Már a tavasz hangjait hozza az Appon bemutatkozó lemeze

Zene

december 28, 2020

Drávucz Zsolt

1382

A KERET lassan 10 éve az ország meghatározó független lokálzenei platformja. Nem fogadunk el semmilyen formában állami támogatást. A szerkesztői munkába, a szelekcióba és a véleményünkbe nem szól bele se kiadó, se hirdető, se más külső fél. Ahhoz, hogy a jövőben is stabilan tudjunk működni és tovább tudjunk fejlődni, óriási szükségünk van a közösségünk segítségére. Kérünk, amennyiben van rá lehetőséged, támogasd a munkánkat egyszeri, vagy rendszeres adománnyal! Köszönjük!

Úgy tűnik, 2020 még az utolsó napokra is tartogat meglepetéseket. Az idei év hálószobaprojekt-robbanásából ugyan többnyire jobbnál jobb darabok kerekedtek ki, a december beköszöntével viszont könnyen azt gondolhattuk, hogy már mindent láttunk-hallottunk, ami az idei évből kifacsarható volt. Az elhamarkodott hátradőlésből Pongor András szólóprojektje, az Appon ráz fel most minket, bemutatkozó lemezét pedig nálunk hallhatjátok először!

Az összesen tizenegy dallal bíró, Eleven címre keresztelt nagylemez a téli borongáshoz – és úgy egyáltalán az év alaphangulatához – képest szokatlan módon üdítő dallamokat és fordulatokat vonultat fel, kellemesen kísérletező elektronikába bújtatva. A NUBLAO nevű formációban is közreműködő András egyébiránt filmek hangmérnökeként és zeneszerzőjeként is dolgozik, és ez ki is hallható a trackekből.

Másik zenekarából a középtempós, ambientes hangulatburjánzást kölcsönözte, filmekhez kapcsolódó hivatásából pedig az erős képi jelleghez, valamint a legapróbb részletekig nyúló kidolgozottsághoz merített a szerző. Ebből a párosításból egy sokszínű és nagyon jól hangzó anyag sült ki, ami már a jövő évbe tekintő várakozás örömét hordozza.

Az összhangzás bár széles skálán mozog, mindegyik dal ugyanazt igyekszik megfogni: a tavaszi lendületet, az újrakezdés izgatottságát. Ebben a visszafogott lüktetés mellett a gitár és a szintetizátor harmóniája igen nagy szerepet játszik, ez a fajta zenei együttállás a lemez ötvenhárom perce alatt egy sajátos flow-érzetbe csábít, és nehezen enged el az utolsó dallamot követően is.

„2020 tavaszán, akárcsak nagyjából mindenki más, én is otthon ragadtam, munka nélkül, és úgy döntöttem, végre belefogok életem nagy álmába, és írok egy nagylemezt. A számírás első része egy hosszabb flowban lement még tavasszal, laptopon, fejhallgatóval, az albérletünk konyhájában. Aztán jött a második felvonás a stúdióban. A nagy feladat az volt, hogy ezt az egész dalfolyamot, ami kijött belőlem, össze kellett gyúrni egyetlen egésszé, hangzásban, hangszerelésben, hangulatban. Korábban még sohasem hoztam készre ennyi számot egyszerre, viszont most az album mind a tizenegy dalán végig kellett mennem, a magamtól elvárt precizitással.”

A pozitív kicsengésről, és a pillanatnyi impressziókra hagyatkozó, mégis egységes hangzás kialakításáról is mesélt nekünk az Appon zenésze:

„Azok közé tartozom, akik a tavaszi karantén első részét remek hangulatban töltötték otthon, elengedve a jövőt, összezárva a hangszereikkel, miközben kint zöldült a táj, nyíltak a virágok. Ez volt az a felvillanyozó, mégis valamiféle nyugalomban töltött időszak, aminek a hatása remélem, hogy megtalálható a számokban is. A stúdiófelvételeknél az volt a koncepció, hogy semmi ne vesszen el ebből a kezdeti felszabadult hangulatból, úgyhogy a dalok sorrendjén és szerkezetén már egyáltalán nem változtattam. Ugyanakkor még hiányzott belőle az a réteg, amitől az egész album összeáll és megszólal, ez persze plusz sávokat, hangszereket, sok-sok keverést, és apró részletek fölött eltöltött hosszú órákat igényelt. De megérte, örülök, hogy elkészült, annál is inkább, mivel még év eleji fogadalom volt, hogy idén befejezem!”

A borító Rácz Juli munkája.

PLAYLISTEK