Aki jártas a nyolcadik kerület underground szférájában, valószínűleg már jó párszor megfordult a Kék Lóban, és beszippantotta a hely megnyugtató, családias atmoszféráját. Na most képzeljük el azt, hogy az a néhány négyzetméter megsokszorozódik és lejjebb csúszik a térképen, hogy egy teljes fesztivállá kivetülve folytassa azt, amit a Rákóczi téren már profi szinten űz: a szórakoztatást, a népnevelést, a közösségépítést és a kalandozást.

Tegnap hivatalosan is kezdetét vette az I. AZURE fesztivál – mi is megírtuk, milyen programok közül lehet szemezgetni –  illetve beszélgettünk is egyet az egyik szervezővel, Botonddal.

A fesztivál egyik kiemelt célja, hogy összehozzátok a budapesti kulturális közeget és a zalai, tanyasi élettel. Miért pont a zalai népre esett a választásotok, és hogyan jött az ötlet, hogy két, egymástól látszólag távol álló közeget ismertessetek össze?

Szerintem magától értetődő, hogy találkozzanak, hiszen rengeteg közös van ezekben az emberekben, csak sokszor keveset tudnak egymásról. Már a szervezés és építkezés alatt kiderült, hogy a Kék Lóban és más testvérhelyeken tapasztalható nyitottság, kreativitás és megoldóképesség itt, Zalában is nagyon hasonlóan működik. Öröm úgy dolgozni, hogy tudhatod: valami megoldás lesz és nem lesz szar. Bár nem teljesen ismeretlenül kerültünk ide. A két hely tulajdonosát régebb óta ismertük, ők mutatták meg Lajostanyát (azaz a Napházat), ahol egy önfenntartó tanyagazdaság működik, és a Holdvölgyet, ahova a színpadot ácsoltuk. Gyönyörű az egész.

Idén rendeztek először fesztivált, milyen érzés volt fejest ugrani egy ekkora projektbe?

Igen, ez az első és rengeteg a tanulság. Én imádom, hogy minden nap tanulunk és megoldunk valamit. Persze már korábban is szerveztünk kisebb eseményeket, van egy erős dekoros csapatunk, pultosaink ugye, programszervezőink és egy elképesztő munkabírású főszervezőnk, Gas (Gasner Márk). Emellett sokat dolgoztunk különböző minőségekben az Ubik-rendezvényeken, és jó kapcsolatban állunk a TakaTuka csapatával is. Ha kicsit más jellegű is az Azure, óriási inspiráció volt látni őket – egyáltalán azt, hogy meg lehet ezt csinálni.

Ti is redukáltátok a befogadóképességet?

Igen, talán ez a legfontosabb hasonlóság köztünk. 300 főben limitáltuk a crew-n és a staffon kívül a közönséget, eddigi tapasztalataink szerint ez nagyon jót tesz egy fesztiválnak.

A négy nap végére már ismered az embereket, és amikor szembe jön valaki, rögtön eszedbe jut, hogy milyen jót beszélgettetek vagy táncoltatok előző este, vagy elmosolyodsz, hogy ő volt, aki megpróbált véletlenül bemászni a sátradba a sötétben, ilyesmi.

Ami érdekes, hogy egyre több ilyen kisfesztivál van, amik kevés emberben gondolkodnak, miközben ezek a szervezetek nagyon keresik egymást és több szálon kapcsolódnak. Így a kis közösségek egy egyre nagyobb hálózatot hoznak létre, egyre több emberrel.

És ha jól sejtem, nagyjából azonos arcok fordulnak meg a három fesztiválon.

Bizonyos szempontból igen, de a zenei kínálat azért meghatározza az arculatot. Az Azure-ra valószínűleg azok jönnek majd, akik érdeklődnek az improvizatív szabadzene és a free-jazz műfajai iránt. Nehéz ezt a közeget definiálni, szerintem egyfajta kockázatos gondolkodás köti össze ezeket a zenészeket. Egy másfajta befogadói élmény, amikor a szemed láttára épül egy nagyívű téma, aztán hirtelen lerombolódik egy felszabadító túrásban. Közben bármi történhet, a hős vagy elbukik vagy a szemünk láttára üdvözül. A Kék Ló – Lumen – Gólya – Tilos Rádió tengelyen találkozhatunk leginkább ezekkel az arcokkal.

Melyik produkciót várod legjobban?

Újra összeáll a két éve feloszlott Szagos Hörigekkók, ráadásul az ooo&Ma’aM formációval közösen lépnek fel. Na, az elég izgalmasnak hangzik. Írtunk mindenkiről kis meghatározást a programfüzetbe, de ez kb. definiálhatatlan. „A szívhez szóló dada, zajolt slágerek” – végül ez lett. De nagyon várom a belga zenebohócot, Manu Luist is csütörtökön.

Hogy képzeljük el az Azure területét? Említetted, hogy két fő bázisra épül majd.

Lesz egy nappali és egy éjjeli helyszínünk. Előbbi maga a tanya, a Napház, ahol futnak a nappali programok és itt lesz az étkezés és egy pult is. Láthattok itt filmvetítéseket (szombaton vetítjük a Granny Projectet, amit már rég meg akarok nézni), előadásokat (Matemorfózistól A vandon praktiáiig), lesz zenei és mozgásworkshop és a Don Giovanni ujjbáb opera. Illetve külön műsorral készül a Verskép/Verszaj/Versritmus hangköltészeti produkció. Az esti helyszín a Holdvölgy, egy nagyon szép erdei út vezet át ide a Napháztól – a séta körülbelül fél óra, amivel számolni kell. Itt lesznek a koncertek és hajnalig a buli és itt is üzemel egy bár. A színpad egy völgy végében áll: mind látványban, mind akusztikában elég jót ad.

Ezek szerint nagy hangsúlyt fektettetek az önfenntartó, termelői élet bemutatására.

Megjelenik ez is, igen. A fesztivál ideje alatt a tanyán készül az étel – ebben a helyiek segítenek – , és a programokban is megjelenik a háztáji gazdálkodás témája, több workshopot is szerveztünk e köré. Ha nem tudod, hogyan termessz paradicsomot, vagy hogyan eszkábálj össze egy kajibát, itt megtanulhatod. Én például nem tudom, úgyhogy ott leszek.

Ti is hasonló életmódot folytattok?

Nem egészen, inkább városi ficsúrok vagyunk többségében. De hiányoljuk a mindennapjainkból a természetközeliséget, és szerintem nagyon fontos az ehhez társuló kreativitás és problémamegoldó készség is. Sok szempontból hasonló, mint otthon, de sok szempontból más, amiből sokat épülünk mi is. Hiszünk benne, hogy értékes és érdemes kombinálni a városi és a tanyasi ember mindennapi praktikáit. Amennyire elfáraszt, annyira feltölt.

Milyen utóéletet szántok a fesztiválnak?

A Kék Lóban hasonló zenekarokkal és a tematikus bulikkal folytatódik az élet, illetve bízom benne, hogy ez egy évente megrendezésre kerülő fesztivál lesz.

• Az I. AZURE egészen vasárnapig vár titeket, még nem késő elindulni!

Fotók: Káldy Márton