A létezés dilemmái, hajnali konyhában gitározás, LGT inspo – ilyen háttérrel született meg a moszkvatér legújabb száma. A létezésem egyszerre érzelmes, ütős és furcsán katartikus. Most premierben mutatjuk a klipet és közben azt is elmesélik, hogyan lett zenekar – Balatonban derékig állva, sörrel a kézben – a moszkvatér.

A moszkvatér dalokat nem lehet csak úgy háttérzajnak bekapcsolni. Vannak olyan zenekarok, ahol csak koncerteken, élőben jön át az energia, de náluk már a felvételek is egy sűrűre pakolt klubot idéznek – tele húzós riffekkel, feszültséggel és olyan refrénekkel, amik elsőre beakadnak. A létezésem is pontosan ilyen lett – és most egy különleges, kettős vizualitással operáló klip is készült hozzá.

A zenekar énekesével, Hanzséros Róberttel való beszélgetésünkből pedig az is kiderül, hogyan kezdődött az egész, mi történt a soproni gimizenekar után és miért fontos az, hogy valaki Jimi Hendrixes pólóban jöjjön gólyatáborozni.

Hogy született a dal?

Az ikonikus este még jó pár éve történt, amikor Bálint feljött Pestre. Akkor még nem lakott itt, csak én, hozta egy-két osztálytársát is, aztán már mindenki elment aludni, amikor előkerült az akusztikus gitárom és Bálint prezentálta a szám alap riffjét, alapötletét és ez nagyon megtetszett nekem, szóval még ott helyben előkapartam valahonnan egy régi szöveget, mert éreztem, hogy ez ehhez a dalhoz kell, ez ráillik. Itt kezdődött az egész, aztán összeverbuváltuk a srácokat – akkor még csak négyen voltunk – és a próbateremben valahogy dallá formáltuk. 

Mikor Bálinttal elkezdtétek megírni, akkor még nem is volt moszkvatér?

Nem, még nem. Ezt csak spontán elkezdtük, egyébként mindenkit felvertünk, teljesen rosszul voltak, hogy hajnali háromkor miért gitározunk és kiabálunk a konyhában. 

Egyébként hogy alakult meg a zenekar? 

Bálinttal volt egy gimis zenekarunk Sopronban. Annyira nem komolyan vehető, de nyilván akkor nagy rocksztárkodásban voltunk. Ez volt az Overdose. Aztán én feljöttem Pestre, Bálint ott maradt, elkezdett szétesni a dolog, de nekem muszáj volt egy zenekar, egyszerűen ez volt a célom. Kőbánya (Kőbányai Zenei Stúdió – L.M. szerk.) első évének a vége felé elkezdett megszerveződni a mostani moszkvatér, akkor még ugyanúgy Overdose néven, de az nagyon hamar lecserélődött hál’istennek.

Ekkor már Bálint is feljött Pestre, megbeszéltük, hogy csinálunk egy új zenekart, én Mátét, a dobosunkat már kiszemeltem Kőbányán. Emlékszem, hogy az első próbán hárman guggoltunk a fal mellett és beszéltük, hogy kellene egy basszusgitáros, csak hát ritka, mint az arany holló vagy fehér holló? – nevet. Megnéztük, hogy kiket vettek fel Kőbányára, ekkor láttuk meg Ákost, aki olyan tagnak tűnt mint mi és ráírtunk. Nem sokkal ezután, az egyik este megláttam a villamoson – akkor még csak képről ismertem, de megkérdeztem tőle, hogy “hallod nem te vagy a Meretei Ákos?” mondta, hogy ő az és eljött velünk bulizni. Mikit pedig Ákos gólyatáborában ismertük meg. Róla is egyből az jött le, hogy egy hozzánk hasonló elmebeteg. Ja, és Jimi Hendrixes pólóban volt, szóval tudod, biztos jó gyerek. Aztán a tábor egyik estéjén Máté egy mámorosabb pillanatában odajött hozzám, hogy ő így mondta Mikinek, hogy jöjjön már a zenekarba. Szabi pedig csak később csatlakozott.

Akkor ez ilyen csillagok együttállása volt. 

Minden szempontból. Teljes csillagegyüttállás volt, ahogy a Balatonban derékig állva, egy MattSet koncert alatt alakultunk meg, sörrel a kezünkben. 

Visszatérve a létezésemhez, van valami különlegesség, amit érdemes tudni róla? 

Van egy nagy titka a dalnak: a szöveg keletkezése sokkal korábbra tehető vissza, mint maga a dal, ami nálunk egyáltalán nem egy bevett dolog. Nyilván azóta átírtam, hozzáigazítottam a zenéhez, de alapvetően úgy kezdett el megfogalmazódni a fejemben, hogy egy időben nagyon sokat hallgattam az LGT – Éjszakai vonatozás című dalát és annak a ritmikája, dallama ihlette bennem ezeket a gondolatokat. 

És tartalmilag mi inspirált?

Ez a megfoghatatlan, mert nem volt koncepció a fejemben, csak így jött. Sokszor van ez, hogy utólag próbálom kitalálni, hogy mit is írtam le valójában. Néha csak van bennem egy érzés, egy hangulat, amiből a végén szerencsére egy létező koncepcióval rendelkező dalszöveg lesz, de nem azért, mert én ezen gondolkodtam volna. 

És így utólag milyen értelmet társítasz hozzá? 

Ahogy a cím is mutatja, a létezésnek egyfajta önvizsgálatáról van szó, ami aztán kifut az utolsó sorra, ettől kap is egy keretet. Mintha egy örök igazságra érkezne meg az egész – amit lehet materiális vagy spirituális örök igazságnak is értelmezni: “A létezésem eltemet, miből lettem visszaissza véremet.” 

De szerintem mindenkinek mást jelent. Annyira megkérdezném Lénát, a menedzserünket, hogy őt például miért siratja meg? Valószínűleg nem tudna egy konkrét mondatot mondani, mert valahogy őt is mélyebbről érinti meg, mint ahogy azt meg tudná fogalmazni. Ez egyébként a személyes diadalom, azóta mindig rá nézve énekelem koncerten a dalt, ő pedig serényen ordítja a közönségből.

Mesélj kérlek a klipről, milyen volt a forgatás? 

Talán ezt élveztem eddig a legjobban, mert csatlakozott hozzánk Matyi (Solymos Mátyás), aki régóta a fotósunk, de eddig még nem tudtunk vele forgatni, mert diplomázott. Illetve együtt dolgoztunk Kunival (Kun Andrással), aki egy elképesztően összeszedett, tudatos ember, aki mintha mindenhez is értene, amihez pedig nem ért, ahhoz egy héten belül érteni fog, szóval nagyon professzionális és határozott, aki mindent a kezében tart. 

A koncepció része, hogy szabadtérben és zöldháttérrel is egyaránt forgattunk, ami egy erős kontrasztot teremt. Végig az ellentéteket kerestük. Szerettünk volna egy vizuálisan befogadhatóbb képet teremteni, nem akartuk túlművészkedni. Ez is egy ellentét, hiszen lírailag mélyebb a dal. 

Mik a jövőbeli tervek a zenekarral?

Május 23-án lesz egy koncertünk a Turbina Nagytermében, oda tervezünk eddig még nem hallott dalokat is vinni. Illetve nyár elején szeretnénk megjelentetni az első EP-nket is, így várható ezt követően egy EP bemutató koncert is.

Szerző: Liptai Melitta