Mélyenszántó poszt-rock szeánsz atmoszférikus hangulatokkal négy budapesti gimnazistától. A sajátos vokál és a baljósan építkező zene egyaránt magával húz és felkavar, nagyon kíváncsiak vagyunk, hogy milyen lesz élőben. Már csak azért is, mert saját elmondásuk szerint imádják furcsa és unortodox techikákkal fűszerezni a színpadi létet.
Bár az elcsépelt káros-város rímpárra rájátszó cím fantáziátlan, a Feather szerencsére nem az, és a hossza is jól van kibontva, vezet valahová, és végül meg is érkezik. A japános hangzás pedig valóban ott bújkál valahol. – Kersner Máté
Ahogy a zenekar írta az inspirációknál, tényleg van valami japános hasonlóság az énekben, amitől elképesztően különlegesnek hat ez a dal. – Sajó Dávid
Kicsit ilyen ír vibe nekem, the cranberries. Nagyon tetszenek az énekben a hajlítások. Van benne energia, viharként söpör el ez a gitár rész. – Tóth Lau
Nem kapunk szárnyra tőle, hanem inkább befelé zuhanunk. Tetszik, hogy súlya van, talán ilyen zene szól egy jó hangulatú szeánsz alatt. – Szabó Dominik