Tízperces projektnek indult, de majd három évig tartó közös munka lett az eredménye annak a forgatási ciklusnak, amely még 2022-ben kezdődött Szelei Dóra rendezői felügyelete mellett. A Soundtrack of Tomorrow című film a 2021 végén alakult rapkollektíva, a Wavy három tagjának fejlődéstörténetén keresztül mutatja be azt az inspiráló, de a köznyilvánosság elől elzárt közeget, amely a 2020-as évek budapesti underground világának mindennapjait jellemzi.

A kezdetek

Szelei Dóra még 2022-ben kérte fel Halász Kolost (Co Lee) egy zeneszám létrejöttét bemutató 10-15 perces dokumentumfilm ötletével, amely két rapper és egy producer kollaborációját középpontba helyezve alkot korképet a budapesti hiphop újhullámáról. A felkérést Co Lee elfogadta, majd – közös gondolkodásuk eredményeként – még két alkotó, Blaize és Aminon is csatlakozott a projekthez. Az első forgatások után hamar egyértelművé vált, hogy a hármójuk között íródó történelem – kiegészülve a hozottakkal – szétfeszíti azt a szűkös időkeretet, amelyet előre megszabtak, így duzzadt a nyersanyag mennyisége és a koncepció odáig, hogy egy hatvanperces mozifilm mesélje el a három Kelet-Európában élő és dolgozó, ebben a szubkultúrában tevékenykedő fiú együttműködésének történetét.

A filmről

Aki azzal az elvárással ül be a moziba, hogy teljes, mindent lefedő képet kap a Wavy létrejöttéről, nem lesz maradéktalanul elégedett: bár megjelennek a kezdetek, és az, hogy a kollektíva miként alakul egyszobás hangstúdióból valódi, számos művészeti ágat magába gyűjtő alkotói közösséggé, mégsem követhetjük le teljesen a történetüket. A film sokkal inkább fókuszál a fiúkat összefűző alkotói kultúrára, és a fejlődésükre, melynek szimbóluma a „W” című szám – mint jeleneteket összekapcsoló visszatérő motívum –, hiszen létrejöttének majdnem minden fázisában hallható egészen odáig, míg közönség elé nem kerül.

Feltűnő, hogy viszonylag kevés szó esik a három alkotó előtörténetéről. Bár utalások elhangzottak bohóciskoláról, programozói múltról, vagy a zenei konzervatóriumban töltött évekről, mégis keltett bennem némi hiányérzetet a pontosabb elhelyezésük, legfőképp a zenén kívüli életük tekintetében. Az észrevétel ugyanúgy vonatkozik azokra a magánéleti eseményekre is, amelyek nem kellemesek vagy „könnyen megugorhatók”, de két év alatt biztosan előfordulnak, és magától értetődően hatást gyakorolnak a kialakuló mű hangulatára. A film ezeket a hullámvölgyeket talán tudatosan, de kerülte, így kevéssé képezte le az élet valóját, viszont hatékonyan kirajzolta, hogy az alkotók – egészen határozott víziók mentén – hová tartanak.

Utóbbiak miatt a Soundtrack of Tomorrow néha egy hosszúra nyúlt werkfilm hatását keltheti, élvezhetetlenné ez mégsem tette a mozit, sőt, azt is meg merem kockáztatni, hogy az alkotás élvezetes és inspiráló lehet még azoknak is, akik egyáltalán nem ismerik a főszerepben lévő három zenészt. Ezt leginkább azzal az üzenettel éri el, amit minden egyes képkocka hordoz:

Keressünk magunkhoz hasonló embereket, rendeződjünk olyan csoportokba, amelyekben közös szenvedély kovácsolja össze a tagokat, ahol egymást inspirálva egyre nagyobb és nagyobb tereket tölthetünk be. 

Mindezeken túl a film kitűnő ritmusérzékkel operál, szobáról szobára vezeti a nézőt, egészen a budapesti underground szívéig, feltárva egy olyan világot, ami a legtöbb esetben nem lépi át a főváros határát, szervesülése a vidéki kultúrába viszont legalább olyan fontos volna, mint az oxigén. A jelenetek szépen fényeltek, az operatőri, vágói munka eredménye pedig egy vizuálisan minden szempontból jóleső alkotás, amelyben a szereplők természetes könnyedséggel mozognak és mindvégig szerethetők maradnak.

A film hátteréről Szelei Dóra rendező a következőket mondta el:

„A forgatási alkalmak nagy része előre egyeztetett volt, de az időponton kívül semmilyen más kötöttséget nem támasztottam, csak mentünk velük az alkotásban. A koncerteken 3-4 kamerával forogtunk, a többi jelenetet általánosságban egy operatőr rögzítette. A fiúkkal megbeszéltük, hogy nem dolgozunk fel magánéleti szálat, csak mint artistok jelennek meg, akik reagálnak a környezetükben zajló eseményekre – ezért sem látható teljes portré senkiről. A film egyébként 2022-től 2024-ig forgott, az utómunka egy évet vett igénybe.„

Elmerülve a hiphop- és rap centrikus-film látványos képi világban, könnyedén kaphatja magát azon a néző, hogy megszerette az elhangzó trekkeket, közben pedig egy olyan fejlődési folyamatot kísérhet végig, melynek átélésére mindannyian törekszünk – hiszen a lehetőség bennünk van, bármelyikünk keze alatt íródhat éppen a holnap „dala”. A Soundtrack of Tomorrow megtekintése javasolt mindazoknak, akik motivációt szeretnének meríteni, akár egy művészeti projekt végigviteléhez, akár bármi máshoz, ami túlnő a létezésünkkel összefüggő feladatok középszerűségén.

A film az Urániában tekinthető meg a következő időpontban:

• július 4. 20.00, Uránia Nemzeti Filmszínház
• Jegyek itt!

Terjesztéssel kapcsolatos információkért kövessétek a főszereplők Facebook, Instagram és Tiktok felületeit.