„A zeneiparban az üzlet találkozik az élvezettel”
április 24, 2015

Tegnap délután, amikor kérdeztem egy barátomat, hogy jön-e este a hajóra, visszakérdezett, hogy „miért, mi lesz?”. Hát Little Boots, ráadásul a két éve a Szigeten az A38 színpadot megtöltő brit előadó első élő budapesti klubkoncertjét tartotta nálunk a Tavaszi Fesztivál keretén belül. A buli után beszélgettem az énekesnővel, szóba került az új lemez körüli koncepció, a korszakváltások, és Madonna is.

Little Boots, azaz Victoria Christina Hesketh arcával ki volt plakátolva a fél város, és még a hajó programajánló magazinjának a címlapjára is felkerült. Ennek ellenére nagyon kevés ember jött el, kétszázan lézenghettek, részben köszönhetően talán a meglehetősen drága, ötezer forintos belépőnek is.

A koncert első felében érezhető is volt némi kínosság, például amikor Victoria a több tízezres Szigetes koncertjéről szarkasztikusan a legjobbként emlékezett meg. („Who were there?… Best gig ever!”). Ezt éreztem akkor is, miután az egyik legnagyobb slágerének, a ‘New In Town’nak szerencsétlenül áthangszerelt, de a közönség tetszését talán kicsit túlságosan is elnyerő előadása után azt kérdezte: „Can you handle one more new song?” (Nagyjából: „Meg tudtok birkózni még egy új dallal?”)

De mindezek ellenére a kevéske közönség lelkes volt, minden dalt vagy fél perces taps követett, így a hangulat a koncert második felére feloldódott. A színpadkép két vokalistából, és egy DJ-ből állt, utóbbi pultján laptop helyett ’80-as évek beli aktatáska volt. A vokalisták nagyon szigorúan álltak mikrofonállványaik előtt, és minden dalra volt egy-egy lépegetős koreográfiájuk, amihez néha Victoria is csatlakozott. Mindenki business casualban, öltöny, kosztüm, a kivetítőkön pedig régi Motorola reklámok, és ’90-es évek beli menetelő üzletemberek pörögtek. Például ez:

Az egész elképesztően egyben volt, én pedig eltűnődtem egy kicsit: talán Little Boots korunk alternatív Madonnája. Az egész produkció egy nagyon erős koncepcióra épült. Nem véletlen, hogy az az egy kép, a legutóbbi Business Pleasure című EP borítóképe pörgött a sajtóban, a plakátokon, a hölgy honlapján és Facebook oldalán is. Azon az egy képen rajta van minden, ami a júliusban érkező új nagylemezt körülölelő korszakot vizuálisan jellemzi: az öltöny, az arany Casio kvarcóra, a smink, a haj és mindezek egészének hangulata, ami a koncert idejére mintha lelépett volna a fotóról az A38 színpadára.

little-boots-2014-1200x800-1000x667

És nem egész 50 perc után vége is lett, de még így is megkockáztatom neki az év eddigi legjobb koncertje címet. Az utolsó szám után akkora visszataps volt, amilyet még, komolyan mondom, soha nem láttam a hajón. Bár visszaszám nem volt, a zenészek még visszaszaladtak pólókat dobálni, pár perccel később pedig Victoria kijött a rajongókkal beszélgetni és fotózkodni. Külön merch pult nem volt, de az énekesnő a mellette álló anyukájának, és a színpadról figyelő apukájának segítségével gyorsan átszámolta, hogy mennyi magyar forintért lehet cédét venni, és így pár szerencsés rajongó személyesen Little Boots-tól vehette meg a dedikált példányát. Mindezek után tágra nyílt szemekkel, és őszinte tisztelttel hívtam félre egy gyors beszélgetésre, amelyből egy csomó dolgot megértettem.

KERET: Nemrég jelent meg az új, Business Pleasure című EP-d, és jön júliusban a nagylemez is. Feltűnt egy nagyon erős tematika, a hangzás inspirálta a vizuált, vagy fordítva, vagy hogy jött ez az egész?

Little Boots: Az ötlet volt meg először. Nagyon inspirál, hogy vezetem a saját lemezkiadómat, és ahogy üzletasszonnyá kell válnom, a zenészség mellett. Ez egy kicsit fejbe csapott. („It’s a bit of a headfuck.”) Elég sok munka, de nagyon megéri, imádok a saját főnököm lenni, szóval ez egy kicsit a kifigurázása ennek. Az összes ’80-as, ’90-es évek beli videók, a dolgozó lányok zakóban, az egész szorosan összekapcsolódik. Tudod, a zenei iparban az üzlet találkozik az élvezettel, ez az amit szeretsz csinálni, de muszáj munkának is lennie. Ez nagyon inspirált engem, és egy kicsit viccesen, kifigurázva nyúltam hozzá. Az egész nagyon izgalmas, jó, hogy van egy téma.

K: Kiszúrtam, hogy aktatáska van a DJ pulton MacBook helyet…

LB: Igen! Mit gondolsz? Szerintem ez egy nagyon jó vicc!

K: Nagyon tetszett.

LB: Amikor eszembe jutott, felkiáltottam: „Van egy ötletem…” Utálom a laptpokat a színpadon, és akartam valami vicceset helyette. Az összes videót, amit vetítettek én csináltam. És a lányok is elég jók.

K: Igen, a vokalista lányok!

LB: Megmondtam nekik, hogy ne mosolyogjanak, akármi is történik. Azelőtt, amikor zenekarral léptem fel, az is jó volt, de itt érzem, hogy van egy kép, egy fókusz pont.

A video posted by KERET (@keretblog) on

K: Teljesen más volt most, mint két éve a Szigeten. Hogy változott az egész Little Boots produkció? Tudatosan elkezdtél egy új korszakot?

LB: Igen. Minden album igazából egy új korszakot jelent, ezért például le is kell cserélni az élő zenekart, hogy működjön a zene. Régen volt élő dob a színpadon, de az új számok sokkal elektronikusabbak, ezért most már felesleges lenne az élő dob, van helyette dobgép. Viszont így ki kellett találni, hogy hogy tartod meg az energiát, ezért lettek a vokalisták, a koreográfiák. Építettünk egy külön kis világot ennek. Azt akartam, hogy aki eljön a koncertre, az belépjen ebbe a világba.

K: Tudod ez kire emlékeztet? Madonnára.

LB: Bitch please! (nevet)

K: Tudom, tudom, de azért sok helyen láttam, hogy hasonlítgatnak hozzá, meg ma este nekem is megfordult a fejemben. Mit gondolsz erről?

LB: Olyan sokat azért szerintem nem hasonlítgatnak hozzá, de ha mégis, akkor az teljes dícséret. Ő elképesztő, egy igazi legenda. Láttam idén a Brit Awards-on, amikor elesett a színpadon. Mit csinált? Felállt, és folytatta. („She picked herself up and fucking carried on.”) Mindenki nevetett rajta, de én nem, számomra ez tízből tíz volt.