annyira hiánypótló, hogy megpróbáltuk mi is integrálni, de talán majd egyszer a Dürerben tovább élhet”.
Amiben a Bánkitó a jövőben még inkább fejlődni akar, az a nyitottság: „Szeretnénk több emberhez eljuttatni, amit csinálunk.
Szeretnénk a hangzatos ‘kiürül a budapesti belváros’ dologból azért a vidéket is megcélzó fesztivállá válni.
Egy kicsit gáz ez a Budapest központúság, főleg úgy, hogy a nálunk fellépő zenekarok vidéken is megállják a helyüket, csomót turnéznak, és nem csak a fővárosban ismertek. Sosem az volt a célunk, hogy minél többen jöjjenek a fesztiválra, sokkal inkább azt a közeget akartuk megcélozni, akik jól érzik magukat együtt, egy ideális világot akartunk teremteni, ahol mindannyian szeretnénk létezni. Ez egyszercsak Budapesten úgy jött le az embereknek, hogy tudtak azonosulni ezzel, és részeseivé akartak válni a Bánkitónak.„ A zenei és művészeti oldal mellett viszont a civil programokkal, az üzeneteik átadásával is kiemeltebben, meggondoltabban, célzottabban szeretnének foglalkozni, és így jutunk el a Bánkitó egyik legfontosabb küldetéséhez, a politikai érzékenyítéshez.
„A Bánkitó fesztivál úgy jött létre, hogy már a nulladik pillanattól kezdve tudtuk, hogy nem csupán egy zenei fesztivált szeretnénk létrehozni. Volt egy csomó üzenetünk, amiket bele akartunk tenni, és mindig volt valami téma, ami összerántotta Bánkitót.” – fejti ki Schönberger, majd hozzáteszi, hogy ennek a zene csak eleme volt, de a cél mindig a különböző szubkultúrák bemutatása, összehozása, párbeszéd indítása és egy olyan fesztivál megteremtése volt, ahol mindenki elmondhatja az üzenetét. „Ennek a politika mindig integráns része lesz.” – teszi hozzá.
Sokak számára – főleg azoknak, akik első sorban a zene miatt érkeznek a fesztiválra – azonban zavaró és elidegenítő lehet a politikai témák egyre hangsúlyosabb szerepeltetése. Ezt nyilván a Bánkitó szervezői is tudják, de nem akarják ezt a vonalat feladni, inkább hatékonyabbak próbálnak lenni.
„Marketing szempontjából nyilván nem jó ötlet, hogy politizálunk, de nem érezzük úgy, hogy ez elijesztené az embereket,
és tényleg célunk, hogy egyértelmű értékjelzések mentén szervezzük a fesztivált. Én érzek összefüggést aközött, hogy milyen emberek jelennek meg nálunk, és az egyértelműen kihangsúlyozott értékek között.”
A fesztiválnak mindig van egy központi témája, ami köré szervezik a nem zenei programokat, azonban az elmúlt években úgy érezték, ezek nem kapnak elég hangsúlyt, és könnyű félreérteni ezek üzenetét és célját, ezért is fektettek már tavaly nagyobb hangsúlyt a menekült témára, idén pedig a korrupcióra.
„Mindig azt a témát próbáljuk fókuszba állitani, ami elfordit minket a politikától, amiknél úgy érezzük, hogy nem tudunk mit tenni, ezért inkább nem is foglalkozunk vele. Közben persze csomó jelzést kapunk, a politikából is, hogy mi ezt ne folytassuk, ne politizáljunk, ne így.”
Amikor megkérdeztük, hogy mennyire hatékony egy könnyűzenei fesztivállal megvalósítani a politikai érzékenyítést, előjött a generációs helyzet, és a politikából való óriási kiábrándultság problematikája: „Ezt a közeget, az ilyen életkorú embereket nagyon nehéz elérni ilyen típusú üzenetekkel, mert lepereg, de nekünk az kihívás, hogy ez ne zavaró elemként jöjjön elő.
Szeretnénk egy olyan közeget teremteni, ahol ezeket az iszonyatosan kiábrándító, zavaró politikai elemeket kézenfoghatóvá tudjuk tenni.”
Ádám kissé kiábrándultan személyes példával is kiegészíti mondandóját: „Én is kiábrándult vagyok, de pont azért jó civil szervezetekkel együtt dolgozni, mert megközelíthetővé teszik a problémával való foglalkozást, és nem a pártpolitikai jelleget kapod, ami után már nincs is kedved ezzel az egésszel foglalkozni. Nem érzem problémának, hogy az emberek nem olvasnak politikai híreket, mert ebben az országban ez már tényleg annyira nyomasztóvá kezd válni, hogy teljesen megértem a passzivitást. Mi például a korrupciónál sem arra akarjuk felhívni a figyelmet, hogy mennyire rossz dolog, azt szerintem mindenki tudja, de ha elgondolkodunk ezen a dolgon, akkor rájönnénk, hogy senki nem mentes a korrupciótól, ilyen-olyan szintig. Ezért meg akarjuk mutatni a saját bőrünkön, hogy felismerhetőbb legyen a probléma. Játékos formában szeretnénk ezt prezentálni.”
Az idei fesztiválon az egyik legszembetűnőbb változás a Bar72 színpad megszűnése lesz. Mint ahogy Ádám kifejti, nem csak a Bánkitó programszervezői, hanem külsős csapatok is szerveznek fellépőket, akikkel „előfordul, hogy fáradt lesz a kapcsolat, és a Bar72-nél is ez történt. Helyettük Naga és a Bernáth Peti fog összerakni elektronikus zenei színpadot. Ez a helyszín nappal korábban kihasználatlan volt, így elektronikus zenei workshopokat, meg egyéb dolgokat szeretnénk kitalálni oda.” További változás, hogy a már korábban említett repetitív jellegen akarnak változtatni,
„nehogy megtörténjen megint, hogy már megint ugyanazok a zenekarok lépnek fel minden fesztiválon, csak most nem a Péterfy Bori és az Anima Sound System, hanem a Fran Palermo és a Middlemist Red.”
Ezért idén jobban megszűrik a magyar fellépőket, és az eddigieknél jóval több külföldi előadóra lehet majd számítani, amelyek felértékelhetik a kisebb hazaiakat is. „Nem feltétlenül nagy nevekre, inkább kuriózumokra kell gondolni.” Mint mondja, „sokan a fesztivál miatt érkeznek Bánkra, és nem is feltétlenül ismerik a zenekarokat, azonban ez egy jó kiugrási lehetőség lehet kisebb bandáknak – és ez már számtalanszor megtörtént, erről biztos ők is tudnának mesélni – hogy nagyobb közönséget érjenek el, amire már lehet építeni.”
Fotók: Komróczki Dia