A sunnyogó új király

Cikk

május 30, 2014

Madácsi Dávid

243

A KERET lassan 10 éve az ország meghatározó független lokálzenei platformja. Nem fogadunk el semmilyen formában állami támogatást. A szerkesztői munkába, a szelekcióba és a véleményünkbe nem szól bele se kiadó, se hirdető, se más külső fél. Ahhoz, hogy a jövőben is stabilan tudjunk működni és tovább tudjunk fejlődni, óriási szükségünk van a közösségünk segítségére. Kérünk, amennyiben van rá lehetőséged, támogasd a munkánkat egyszeri, vagy rendszeres adománnyal! Köszönjük!

A március 23-án Bandcamp-en megjelent új album, ahogyan a neve is mutatja –  New Crown – nagy dolgokra hivatott. Hiszen a 2009-es egész jó eladásokat produkáló Cosmic Egg stúdióalbum után gondok adódtak. A fő probléma az volt, hogy a ritmusszekció tagjai gyakrabban voltak lecserélve, mint a gitárhúrok. Andrew Stockdale énekes-gitáros tisztában volt a helyzet kellemetlen oldalával, így az egyre növő labilitást orvosolni próbálva feloszlatta a zenekart és szólókarrierbe kezdett, mondván:

A hallgatók az érzelmeket keresik a zenében, nem egy brandet.

10 héttel később, miután kiderült, hogy a kiadott Keep Moving szólólemez csak nem hozza az elvárt sikereket, Stockdale magát megcáfolva bejelentette, a Wolfmother visszatér. Az összes szólókoncertjét átrakta a zenekar nevére, és turnéba kezdtek a szólóprojektben résztvevő tagokkal.

Így el is jutottunk az új albumig, amely az év egyik legjobb albuma

lehetne.

A számok nagyban nem térnek el az elvártaktól. Nincs imidzsváltás, modernizált hangszerfelhozatal, ám finom, ügyes megoldásokkal annál többször találkozunk. Akkor miért csak lehetne? Ahhoz, hogy ezt kifejtsem, tudni kell, hogy a lemez, majdnem teljes egészében “házilag” készült. Ami nem baj, sőt becsülendő, de adódhatnak belőle problémák. A zenét Stockdale szinte egymaga írta, az egész albumot a banda vette fel és ők is hirdették, leginkább Stockdale Instagramján.  A legszembetűnőbb probléma itt jelenik meg.

Hányan tudtatok róla, hogy ez a lemez több mint 2 hónapja megjelent?

A hírek és hallgatottsági mutatók alapján nem sokan. Azt is furcsállom, hogy Spotifyon se híre se hamva az anyagnak, pláne hogy a Black Keys Turn Blue se hallgatható meg, de legalább fel van tüntetve.

A legfülbetűnőbb kivetnivaló pedig a mastereléssel van.

Hiába nagyon ütősek a számok, hiába van egy-két igazi gyöngyszem a lemezen, azért hallani ezt a “csináld magad” utómunkát. Néha a dob nagyon amatőr garázs beütést kelt. A basszus néha halk, néha torzulásig maxolt. Az egészt hallgatva kicsit olyan érzésünk lehet, mintha még nem lenne kész a lemez. Ha kételkedtek, hallgassátok csak meg a ‘Feelings’-t. Olyan mint egy amatőr garázs-punk zenekar demója. A számok, mintha egymástól teljesen külön lettek volna kezelve. Ezt egy félprofi zenekartól még akár el is nézhetnénk, de kérem, a Wolfmother egy Grammy díjas alakulat.

Mindent összevetve a New Crown elnevezést kicsit erősnek érzem. A számok közül akad néhány kivételesen jó, de tényleg nagyon amatőr a master. Suta tanulságként leszűrhető, hogy promóció nélkül lehetsz akár Grammys is, 1 éven belül az utcán sem ismernek fel. Azonban megemelem a kalapom, hiszen mindent maguk csináltak.

4-es alá!

PLAYLISTEK